XVI. Benedek pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Hamvazó szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa az ezen a napon megkezdődött negyven napos nagyböjti időszakról elmélkedett, amely elvezet bennünket a Húsvéti szent három naphoz, amelyek Urunk kínszenvedésének, halálának és feltámadásának emlékezetét, üdvösségünk misztériumának középpontját jelentik. Ebben az időszakban az egyház arra hívja fel a keresztényeket, hogy ébredjenek még inkább tudatára Krisztus megváltó művének, és még mélyebben éljék meg keresztségüket. Ebben a liturgikus időszakban ugyanis Isten népe már a kezdetektől fogva bőségesen táplálkozik Isten szavával, hogy megerősödjön a hitben, végighaladva a teremtés és a megváltás történetének útján. A negyven napos nagyböjt kétségtelenül nagy erővel emlékeztet azokra az eseményekre, amelyek az ősi Izrael életének és történelmének fő állomásai voltak, elénk tárva azok példaadó értékét. Gondoljuk például a negyven napig tartó özönvízre, amelynek végén Isten szövetséget kötött Noéval, vagy arra a negyven napra, amelyet Mózes a Sínai hegyen töltött, és amit követően Isten neki ajándékozta a Törvénytáblákat. A nagyböjti időszak mindenekelőtt arra szólít fel bennünket, hogy Jézussal együtt éljük át azt a negyven napot, amelyet a pusztaságban töltött imádkozva és böjtölve, mielőtt megkezdte volna nyilvános működését. Ma mi is elkezdjük elmélkedéssel és imával teli zarándokutunkat a világ minden keresztényével együtt, hogy lélekben a Kálvária felé haladjunk, elmélkedve hitünk központi misztériumairól. Így készülünk fel arra, hogy a Kereszt misztériuma után megtapasztaljuk a feltámadás Húsvétját.
Ma minden plébániai közösségben sor kerül a hamvazkodás egyszerű és jelképes szertartására, amelyet két tömör formula kísér, és amelyek sürgető felhívást jelentenek arra, hogy ismerjük el bűnös mivoltunkat és térjünk vissza Istenhez.
Az első formula így hangzik: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”
Ezek a Teremtés könyvéből vett szavak emlékeztetnek az emberi lét múlandóságára, és korlátaira, és arra késztetnek bennünket, hogy minden reményünket csak Istenbe helyezzük. A második formula Jézus szavait idézi, amelyeket nyilvános működése kezdetén ejtett ki: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”.Ez arra szólít fel bennünket, hogy személyes és közösségi megújulásunkat helyezzük az evangéliumhoz való szilárd és bizalommal teli csatlakozás alapjára. A keresztény élet hitélet, amelynek alapja és tápláléka Isten szava. Az élet megpróbáltatásai között és minden kísértés idején a győzelem titka abban áll, hogy meghallgatjuk az igazság szavát, és határozottan elutasítjuk a hazugságot és a rosszat. Sürgető szükség van arra, hogy ismét meghallgassuk az Evangéliumot, hogy minden keresztényben megerősödjön a kapott igazság tudata, hogy megélje azt és tanúskodjon róla. Nagyböjt erre buzdít bennünket, felkínál számunkra egy liturgikus útvonalat, amely miközben segít bennünket, hogy kinyissuk szemünket gyöngeségeinkre, megnyissa szívünket Krisztus irgalmas szeretetének. Nagyböjti zarándokutunk Istenhez közelít bennünket, lehetővé teszi, hogy megújult tekintettel nézzünk testvéreinkre és észrevegyük szükségleteiket. Nagyböjt, továbbá kedvező időszak arra, hogy megtérjünk a szeretetnek. Olyan szeretetről van szó, amely az Úréhoz hasonlóan részvéttel és irgalommal teljes – mondta a Szentatya, idézve idei nagyböjti üzenetéből, amelynek témája a Máté evangéliumából vett következő idézet: „Jézus, ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk”. Az egyház, tudatában a világban betöltendő küldetésének szüntelenül hirdeti Krisztus irgalmas szeretetét, hiszen Jézus továbbra is meghatottan tekint minden idők embereire és népeire. „A szegénység rettenetes kihívásaival szemben, amelyek az emberiség oly nagy részét sújtják, a közöny és a mások elől való önző bezárkózás elviselhetetlen ellentétben állnak „Krisztus tekintetével”. A böjt, a jótékonykodás, amelyet az imával együtt az egyház különösen a nagyböjt időszakában ajánl a hívek figyelmébe, jó alkalmat jelentenek arra, hogy hasonuljunk ahhoz a tekintethez. Ezzel a lélekkel lépjünk be Nagyböjt önmegtagadó és imádkozó légkörébe. Legyenek az elmélkedés és az ima buzgó napjai, amikor hagyjuk, hogy Isten szava vezessen bennünket. Legyen a böjtölés, a bűnbánat, a saját magunk felett való őrködés időszaka, hiszen a bűn elleni küzdelem soha nem érhet véget, mivel a kísértés mindennapi valóság, az emberi törékenység pedig mindenki közös tapasztalata. Nagyböjt legyen végül a jótékonykodás révén az az időszak, amikor a kapott ajándékokat megosztjuk testvéreinkkel, figyelemmel vagyunk a szegények, magányosak szükségleteire. Ezen a bűnbánati úton kísérjen el bennünket Mária, a Megváltó Anyja, aki az Istenhez való tökéletes csatlakozásra adott példát. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy értelmünkben és lelkünkben megtisztulva és megújulva jussunk el Krisztus Húsvétja nagy misztériumának megünnepléséhez – fejezte be katekézisét a Szentatya.