XVI. Benedek pápaságának kulturális hatása Interjú Andrea Monda olasz katolikus
íróval és újságíróval
Amikor Joseph Ratzinger tanár volt, a diákok sorban álltak, hogy meghallgassák előadásait.
Amikor püspök lett, az emberek zsúfolásig megtöltötték a templomokat, hogy hallhassák
szentbeszédeit. Miután II. János Pál pápa kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának,
könyvei nagy példányszámban keltek el. Most, hogy XVI. Benedek néven egy éve pápa
lett, a Szent Péter tér szüntelenül megtelik zarándokokkal. De milyen kulturális hatást
gyakorol a világra pápasága? Melyek ennek a pápaságnak a legkiemelkedőbb vonásai?
A Római székhelyű Zenit, katolikus hírügynökség ezeket a kérdéseket tette fel Andrea
Monda olasz írónak, aki egyben hitoktató, újságíró, valamint a Kultúra Pápai Tanácsának
munkatársa. Mindenekelőtt nézzük „mennyiségi” szempontból: a szerda délelőtti
általános pápai kihallgatásra, vagy az egyéb nyilvános pápai eseményekre a hívek továbbra
is nagy számban érkeznek. Ezek a számok, amelyek rekordot értek el II. János Pál pápasága
idején, most nem hogy csökkennek, hanem szüntelenül emelkednek. Bár látszólag Ratzinger
pápa nem olyan kommunikatív, mint Wojtyła pápa volt, mégis vonzza a tömegeket. A hívek
nagy számát ugyanis nem lehet pusztán a lengyel pápa halálát követő hosszú érzelmi
hullámmal magyarázni. Ami pedig a „minőségi” szempontot illeti, XVI. Benedek elődje
pápaságának folytatását választotta. Ezt mutatja a fiatalokkal való kapcsolata, mint
például a kölni Ifjúsági Világnapok alkalmával, az ökumenikus kapcsolatokra helyezett
hangsúly, a többi keresztény felekezettel, különösen ami az ortodoxokat illeti, a
vallásközi párbeszéd, főleg a zsidósággal, az evangéliumi Igazság témájának védelme,
a relativizmus abszolutizálásának bírálata. Mindezt egy olyan ember stílusával és
ritmusával teszi, aki 78 éves korában lett Pápa, 20 évvel később, mint előde.Ez magyarázza azt is, hogy Benedek pápa érthetően csökkentette nyilvános elkötelezettségeit,
és államfői tevékenységét. Erre példa, hogy a boldoggá avatásokat „visszaadta” a Szentté
avatási Kongregációnak. Nagy súlyt fektet továbbá a kollegialitásra, ez pedig azt
jelenti, hogy a Római Kúria és a bíborosi kollégium nagyobb mértékben vesz részt a
Pápa munkájában. Ezen túl „ekkléziológiai” Pápa. Ha II. János Pál „krisztológiai”
pápa volt, - emlékezzünk első, híres felhívására: „Nyissátok ki a kapukat Krisztus
előtt!” – akkor XVI. Benedek mottója ez lehetne: „Nyissátok ki a kapukat az Egyház
előtt” – folytatta interjújában Andrea Monda olasz író. Bizonyos szempontból nagy
kihívásról van szó, hiszen sokan elfogadják Krisztust, de az egyházat nem. Végül pedig
„halász” Pápának lehetne nevezni XVI. Benedeket, míg Wojtyła pápa „pásztor” volt,
aki a katolikusokat az együvé tartozás és egészséges büszkeség új érzéséhez vezette
el, falakat döntött le világszerte. Most elérkezett a halász szelídségének ideje,
aki megjavítja az elszakadt hálót, újraszövi a fonalakat, hídat épít a halász türelmével
és nyugalmával. Ez Ratzinger pápa szerepe, aki a kifinomult párbeszéd embere, nyitott
mindenki felé és mindenkit lefegyverez szelídségével, alázatával, nagy intelligenciájával.
Milyen mértékben gyakorolhat hatást a kultúrára
egy olyan magas szintű intellektus, mint amilyen XVI. Benedek pápa? Erre a
kérdésre Andrea Monda író a következő választ adta: Ratzinger pápa szelídsége, párbeszédre
való készsége nagy szimpátiát kelt minden szinten. Nyíltságát és egyszerűségét bizonyítja
két konkrét eset, az, hogy a Vatikánban fogadta Oriana Fallacit és Hans Küngöt. Ez
olyan nagy erőre vall, amely mély hatást gyakorol korunk kulturális vitájára, amely
egyébként szinte teljes mértékben megrekedt. Olyan Pápa, aki „meg tudja mozgatni
a világot”. Ez lenne az egyház feladata, amint azt az angol író, Chesterton állította,
szemére vetve az egyháznak, hogy nem halad a korral. A világ nem mozdul, ha az egyház
nem mozgatja – mondta Chesterton, akit egyébként nagyra becsül a német Pápa. Végül
Andrea Monda, a Deus caritas est k. enciklikát kommentálta. Alapvető dokumentumról
van szó, mint ahogy ennek a pápaságnak az első évét is úgy lehetne jellemezni, hogy
az „alapvetőség jegyében” kelt. Ez a szeretetről, eros-ról és agapéról szóló enciklika
egy csapásra végleg megdöntötte a média által konstruált pápaképet, amely német páncéloshoz
kívánta hasonlítani XVI. Benedeket, az ortodoxia szigorú őrzőjének állítva be őt.
Valójában azonban egy olyan nyílt, kedves, komoly és szigorú, de mindig szelíd és
befogadó Pápát ismerünk meg, aki szerelmes Krisztusba, és aki át akarja adni a világnak
a hitből fakadó örömét.