A nagyböjt csöndjét fölváltja az Alleluja - nagyszombati imavirrasztás a Szent Péter-bazilikában

XVI. Benedek pápa Nagyszombaton este tíz órakor a Szent Péter-bazilika előcsarnokában 24 koncelebráló bíborossal elvégezte a tűzszentelés szertartását, majd a húsvéti gyertya fényénél, rajta az Alfa és Omega, a Kezdet és a Vég jelével körmenetben vonult be a bazilikába. A hívek áhítatos csöndben, immár meggyújtott gyertyával a kezükben hallgatták meg az Exultet-k. öröméneket, mely Húsvét titkát magasztalja. Az igeliturgia olvasmányai (francia, spanyol, angol, olasz, német és latin nyelven) és a válaszos zsoltárok, a könyörgések után felhangzott a Gloria: Dicsőség a magasságban Istennek. Ekkor megszólalt az orgona és felzúgtak a Szent Péter-bazilika harangjai. Az Alleluja után az Evangélium szavaival, latin nyelven hirdették az Úr föltámadását, majd XVI. Benedek pápa megkezdte homíliáját:
"A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt" (Mk 16,6) - idézett a Pápa Márk evangéliumából. "Így szólt Isten fénybe öltözött hírvivője az asszonyokhoz, akik Jézus testét keresték a sírban. De ugyanezt mondja az evangelista ma éjszaka nekünk is: Jézus nem egy múltbeli személy. Jézus él, és mint élő jön elénk: arra hív, hogy kövessük Őt, az élőt és így találjunk rá mi is életünk útjára." Húsvétkor azért örvendünk, mert Krisztus nem maradt a sírban, az élők világához tartozik. Örvendünk, mert - ahogyan azt a húsvéti gyertya szertartása jelzi - Ő az Alfa és az Omega, tehát nemcsak tegnap, hanem ma és örökké létezik.
De mit jelent számunkra a Föltámadás? Mit jelent a világnak és a történelemnek, és mit jelent személyesen nekem? - tette föl a kérdést a Szentatya. "Nem csupán egy test újraéledéséről van szó, hanem sokkal többről. Krisztus feltámadása - az evolúciótörténet szavaival élve - a legnagyobb "mutáció", a legdöntőbb ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet hosszú történetében és fejlődése során végbement. Nem egy múltbeli csodáról van szó, amely közömbös is lehet számunkra. Nyilvánvaló, hogy ez a hatalmas minőségi ugrás egy új jövő, egy új világ felé, mely Krisztusból indul, folytonosan áthatja már ezt a mi világunkat is, átalakítja, és magához vonzza azt. De hogyan vehetünk ebben személyesen részt?
A választ a hitben és a Keresztségben kapjuk meg. Ezért tehát a húsvéti virrasztás része a Keresztség szentsége, amely nem egy múltbeli esemény, nem is egy egyházi szocializáló rítus, egy kissé divatjamúlt és bonyolult szokás, amivel az embereket az Egyház magába fogadja. Több, mint a lélek megtisztítása és megszépítése. A Keresztség szentsége valójában halál és feltámadás, újjászületés és átalakulás egy új életre" - hangsúlyozta a Pápa.
Hogyan érthetjük meg ezt a változást? Szent Pál így vall erről a Galatákhoz írt levelében: "Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20) a keresztségben a régi énem helyébe egy gyökeresen átalakult, nyitott én lépett azáltal, hogy - Pál szavaival - eggyé váltam Krisztussal (vö. Gal 3,28). A megkeresztelkedés, kereszténynek lenni azt jelenti, hogy úgy éljük meg életünket, mint ebbe az új élettérbe való folytonos belépést. Ez tehát a húsvéti virrasztás öröme. A Feltámadt Úrba kapaszkodunk és tudjuk, hogy ő szilárdan tart minket akkor is, amikor kezünk elgyengül. Belekapaszkodunk az Ő kezébe és így egymás kezét is tartjuk, eggyé válunk. "Élek ugyan, de nem én": ez a Keresztségre alapozott keresztény lét formulája. Ha így élünk, akkor átalakítjuk a világot. Ez a formula áll ellentétben az erőszak ideológiáival és ez az életprogram szegül szembe a korrupcióval, a hatalmi és elnyomó törekvéssel" - összegezte gondolatait a Pápa.
Az örök életet nem magunktól, hanem az örök Istennel való kapcsolatunk által kapjuk, aki az Igazság és a Szeretet. "Élek ugyan, de nem én": ez a kereszt útja, az az út, amely „keresztez” egy pusztán önmagába zárkózó létet és megnyitja az utat az igazi és tartós öröm felé. Ezt az örömöt énekeljük meg az Exultetben: Az égben már ujjongva zengjen az angyalok kórusa, a föld is örvendjen. Krisztus feltámadott a halottak közül.
A keresztségi liturgiát XVI. Benedek pápa a keresztvíz megáldásával kezdte, majd kiszolgáltatta a keresztség, a bérmálás szentségét négy felnőtt nőnek és három férfinak, akik 4 földrészt képviselve Albániából, Belorussziából, Peruból, Japánból, Kolumbiából és Kamerunból érkeztek, és akik a szentáldozásnál a Pápa kezéből vették magukhoz először Krisztus testét. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat, majd az Eucharisztikus ünnep után a Regina Coeli-Mária antifónát énekelték. A Szentatya áldását adta a gyülekezetre, majd a hívek hosszú tapsától kísérve hagyta el a bazilikát éjjel egy óra után.