XVI. Benedek pápa elismerő és biztató szavai a 155 éves Civilta Cattolica jezsuita folyóiratnak

A Szentatya pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta az olasz jezsuita rendtartomány ragos római folyóirata a Civilta Cattolica íróit és munkatársait. A találkozóra annak a hagyománynak a jegyében került sor, hogy az új pápák a megválasztásukat követő első év során fogadják annak a folyóiratnak a felelőseit, íróit, amely hűségesen követi a vatikáni államtitkárság irányvonalát. A kihallgatásra maga a jezsuita generális Peter Hans Kolvenbach atya kísérte el a Civilta Cattolica neves írógárdáját. Köztük volt Giovanni Sale történész, Virgilio Fantuzzi film esztéta, Michele Simone politológus, az olasz politikai élet kiemelkedő ismerője, továbbá még Giovanni Marchesi és Giuseppe de Rosa atyák.
A kihallgatás elején Peter-Hans Kolvenbach generális atya mondott köszönetet a Pápának a találkozóért és felidézte a folyóirat alapításának történetét, kezdve IX. Piusz pápa „Gravissimum supremi” brévéjével, amely sajátságos statútummal látta el a folyóiratot és a Jézus Társasága általános elöljárójának közvetlen hatáskörébe rendelte azt. XIII. Leó pápa e statútumok megerősítésével hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja a folyóirat munkásságát. Kolvenbach atya köszönetet mondott a kihallgatásért, amelyben az elismerés jelét látják, azért a szolgálatért, amelyet a Civilta Cattolica a Szentszék javára végez, amelyhez mindig is sajátságos kötelék fűzte. „Ezt a szolgálatot továbbra is a Szentszék irányelvei és akarata iránti hűség jegyében szeretnék végezni, a katolikus egyház iránti nagy szeretettel és az Alapító Loyolai Szent Ignác tanítása szerint” – mondta még P. Kolvenbach.
XVI. Benedek pápa ezekkel a szavakkal kezdte a Civilta Cattolica íróihoz és a többi munkatárshoz intézett beszédét: „Ismerem és nagyra értékelem azt a munkásságot, amelyet a folyóirat 1850 óta az egyház javára végez. Az a sajátságos kötelék, amely a folyóiratot a Szentszékhez fűzi az elődeim bizalmát tanúsítja, ám egyben felhívást is tartalmaz arra, hogy legyenek hűségesek a Szentszék részéről érkező irányelvekhez.
Jézus Krisztus ebben a mai korban arra hívja az egyházat, hogy új lendülettel hirdesse az üdvösség történet. Ezért tehát szükség van annak keresésére, hogy a mai történelmi helyzetben élő embereknek milyen új és hatékony módokon lehet hirdetni az örömhírt. A Civilta Cattolica akkor felel meg természetének és küldetésének, ha állandóan megújul és felismeri az idők jeleit. Ma egyre inkább az Isten és a morális törvény elől elzárkózó kultúra térhódítását látjuk, az individualista relativizmust és a pozitivista szcientizmust, mégha nem is feltétlenül ellenségesek a kereszténységgel. Így a katolikusok részéről nagy erőfeszítésre van szükség, hogy ápolják a párbeszédet a mai kultúrával és nyitottá tegyék a Transzcendencia örök értékei felé. A hívő emberek ebben az erőfeszítésben a hit és az értelem eszközeit használják fel. Emellett a mai világban jelen vannak a reménység jelei is, amelyek a Lélek történelemben végzett működésének gyümölcsei. Ezek között a Szentatya megemlítette a vallási értékek iránti új érzékenységet, a Szentírás iránti megújult figyelmet, az emberi jogok nagyobb mértékű tiszteletét és a többi vallással folytatott párbeszédet.
Az olyan kulturális folyóirat, mint a Civilta Cattolica küldetése ebben az irányban mozog. Abban tehát, hogy részt vesz a kortárs kulturális eszmecserében és komoly, de mégis közérthető formában adja tovább a keresztény hit igazságait az egyházi tanítóhivatallal együtt. A Szentatya a folyóirat munkája számára értékes forrásként jelölte meg a II. Vatikáni Zsinatot, melynek tanbeli és lelkipásztori gazdagságát – és főként a zsinat alapihletését – a keresztény közösségek még ma, 40 év elmúltával sem sajátították el teljességében. A zsinat tanításának terjesztésén túl fontos az is, hogy munkálkodjanak az egyház társadalmi tanításának megismertetésén. Ez egyike a 155 év óta működő folyóirat kedvelt témáinak. XVI. Benedek pápa az olasz jezsuiták Civilta Cattolica folyóiratának munkacsoportjához intézett beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „E találkozó során szeretném megerősíteni a Szentszéknek a folyóirat iránti bizalmát, azzal a meggyőződéssel, hogy az elődök nyomán járva minden szerkesztő és munkatárs örömteljes hűséggel és a szolgálat szellemében viszonozza ezt a bizalmat.” A Pápa végül Mária, a Bölcsesség Széke oltalmába ajánlotta a folyóirat íróit, munkatársait és hűséges olvasóit.