"Öt év után keserűen hagytam el Irakot. Nagyon sok időre van még szükség, hogy normalizálódjon a helyzet" - nyilatkozta Ferdinando Filoni érsek, volt iraki apostoli nuncius

Három évvel ezelőtt, 2003. április 9-én George Bush amerikai elnök bejelentette: befejezettnek tekinti az iraki háborút. Ehhez képest ma sincs béke a sokat szenvedett közel-keleti országban - kezdte megrendítő beszámolóját a Vatikáni Rádióban Ferdinando Filoni érsek, aki öt évig képviselte a Szentszéket Irakban és Jordániában. Jelenleg a Fülöp-szigeteken teljesíti nunciusi szolgálatát. Filoni érseket II. János Pál pápa nevezte ki Bagdadba 2001-ben, az ottani keresztény közösségek támogatására, hogy elvigye számukra a béke és a reménység üzenetét. A főpásztor sosem hagyta el az iraki népet, a legnehezebb pillanatokban sem, amikor 2003. márciusában megkezdődtek az amerikai-angol bombázások.
Április 10-én, hétfőn délelőtt a Vatikáni Rádióban osztotta meg benyomásait, tapasztalatait a szerkesztőségek képviselőivel Filoni érsek. Sajnos, a hőn áhított béke még várat magára - mondta a főpásztor - naponta fölrázzák az iraki lakosság életét a az ellenálló akciók, melyek kihatnak a szomszédos országokra is.
"Öt év után keserűen hagytam el Irakot" - mondta őszinte beszámolójában az érsek, aki mélyen szívébe véste az ottani emberek, az egyház drámáját: semmi sincs, ami jól működne. Három év alatt rájöttem: sosem jelenthetem ki, hogy elértük a mélypontot, mert minden nap történik valami még rosszabb.
Intézményi szinten történtek előrelépések: Szaddam rezsimje megbukott, a lakosság megszavazta az alkotmányt - bár annak tartalmáról vajmi keveset tudnak, hiszen síita vezetőik utasításait követték csupán. A volt nuncius szerint ez azonban így is fontos tény, hiszen azt mutatja, hogy az emberek gyakorolhatták jogaikat. Az, hogy ez felsőbb irányítással történt, az a helyi mentalitásból fakad.
Ami a sokat vitatott, amerikaiak által importált demokráciát illeti, Filoni érsek annak a véleményének adott hangot, hogy Irakban a demokráciának nincsenek meg az alapjai, sem kulturálisan, sem pedig történelmileg. Ezen kívül a demokráciát nem lehet egyfajta nyugati termékként behozni készen az országba, arra föl kell készülni, csak közös erőfeszítéssel lehet megvalósítani. Nem beszélve arról az égbekiáltó ellentmondásról, hogy háborúval akarták elhozni az iraki népnek a demokráciát, amely már önmagában lehetetlenség - fűzte hozzá a főpásztor. A lehető legrosszabb az, ha az évezredek óta működő törzsi kötelékeket szétromboljuk és nem adunk semmilyen rendszert helyette. Irakban az emberek helyi törzsekbe tömörülten élnek, a vérkötelék mindennél fontosabb, egyénileg nem, csakis közösségben élhetnek, mert az biztosít védelmet számukra.
Mi vár az Irakban élő keresztényekre? Ezzel kapcsolatban a volt nuncius elmondta: arra lenne szükség, hogy a keresztény kisebbség összefogjon és ne külön-külön pártokhoz tartozzon - csakhogy továbbra is a törzsi kötelékek határozzák meg, hogy kire szavazzanak. Ezért van, hogy a választásokon kevés kereszténynek sikerült bejutnia a parlamentbe, nem egész 3% a síita, szunnita és kurd szövetségek többsége mellett.
4 hónap telte el a parlament felállítása óta, de Irakban ma teljes a káosz, a hatalom abszolút hiányát tapasztaljuk: fegyveres bandák garázdálkodnak, a rendőrök tehetetlenek. A bűnözés kis-és nagyszinten is ellehetetleníti az emberek életét, folyamatos a kivándorlás - amit persze a kormány tagad.
A szent helyek ellen elkövetett sorozatos támadások miatt ma már csak úgy lehet megközelíteni egy keresztény templomot, vagy akár muzulmán mecsetet, hogy előtte fegyveres őrök ellenőrzik a szertartásra igyekvőket.
Mit tehet a nyugat ebben a helyzetben? Filoni érsek szerint először is le kell vetkőznünk a felsőbbségtudatunkat olyan civilizációkkal szemben, amelyek nem úgy működnek. mint a miénk. A társadalom törzsi alapokon nyugvó szerkezete önmagában nem negatívum, pl. Jordániában kiválóan működik. Az sem biztos, hogy az iraki társadalomnak olyan irányban kell fejlődnie, mint a nyugati országokban. Meg kell továbbá különböztetnünk, melyek azok az emberi értékek, amelyektől nem tekinthetünk el, s ezeket a helyiek is érzik, és nem feltétlenül a mi módszereinkkel kell megvédeni azokat.
Filoni érsek nagyra értékelte azoknak a keresztényeknek a kitartását, akik a Közel-Keleten az 1915-ben elkövetett népirtás követően is megmaradtak minden nehézség ellenére.
Ami pedig az ország és a keresztények jövőjét illeti, a volt nuncius így nyilatkozott: papként reménykedem, de ha realista akarok lenni, nagyon sok időre van még szükség, hogy Irakban normalizálódjon a helyzet - fejezte be beszámolóját a Vatikáni Rádióban Ferdinando Filoni érsek, volt iraki apostoli nuncius.