„Hagyjatok elmenni… II. János Pál ereje a gyöngeségben”

Ezzel a címmel jelent meg szerdán délelőtt a római könyvesboltokban négy rendkívüli szerző 120 oldalas kötete, akiknek abban a kiváltságban volt részük, hogy közvetlen közelről elkísérhették
II. János Pál pápát hosszú Kálváriája utolsó állomásáig. A visszaemlékezés a paolinusok kiadásában jelent meg, II. János Pál halálának közelgő első évfordulója alkalmából.
Stanisław Dziwisz krakkói érsek, hamarosan bíboros, aki csaknem negyven éven át volt a Szentatya magántitkára és Czesław Drążek atya, az Osservatore Romano lengyel kiadásának főszerkesztője írták a könyv első fejezetét, amelynek címe:
„A szenvedés II. János Pál életében és magisztériumában”. A szenvedés végigkísérte Karol Wojtyła életét kisgyermek korától kezdve egészen haláláig. Az ellene 1981. május 13-án elkövetett merénylet még szorosabbra fűzte kapcsolatát Krisztus keresztjével és a szenvedőkkel.
A könyvből megtudjuk, hogy „fájdalom”, „szomjúság”, „mint Bachelet” – ezek voltak Wojtyła pápa első szavai, amikor 1981-ben az ellene elkövetett merényletet követő műtét után felébredt. (Az olasz Legfelsőbb Bíróság Tanácsának elnökhelyettesét egy évvel korábban gyilkolták meg a Vörös Brigádok.) A Pápát mélyen megrendítette Bachelet bíró erőszakos halála, akit jól ismert, mivel tagja volt a Világiak Pápai Tanácsának.
A merénylet után néhány hónappal később egy általános kihallgatás során ő maga így vallott szenvedéséről: „Az erőszak személyes megtapasztalása révén még közelebb érzem magam mindazokhoz, akik a föld bármely részén, bármilyen módon szenvednek, mert Krisztus nevéért üldözik őket. És azokhoz is, akik elnyomást szenvednek az ember és a méltóság szent ügyéért, az igazságosságért és a világ békéjéért. Végül azokhoz, akik ezt a hűségüket a halállal pecsételték meg”.
Renato Buzzonetti, aki 1978. december 29-től kezdve volt a Pápa személyi orvosa, a könyv második fejezetének szerzője: „A szenvedés és a remény napjai”. Leírásából olyan pápa képe rajzolódik ki előttünk, aki kiegyensúlyozott párbeszédet folytat orvosával. Képes rá, hogy aprólékosan leírja betegsége tüneteit, mert ezzel megkönnyíti kezelőorvosa munkáját, és hozzájárul ahhoz, hogy mielőbb visszatérhessen péteri szolgálatához.
Végül a harmadik fejezet szerzője, Angelo Comastri érsek, akit a Pápa nem sokkal halála előtt nevezett ki vatikánvárosi általános helynökévé, Santo Subito! Azonnal Szent!- címmel írta meg visszaemlékezéseit, felidézve az egykor „Isten atlétájának” nevezett Pápa hosszú haláltusáját, a szenvedését elkísérő tömegek minden képzeletet felülmúló részvételét. Különösen megható Comastri érsek személyes vallomása: „az utolsó üzenetet én szeretném elhelyezni II. János Pál pápa sírján”.