2006-04-03 16:51:03

„II. János Pál továbbra is jelen van köztünk” – mondta XVI. Benedek pápa a vasárnap esti imavirrasztáson


Ma este, szeretett II. János Pál halálának első évfordulóján a római egyházmegye által szervezett imatalálkozón gyűltünk össze – mondta a Szentatya, majd köszöntötte Camillo Ruini bíborost, római helynökét, a segédpüspököket, a jelen lévő bíborosokat, püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket és minden világi hívőt, különösen a fiatalokat. Valóban Róma egész városa jelképesen összegyűlt a közös imára és elmélkedésre. Külön üdvözölte Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érseket, aki hosszú éveken át volt hűséges munkatársa az elhunyt Pápának. Már egy év eltelt Isten Szolgája II. János Pál halála óta, amely csaknem ebben a pillanatban, 21 óra 37 perckor következett be, de emléke továbbra is él, mint ahogy ezeknek a napoknak a különféle kezdeményezései is erről tanúskodnak a világ minden részén.
II. János Pál továbbra is jelen van értelmünkben és szívünkben, továbbra is közvetíti számunkra Isten és az emberek iránti szeretetét, továbbra is feléleszti mindenkiben, főleg a fiatalokban, a jó iránti lelkesedést, a bátorságot, hogy kövessük Jézust és tanításait.
Hogyan foglalhatnánk össze ennek a nagy Pápának az életét és evangéliumi tanúságételét?- tette fel a kérdést beszédében XVI. Benedek pápa. Megpróbálhatnánk két szóval jellemezni: „hűség” és „odaadás”. Maradéktalan hűség Istenhez és fenntartás nélküli odaadás küldetése, mint az egyetemes egyház legfőbb Pásztora teljesítésében. Hűsége és odaadása még meggyőzőbbé és meghatóbbá vált az utolsó hónapokban, amikor megtestesítette önmagában azt, amit 1984-ben Salvifici doloris k. apostoli levelében írt:
„A szenvedés azért van jelen a világban, hogy szeretetet fakasszon, hogy a szeretet műveit hozza létre testvéreink iránt, hogy az egész emberi civilizációt a „szeretet civilizációjává” alakítsa át.”
Betegsége, amelyet bátran vállalt, mindnyájunkat figyelmesebbé tett az emberi fájdalom iránt, minden testi és lelki fájdalom iránt, méltóságot és értéket adott a szenvedésnek, arról tanúskodva, hogy az ember értékét nem hatékonysága határozza meg, nem az, aminek látszik, hanem önmagáért értékes, mivel Isten teremtménye, és Isten szeretetét élvezi. Szeretett II. János Pál pápánk szavaival és tetteivel fáradhatatlanul azt mutatta meg a világnak, hogy ha az ember hagyja magát Krisztus által átölelni, azáltal nem köti gúzsba emberi mivoltának gazdagságát, ha teljes szívével csatlakozik Krisztushoz, ez nem jelenti azt, hogy megfosztja magát valamitől. Éppen ellenkezőleg, a Krisztussal való találkozás teszi életünket sokkal intenzívebbé. Szeretett Pápánk, éppen azért, mivel egyre közelebb került Istenhez az imában, a szemlélődésben, az Igazság és a Szépség iránti szeretetben, mindnyájunk útitársává válhatott, és tekintéllyel szólhatott azokhoz is, akik távol állnak a keresztény hittől.
Ma este, az Atyai Házba való visszatérésének első évfordulóján fogadjuk be ismét ránk hagyott lelki örökségét. Ez arra buzdít bennünket, hogy életünkben fáradhatatlanul keressük az Igazságot, amely egyedül képes arra, hogy kielégítse szívünket. Arra bátorít, hogy ne féljünk Krisztust követni, hogy mindenkinek elvigyük az Evangélium üzenetét, amely egy testvéribb és szolidárisabb világ kovásza. II. János Pál segítsen nekünk az égből, hogy tovább haladjunk zarándokutunkon, és maradjunk Jézus engedelmes tanítványai, hogy,- mint ahogy gyakran ismételte a fiataloknak,- a „hajnal őrszemei” lehessünk ennek a harmadik keresztény évezrednek az elején. Fohászkodjunk Máriához, a Megváltó Anyjához, aki iránt mindig nagy tiszteletet, gyengédséget táplált.
A Szentatya ezután élő összeköttetésben anyanyelvükön fordult a lengyel hívekhez: „Lélekben egyesülünk azokkal a lengyelekkel, akik Krakkóban, Varsóban és más helyeken összegyűltek imavirrasztásra. Élénken él bennünk II. János Pál emlékezete és nem hunyt ki lelki jelenléte. Honfitársai iránt érzett különleges szeretete legyen számotokra az a fény, amely megvilágítja a Krisztus felé vezető utat. „Maradjatok erősek a hitben”. Szívből adom rátok áldásomat” – mondta a Szentatya, majd latin nyelvű apostoli áldásával zárta le az imavirrasztást.
 







All the contents on this site are copyrighted ©.