Az Igazak könyve egyértelműen tanúsítja az egyháznak a zsidók megmentésében betöltött
szerepét
Február 7-étől lesz kapható Olaszországban az a kötet, amelyet január végén mutattak
be Rómában, a Külügyminisztérium Nemzetközi Konferencia termében, és amelynek címe:
„Itáliai Igazak, vagyis azok a nem zsidó olaszok, akik zsidók életét mentették meg
1943 és 45 között”. A könyvet a Mondadori kiadó gondozta, az izraeli Olasz Nagykövetség
és a Tel Aviv-i Olasz Kultúrintézet támogatásával. A kötetben szereplő adatok annak
a kutatómunkának az eredménye, amelyet a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet végzett és
amely, mint ismeretes az „Igaz a Nemzetek között” címmel jelöli mindazokat a nem zsidó
személyeket, akik saját életük kockáztatása árán zsidókat mentettek meg a deportálástól
és a biztos haláltól. A Shoá emlékezete nevet viselő Jad Vashem Intézet által
elismert több mint 20 ezer személy közül 400 az olaszok száma. A most megjelenő könyv
387 történetet idéz fel, emléket állítva azoknak az olaszoknak, akik nem nézték tétlenül
a holokauszt tragédiáját, hanem a gyakorlatban valósították meg a Talmudnak azt a
tanítását, miszerint „aki egy életet megment, az egész emberiséget megmenti”. A
római könyvbemutató során Gianfranco Fini olasz külügyminiszter, helyettes kormányfő,
arra mutatott rá, hogy a 400 olasz Igaz egy szélesebb körű jelenség képviselője, a
példamutató és csodálatra méltó emberség mozaik képének egy-egy darabja, amely az
olasz történelem fontos részét alkotja. Nathan Ben Horin nagykövet, a Jad Vashem
Intézet Igazak Bizottságának tagja, megerősítette, hogy kutatásaiból egyértelműen
kiviláglik: az olasz lakosság volt az egyik leghumánusabb Európában az üldözött zsidókkal
szemben. Emlékeztetett Lorenzo Perone kőműves történetére, akit Primo Levi író egyfajta
szentként ábrázol, és aki visszaadta számára az emberiség jóságába vetett bizalmát.
Arrigo Levi, az olasz Köztársasági Elnök Külkapcsolatainak Tanácsosa személyes
emlékeit történetét elevenítette fel: családja Argentínába menekült az üldöztetés
elöl. Közvetlenül a háborút követő években Arrigo Levi összegyűjtötte az érintettek
tanúságtételeit és ennek alapján annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az olasz
Igazak több tízezren vannak, közöttük fontos szerepet töltöttek be egyházi emberek.
Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio Közösség elnöke azt hangsúlyozta, hogy
bár a zsidó és a katolikus közösségek nem érintkeztek egymással, mégis számos püspök,
pap és szerzetes vett részt a zsidók mentésében. Liliana Picciotto történész, a
milánói Kortárs Zsidó Dokumentációs Központ Alapítványának tagja és a kötet olasz
kiadásának gondozója számadatokat közölt a szóban forgó időszakról. Eszerint 1943-ban
a 43 millió lakosú Olaszországban mintegy 32 ezer zsidó élt. Ezek közül 8 ezret deportáltak
és 24 ezret mentettek meg. Ez a 65%-os arány az egyik legmagasabb Európában és
ez a hallatlanul nagy szám Picciotto történész szerint az egész földrészen tapasztalható
polgári ellenállásnak köszönhető, Olaszországban pedig elsősorban a katolikus papságnak,
amely keresztény szeretetét sajátos módon kimutatta a zsidók irányában. A katolikus
egyház szerepének jelentőségét bizonyítják a kötetben ismertetett történetek is. A
387 elismert Igaz 15%-a püspök, pap, szerzetes vagy szerzetesnő. Magas azoknak a világi
híveknek a száma is, akik a nunciatúrák, főpásztorok, plébánosok, kolostorok támogatásával
mentették meg zsidók életét. Giovanni Palatucci püspök-nagybátyja segítségével,
Giorgio Perlasca a budapesti nunciatúra közreműködésével végezte életmentő tevékenységét,
de az igazak közé tartoztak olyan világi katolikus vezetők is, mint Odoardo Focherini,
a Katolikus Akció elnöke, vagy Giovanni Borromeo, a római Irgalmasok kórházának igazgatója. A
milánói történész az olaszországi Igazakról szóló könyv bemutatóját azzal zárta, hogy
a zsidók annak a széleskörű és hatékony katolikus hálózatnak a révén menekülhettek
meg Olaszországban, amely különböző egyházi intézetekben búvóhelyet biztosított számukra,
illetve hamis iratok árán mentette meg életüket az üldöztetés során.