XVI. Benedek pápa a szenegáli, mauritániai, Bissau-guineai és Zöld-foki szigeteki püspököket a keresztény önazonosság megerősítésére buzdította

Az ad limina látogatásukat végző főpásztorokhoz intézett beszédében a Szentatya a vallásközi együttműködést és az inkulturációt, az afrikai értékek megőrzését sürgette.
A fekete földrész társadalma sem mentes azoktól a kísértésektől, amelyek összeegyeztethetetlenek a keresztény hittel: a püspökök és papok feladata, hogy szemben ezekkel a hatásokkal, felmutassák az evangélium élő arculatát, amelynek teljes egészében gyökeret kell vernie népeik kultúrájában – mondta XVI. Benedek pápa. A négy afrikai ország számára közös feladat a keresztény önazonosság megszilárdítása, a múltból származó, ősi szokások és a jelen szekularizációs irányzatai közepette. A főpásztorok törekedjenek helyi egyházaikban a teológiai alapok megszilárdítására, megőrizve az afrikai hagyományok legjavát. A keresztség szentségének felvétele szükségszerűen azt jelenti, hogy szakítani kell a régi szokásokkal, ugyanakkor a megkeresztelt nem szigetelődhet el családjától, népétől. Szükség van a katekizmus elmélyítésére, mert a szilárd hit lehetővé teszi, hogy szembe nézzenek a modern élet új jelenségeivel. A helyi papság képzésére utalva XVI. Benedek pápa a következőket mondta: „a papok legyenek emberileg és spirituálisan kiegyensúlyozottak, akik képesek válaszolni a kihívásokra, mind egyéni, mind lelkipásztori életükben”. A kihívások közé tartozik a társadalmi fejlődés, amelynek egyik követelménye a helyi egyházak számára a szegények szolgálata. Bissau-Guineában pedig a család pasztorációt részesítsék előnyben. Minden esetben vigyázni kell arra, hogy a kereszténységet ne korlátozzák pusztán emberi bölcsességre, vagy szociális tevékenységre, mivel lelki szolgálatot is jelent. Ne keltse továbbá a prozelitizmus látszatát sem, mivel a szeretet ingyenes. A Pápa érintette még a muzulmánokkal való együttműködés témáját, valamint azt a jogot, hogy mindenki szabadon megvallhassa hitét. Ezek az erőfeszítések hozzájárulnak a személy és a társadalom valódi javának megvalósításához – mondta végül XVI. Benedek pápa a négy afrikai ország főpásztoraihoz intézett beszédében.

Február 15-22-e között tartózkodnak ad limina-látogatáson a Vatikánban Szenegál, Mauritánia, a Zöldfoki-szigetek és Bissau Guinea főpásztorai. A közös kihallgatásra azért kerül sor, mert bár ezek az északnyugat-afrikai országok kiterjedésükben és vallási összetételükben erősen különböznek, történelmi és missziós múltjuk napjainkig összekötik őket. Ti. a XV. századtól kezdve érkeztek portugál misszionáriusok a területre, köztük jezsuiták, ferencesek, kapucinusok és Ágoston-rendiek. Az 1910-es portugál forradalom jelentősen visszavetette a virágzó egyházi életet, feloszlatták a szerzetesrendeket, megállították a fejlődést, s ennek következtében például 1914-ben be kellett zárni a szemináriumot a Zöldfoki-szigeteken és sok plébánia megüresedett. A XX. század második felétől kezdve az afrikai államok függetlenségével párhuzamosan lassan normalizálódott a katolikus egyház helyzete.
Ma Szenegál és Mauritánia abszolút muzulmán többséggel bíró, francia nyelvterület, míg a portugál ajkú Zöldfoki-szigetek lakossága nagyrészt katolikus. Bissau Guineában a helyi vallások és az iszlám az uralkodó, emellett kisebb keresztény kisebbség él, a hivatalos nyelv szintén a portugál.
Az egyházmegyék száma igen változó: Szenegálban 7, a mindössze 4033 négyzetkilométer területű Zöldfoki-szigeteken egy egyházmegye működik. A jóval nagyobb kiterjedésű, 1.030.700 négyzetkilométeren fekvő Mauritánia is egy egyházmegyét alkot, amely közvetlenül Róma fennhatósága alá tartozik, és a főváros, Nouakchott püspöke (Mauritánia) vezeti. Bissau Guinea két egyházmegyére oszlik, az ország 1 millió 300ezer lakosának mintegy 5 %-a keresztény.
E négy ország alkotta püspöki kar tagja a nyugat-afrikai püspökök csoportjának is (CERAO), amely már több, mint négy évtizede segíti a helyi egyházak olykor nem könnyű életét.