XVI. Benedek pápaságának kulturális hatása
Interjú Andrea Monda olasz katolikus íróval és újságíróval

Amikor Joseph Ratzinger tanár volt, a diákok sorban álltak, hogy meghallgassák előadásait. Amikor püspök lett, az emberek zsúfolásig megtöltötték a templomokat, hogy hallhassák szentbeszédeit. Miután II. János Pál pápa kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának, könyvei nagy példányszámban keltek el. Most, hogy XVI. Benedek néven egy éve pápa lett, a Szent Péter tér szüntelenül megtelik zarándokokkal. De milyen kulturális hatást gyakorol a világra pápasága? Melyek ennek a pápaságnak a legkiemelkedőbb vonásai? A Római székhelyű Zenit, katolikus hírügynökség ezeket a kérdéseket tette fel Andrea Monda olasz írónak, aki egyben hitoktató, újságíró, valamint a Kultúra Pápai Tanácsának munkatársa.
Mindenekelőtt nézzük „mennyiségi” szempontból: a szerda délelőtti általános pápai kihallgatásra, vagy az egyéb nyilvános pápai eseményekre a hívek továbbra is nagy számban érkeznek. Ezek a számok, amelyek rekordot értek el II. János Pál pápasága idején, most nem hogy csökkennek, hanem szüntelenül emelkednek. Bár látszólag Ratzinger pápa nem olyan kommunikatív, mint Wojtyła pápa volt, mégis vonzza a tömegeket. A hívek nagy számát ugyanis nem lehet pusztán a lengyel pápa halálát követő hosszú érzelmi hullámmal magyarázni. Ami pedig a „minőségi” szempontot illeti, XVI. Benedek elődje pápaságának folytatását választotta. Ezt mutatja a fiatalokkal való kapcsolata, mint például a kölni Ifjúsági Világnapok alkalmával, az ökumenikus kapcsolatokra helyezett hangsúly, a többi keresztény felekezettel, különösen ami az ortodoxokat illeti, a vallásközi párbeszéd, főleg a zsidósággal, az evangéliumi Igazság témájának védelme, a relativizmus abszolutizálásának bírálata. Mindezt egy olyan ember stílusával és ritmusával teszi, aki 78 éves korában lett Pápa, 20 évvel később, mint előde. Ez magyarázza azt is, hogy Benedek pápa érthetően csökkentette nyilvános elkötelezettségeit, és államfői tevékenységét. Erre példa, hogy a boldoggá avatásokat „visszaadta” a Szentté avatási Kongregációnak. Nagy súlyt fektet továbbá a kollegialitásra, ez pedig azt jelenti, hogy a Római Kúria és a bíborosi kollégium nagyobb mértékben vesz részt a Pápa munkájában. Ezen túl „ekkléziológiai” Pápa. Ha II. János Pál „krisztológiai” pápa volt, - emlékezzünk első, híres felhívására: „Nyissátok ki a kapukat Krisztus előtt!” – akkor XVI. Benedek mottója ez lehetne: „Nyissátok ki a kapukat az Egyház előtt” – folytatta interjújában Andrea Monda olasz író. Bizonyos szempontból nagy kihívásról van szó, hiszen sokan elfogadják Krisztust, de az egyházat nem. Végül pedig „halász” Pápának lehetne nevezni XVI. Benedeket, míg Wojtyła pápa „pásztor” volt, aki a katolikusokat az együvé tartozás és egészséges büszkeség új érzéséhez vezette el, falakat döntött le világszerte. Most elérkezett a halász szelídségének ideje, aki megjavítja az elszakadt hálót, újraszövi a fonalakat, hídat épít a halász türelmével és nyugalmával. Ez Ratzinger pápa szerepe, aki a kifinomult párbeszéd embere, nyitott mindenki felé és mindenkit lefegyverez szelídségével, alázatával, nagy intelligenciájával.
 

 
Milyen mértékben gyakorolhat hatást a kultúrára egy olyan magas szintű intellektus, mint amilyen XVI. Benedek pápa?
Erre a kérdésre Andrea Monda író a következő választ adta: Ratzinger pápa szelídsége, párbeszédre való készsége nagy szimpátiát kelt minden szinten. Nyíltságát és egyszerűségét bizonyítja két konkrét eset, az, hogy a Vatikánban fogadta Oriana Fallacit és Hans Küngöt. Ez olyan nagy erőre vall, amely mély hatást gyakorol korunk kulturális vitájára, amely egyébként szinte teljes mértékben megrekedt.
Olyan Pápa, aki „meg tudja mozgatni a világot”. Ez lenne az egyház feladata, amint azt az angol író, Chesterton állította, szemére vetve az egyháznak, hogy nem halad a korral. A világ nem mozdul, ha az egyház nem mozgatja – mondta Chesterton, akit egyébként nagyra becsül a német Pápa.
Végül Andrea Monda, a Deus caritas est k. enciklikát kommentálta. Alapvető dokumentumról van szó, mint ahogy ennek a pápaságnak az első évét is úgy lehetne jellemezni, hogy az „alapvetőség jegyében” kelt. Ez a szeretetről, eros-ról és agapéról szóló enciklika egy csapásra végleg megdöntötte a média által konstruált pápaképet, amely német páncéloshoz kívánta hasonlítani XVI. Benedeket, az ortodoxia szigorú őrzőjének állítva be őt. Valójában azonban egy olyan nyílt, kedves, komoly és szigorú, de mindig szelíd és befogadó Pápát ismerünk meg, aki szerelmes Krisztusba, és aki át akarja adni a világnak a hitből fakadó örömét.