A szentszéki diplomácia "titka" - Pintér Gábor prelátus a vatikáni diplomácia működéséről
Pintér Gábor prelátus,
a skandináviai apostoli nunciatúra tanácsosa foglalta össze hallgatóinknak a szentszéki
diplomácia aktuális kérdéseit.
A diplomáciáról és a diplomatákról szóló hírek
rendszerint akkor sűrűsödnek meg és válnak fontossá az írott és elektronikus sajtóban,
amikor egy-egy súlyos nemzetközi konfliktus kirobbanásakor a politikusok százai és
az emberek milliói tőlük, az ő helyzet- és emberismeretüktől, kitartó erőfeszítéseiktől
várják a problémák gyors és hathatós megoldását. Természetesen mi, diplomaták nem
csak akkor dolgozunk, amikor erről beszámol a média, hanem folyamatosan, gyakorlatilag
az év 365 napján, ám lehetőleg minden látványosságtól mentesen. A diplomácia lényegéhez
tartozik a diszkréció, a feszültségek „színfalak mögötti” elsimítása, a mindenki számára
elfogadható közjó csendes keresése, a különböző népek, országok, kultúrák, vallások,
politikai és gazdasági szempontok háttérben történő, békés, nyugodt egyeztetése. Valószínűleg
ezért tartják a diplomáciát oly titokzatosnak és kiismerhetetlennek. Pedig szó sincs
erről. Én a diplomáciát egy mindig mosolygó, tapasztalt, jóindulatú s igen bölcs nagymamához
hasonlítanám, aki képes arra, hogy óriási családját tapintatosan, halk szavúan, szinte
észrevétlenül, ám határozottan összetartsa, koordinálja és jó irányba vezesse; egy
olyan nagymamához, aki sokat tud, de keveset beszél, aki óvja a család harmóniáját,
s akinek békítő szavai a legharagosabb szívet is megpuhítják. Tulajdonképpen ugyanez
a feladata a diplomáciának és a diplomatáknak a népek hatalmas családjában, a nemzetközi
közösség életében.
Az elmúlt hetekben újabb bizonyságot szerezhettünk róla,
hogy milyen elengedhetetlenül fontos szolgálat ez. Több milliárd ember figyelte aggodalommal,
miként ér véget az a komoly válság, mely a Mohamed-karikatúrák kapcsán alakult ki
a skandináv és muzulmán országok között. Hallhattunk tiltakozó nagykövetekről, hibákat
elkövető politikusokról, félreértelmezett szabadságjogokról, emberi életeket követelő,
igazolhatatlan erőszakról. A híradások elemzései manipulációról és politikai haszonlesésről,
valamint felelőtlenségről és gazdasági veszteségről szóltak – miközben hatalmas lángokkal
égő nagykövetségi épületek látványa döbbentett meg tömegeket. A több hétig tartó,
felkavaró jelenség ma már túlmutat önmagán és akaratlanul is megerősíti a diplomácia
pótolhatatlan küldetését. Hiszen e krízis kezelése, az indulatok lecsillapítása, egymás
kölcsönös tiszteletének helyreállítása, a nemzetközi kapcsolatok stabilizálása ismét
csak a diplomácia láthatatlan csatornáin keresztül volt lehetséges, több száz diplomata
közös, megfeszített munkájának eredményeként.
Tudom, a Kedves Hallgató most
felteszi magában a kérdést, amit az elmúlt napokban sok újságírótól is hallottam:
mit tett a pápai diplomácia, mit tettünk mi, vatikáni diplomaták a nehézségek megoldásáért.
Erre konkrétumokkal nyilvánvalóan nem válaszolhatok. Ám, egy közvetett példát elmondok:
az észak-európai országok katolikus püspökeinek közös konferenciája – kormányokat
és minden más nemzetközi vagy egyházi szervezetet megelőzve – elsőként adott ki nyilatkozatot
arról, hogy szolidáris a vallási érzéseikben megbántott muzulmánokkal, hogy nagy értéknek
tartja a vélemény- és sajtószabadságot, de ez nem sértheti mások vallási értékeit
és a vallásszabadságot, s hogy semmilyen indok sem támaszthat alá erőszakos cselekményeket.
E világos nyilatkozatot a skandináviai mecsetek szinte mindegyikében felolvasták az
imámok, s néhány órán belül fontos hírré vált több arab országban is. A visszajelzések
szerint, elsősorban itt, az észak-európai nagyvárosokban, több, mint harminc kétes
kimenetelű tüntetést mondtak le a katolikus püspökök nyilatkozatának következtében.
Hosszan
sorolhatnám a szentszéki diplomácia közvetítői tevékenységének sikereit, a nemzetközi
közösségben játszott kiemelkedő szerepét a béketeremtésben – sok más mellett csak
az utóbbi évekből megemlítve Mozambik, Angola és Szudán polgárháborúinak befejezését,
a Burundiban és Ruandában végbement tömegmészárlások megfékezését, Kelet-Timor függetlenségét,
vagy a volt jugoszláv államok közötti békekötést. Az idő szűk korlátai itt megállítanak,
hiszen nem az eredményeket akarom kiemelni, hanem a szerteágazó feladatok mibenlétét
hangsúlyozni A vatikáni diplomácia, a maga 1600 éves múltjával és tapasztalatával,
megfontoltsággal párosult intenzitásával egyedülálló tekintélyre tett szert az idők
folyamán, mely az elmúlt évtizedekben különösképpen megerősödött. Ennek oka és küldetésének
lényege, hogy az Isten és az ember közötti meghatározó kapcsolatot szem előtt tartva,
élő lelkiismeretként működik a nemzetközi közösség életében. A szentszéki diplomácia
már régen nem szorítkozik csupán a katolikus egyház szabad működésének biztosítására,
hanem a vallásszabadság valamint az egyenlőségen és egymás tiszteletén alapuló többi
szabadságjogok teljes kiterjesztéséért tevékenykedik. Fáradhatatlanul dolgozik az
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltak maradéktalan betartatásáért. Nem
szűnik meg szót emelni az emberi méltóság és a legalapvetőbb emberi értékek tiszteletben
tartásáért.
Igen, ha titokról kérdeznek, akkor mindig és mindenkinek csak azt
mondhatom: a szentszéki diplomácia titka abban rejlik, hogy képes minden politikai
és gazdasági érdek fölé emelni, minden megkülönböztetés nélkül, a legfontosabbat,
magát az Embert.