A fennállásának ötödik centenáriumát ünneplő Vatikáni Múzeumokban bemutatták a Keresztény Múzeum újonnan átrendezett kiállítását

A Keresztény Múzeum, amelynek megnyitását 1757-ben XIV. Benedek pápa rendelte el, azokat a tárgyakat gyűjtötte egybe, amelyek az 1700-as évek első felében kerültek a Vatikáni Könyvtár Gyűjteményébe, azzal a kifejezett céllal, hogy „kibontakoztassák Róma ragyogását és hirdessék a keresztény vallás igazságát”.
A gyűjtemény mindenekelőtt ókeresztény régiségeket foglalt magába, amelyek nagyrészt temetőkből kerültek napvilágra, mint például érmék, kámeakövek, metszett és aranyozott üvegek, lámpások, elefántcsont, ezüst és bronztárgyak, kegytárgyak, gyűrűk, mindennapi használati tárgyak, amelyek azonban magukon viselték a keresztény vallás jelképeit, és amelyeket csodálatos, külön erre a célra készített, diófa szekrényekben tároltak. Ezek felett helyezték el a 24 bíboros könyvtáros mellszobrát, Luigi Valadier 1783-ban készült remekműveit. A kor szokásának megfelelően a kiállítást pusztán a díszítő jelleg figyelembe vételével rendezték be.
1999-től kezdve, Isten Szolgája, II. János Pál a Vatikáni Apostoli Könyvtár Múzeumainak gondozását a Vatikáni Múzeumok hatáskörébe utalta át. A kiállítás anyagának ekkor megkezdett rendszerezése, az egyes tárgyak restaurálása lehetővé tette, hogy az 1700-as évekből származó környezet érintetlenül hagyása mellett a legmodernebb muzeográfiai szempontok figyelembe vételével állítsák ki az értékes leleteket.
A tárgyak rendszerezésénél elsődlegesen az ókori Róma topográfiájához alkalmazkodtak, vagyis az Örök Várost a világgal összekötő főútvonalak szerint osztották fel, amelyek nagy részét az építésüket elrendelő konzulról nevezték el. A leletek egy része ugyani az ezeknek a konzuli utaknak a mentén fekvő katakombákból származik. Ezen túl más római, illetve a főváros környékén végzett ásatások nyomán napvilágra került tárgyak, illetve Észak-Afrika ókeresztény emlékek is láthatók.
Egyedülálló értéket képviselnek azok az ereklyék, amelyeket 1909-ben találtak meg a Szentek Szentje, Sancta Sanctorum kápolnában, és amelynek újrarendezését 1964-ben VI. Pál pápa rendelte el. Az üvegtékában gazdag, veretes díszítésű, nemesfém és fa ereklyetartók láthatók, amelyek Krisztus keresztjének egy darabját, vagy ókeresztény szentek, mint például Szent Ágnes, Szent Praxedes csontereklyéit tartalmazták. A Keresztény Múzeum anyagának átrendezése egyben azt is jelentette, hogy a kiállítás termeit felszerelték a legmodernebb világítástechnikai és biztonsági berendezésekkel szerelték fel.
Dr. Guido Cornini, a képzőművészeti részleg igazgatója jóvoltából belepillanthattunk a keresztény múzeum átrendezésének részleteibe: a most kiállított tárgyak XIV. Benedek pápa magángyűjteményéhez tartoznak (vagyis az első Keresztény Múzeumhoz), s az elmúlt hat év alatt, amíg zárva volt a nagyközönség előtt, restaurálták és megállapították az egyes darabok származását. Az első keresztény katakombákból (I-VI. sz.) előkerült tárgyak 60-70%-át most először lehet megtekinteni. S ha ezeket nem egyenként, hanem összefüggésében vizsgáljuk, elénk tárul miként éltek a korabeli keresztények, hiszen szokás volt a hétköznapi használati tárgyakat (pl. gyermekek esetében játékok) is eltemetni az elhunyttal együtt. (ebben hasonlóak voltak a korabeli pogányokhoz, így kívánták folytatni a túlvilágon is megszokott életüket) Érdekes az is, hogy a katakombák egyes fekhelyeit (ún. loculus) lezáró anyagba nem írással vésték föl az elhunyt nevét, hanem a rá jellemző tárgyat illesztették bele (ún. signaculum), így segítette a sír felismerését. (Csupán a vértanúk és szentek sírhelyén találhatunk feliratokat) Ezek a tárgyak indirekt módon tanúskodnak a keresztény tanítás évezredes folytonosságáról – magyarázta Dr. Guido Cornini.