A kommunizmus bűnei - az Európa Tanács közgyűlésének határozata
A Vatikáni Rádió Európa Falak Nélkül c. fél órás olasz nyelvű műsora március
27-i adásában kommentálta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének január 25-én hozott
határozatát, amely elítéli a totalitárius kommunista rendszerek által tömegesen elkövetett
emberi jogok megsértését, valamint tisztelettel adózik az áldozatok emlékének. A dokumentum
leszögezi, hogy a múlt században hatalmon lévő kelet-közép-európai kommunista rendszereket,
amilyenek egyébként még mindig léteznek a világ több országában, kivétel nélkül jellemezte
az emberi jogok tömeges megsértése, mint az egyéni és tömeges gyilkosságok, a koncentrációs
táborok, a mesterségesen előidézett éhínség, a deportációk, kínzások, a kényszermunka,
a vallásüldözés, a kollektív terror egyéb formái. Az adásban megszólalt Horuzsi
Grigorij, Ukrajna szentszéki nagykövete, az égbe kiáltó bűnök közül a hazáját
három hullámban sújtó nagy éhínségről szólt, amelyet a kommunista diktatúra mesterségesen
idézett elő 1921-22-ben, majd 1932-33-ban, végül 1946-47-ben. Az ukránul „holodomor”-nak
nevezett, mesterségesen előidézett éhhalál évtizedeken át tabu volt a szovjet történetírásban.
Isten szolgája, II. János Pál pápa, 2001-ben, az országban tett apostoli látogatása
során felidézte a 30-as évek éhínségét. A holodomor 70. évfordulójára emlékezve pedig
ezt írta: „Soha többé! A múlt aberrációinak tudatosítása állandó buzdítás arra, hogy
a jövőt emberi mérték szerint építsük, szembeszállva minden olyan ideológiával, amely
megszentségteleníti az életet, az emberi méltóságot, a személy jogos elvárásait”.
Az Európa éléskamrájának nevezett Ukrajna nem volt képes gyermekeit kenyérrel ellátni,
akik millió számra haltak éhen. Arra kényszerültek, hogy állati tetemekkel, emberi
holttestekkel táplálkozzanak, sőt még saját halott gyermekeiket is megették – mondta
Grigorij ukrán szentszéki nagykövet. Az éhséget az idézte elő, hogy központilag begyűjtötték
és lefoglalták a gabonatermést és a kenyeret, valamint szigorúan megtiltották, hogy
bármelyik másik szovjet köztársaságból élelmiszert szállítsanak Ukrajnába. Azt is
hangsúlyozni kell, hogy a holodomor nem a mezőgazdaság kollektivizálásának eszköze
volt, mert a harmincas évekre ez már megtörtént és az éhínség egyébként is sújtotta
a kolhoz parasztokat is. A holodomor kifejezetten a politikai elnyomást szolgálta,
amely különösen sújtotta az értelmiséget, 250 ezret közülük megöltek illetve deportáltak.
A tények azt bizonyítják, hogy a holodomor etnikai háború, népirtás, az ukrán nép
genocídiuma volt – nyilatkozta a Vatikáni Rádióban Horuzsi Grigorij, Ukrajna szentszéki
nagykövete. Artur Filipowicz lengyel jezsuita atya, a varsói Pápai
Teológiai Fakultás professzora a kommunizmus egy másik, évtizedeken át tabuként kezelt
bűntettéről, a katyni erdőben végzett öldöklésről szólt. 1939-ben a
Szovjetunió és a náci Németország megkötötte az ún. Molotov-Ribbentrop paktumot. Ezt
követően a szovjet Vörös Hadsereg mintegy 22 ezer lengyel katonatisztet, katonát ejtett
foglyul, amikor a megállapodás értelmében megszállta az akkori Lengyelország keleti
részét. Lavrentyij Berija és Sztálin parancsára a lengyel katonákat, háborús foglyokat,
közöttük papokat, értelmiségieket, Katyn és Harkov erdejében lemészárolták. Mintegy
15 ezren lettek tarkólövés áldozatai. Amikor a náci német seregek 1943 áprilisában
elfoglalták a katyni erdő vidékét, megtaláltak 2500 holttestet. Néhány hónap múlva
a Vörös Hadsereg visszafoglalta a kérdéses területet, és a nácikra hárította a felelősséget.
Ez volt a hivatalos állásfoglalás évtizedeken keresztül nemcsak a Szovjetunióban,
hanem Lengyelországban is. A Szovjetunió összeomlása után, 1992-ben, Borisz Jelcin,
Oroszország elnöke juttatta el a lengyeleknek annak a határozatnak a másolatát, amelyet
Berija, Sztálin és a szovjet kormány más tagjai írtak alá, és amely megparancsolja
a lengyel katonák, hadifoglyok tömeges kivégzését.
A Mitrohin dosszié nevű olasz parlamenti bizottság, amely 2002-ben
jött létre azzal a céllal, hogy felderítse a kommunista országok titkosszolgálatainak
olaszországi tevékenységét, március elején közzétett zárójelentésében ismételten leszögezi,
hogy a szovjet katonai titkosszolgálat, - GRU – felelős a II. János Pál ellen 1981-ben
elkövetett merényletben. Továbbá adatokkal bizonyítja, hogy a kelet-német titkosszolgálat,
a STASI feladata volt a nyomok eltüntetése, illetve a világ közvéleménye félrevezetésének
megszervezése, amelyben kiváló eredményeket ért el. Rudolf Lill professzor,
a bonni egyetem modernkori történelmének tanára az Európa Falak Nélkül c. adásban
a következőkben foglalta össze a STASI szerepét:
A STASI nemcsak a
kelet-német állampolgárok ellen lépett fel terrorral, hanem politikai gyilkosságokat
szervezett nyugaton is. Ami a Pápa elleni merényletet illeti, bárki, aki figyelemmel
követte az eseményeket, világosan látta első perctől kezdve, hogy ezt a terrorcselekményt
valamelyik keleti titkosszolgálat szervezte, mivel ezek az országok nagy veszélyt
láttak a lengyel pápában Lengyelország és az egész rendszer számára, és éppen ezért
fizikailag meg akarták semmisíteni. A STASI állt számos destabilizációs törekvés
mögött a nyugati országokban is, az ismerős módszerekkel mindent elkövettek, hogy
egyes politikusok hitelét lejárassák. Mindezt bizonyítja a fennmaradt dokumentáció,
amely ma már nyitva áll a kutatók előtt. Ami a kommunizmus egyéb bűneit illeti Kelet-Németországban,
Lill bonni professzor utalt rá, hogy rögtön a második világháború befejezése után,
az NDK, azzal az ürüggyel, hogy lesújtson a volt náci bűnösökre, több ezer személyt
letartóztattak, azzal a váddal, hogy a kommunizmus ellenségei, illetve osztályellenségek,
mivel polgári származásúak. Ugyanazokat a koncentrációs táborokat használták,
mint a nácik, mint pl. Buchenwald, ahol több ezren veszítették életüket per lefolytatása
nélkül. Az NDK azután új bűnöket vezetett be, mint a hazaárulás, kémkedés, merénylet
a szocialista rendszer ellen. A halálbüntetés, amelyet Nyugat-Németországban 1949-ben
eltöröltek, Az NDK-ban 1987-ig életben maradt. A Szövetségi Németország mindent megtett
annak érdekében, hogy kiszabadítsa a politikai foglyokat a keleti börtönökből és ez
számos esetben sikerült is neki, óriási összegek fejében. Nem szabad elfelejteni,
hogy a berlini falon túl, amit joggal neveznek a szégyen falának, a két országrészt
elválasztó szögesdrót és elaknásított határ is számos áldozatot követelt, mivel a
határőrök azonnal agyonlőtték a menekülni vágyókat.