A Szentatya megkezdte az ad limina-látogatásra érkezett szenegáli püspökök fogadását

Csütörtökön délelőtt 11 órakor XVI. Benedek pápa fogadta Fouad Siniora, libanoni miniszterelnököt feleségével és kíséretével együtt. Ezt követően találkozott 6 szenegáli főpásztorral köztük a dakari érsekkel, akik február 22-ig tartózkodnak ad limina-látogatáson a Vatikánban (Hozzájuk csatlakoznak még Mauritánia, a Zöldfoki-szigetek és Bissau-Guinea püspökei). Este hat órakor a Pápa fogadta még Fortunato Baldelli érseket, franciaországi apostoli nunciust.
A nyugat-afrikai tengerparton közel kétszázezer négyzetkilométeren elterülő Szenegál tíz millió lakosából 90%-a muzulmán, míg a keresztények mindössze 6%-ot tesznek ki, a fennmaradó 4% helyi vallásokat követ. Az országban a francia a hivatalos nyelv, fővárosa Dakar.
Az emberiség történelmének hajnalán, másfél millió évvel ezelőtt ezen a területen jelent meg a Homo Erectus. A közelebbi múltat szemlélve a VI. századtól kezdve fejlődött ki Ghána, majd Mali birodalma. Az európaiakkal 1444-ben került kapcsolatba a helyi lakosság, amikor a portugálok kikötöttek Szenegál partjainál és a mai Dakart elnevezték Zöldfoknak. A XVI. századtól kezdték meg a portugál hódítók az arany kitermelését és a rabszolga-kereskedelmet. Szenegál történelmének legtragikusabb időszakát a XVII. és a XIX. század között élte meg, amikor az országhoz tartozó Goree-szigeten keresztül hurcolták el rabszolgának Amerikába az őslakosságot, mialatt az európaiak egymással harcoltak a sziget és a kereskedelem birtoklásáért. Ezzel egy időben vetette meg lábát az iszlám egyik ága, a szufi hit. Az 1800-as évek második felében Szenegál francia gyarmat lett, függetlenségét 1960-ban vívta ki.
Jelenleg a Szenegáli Köztársaság 7 egyházmegyére oszlik, ahol a hét főpásztor mellett kevesebb, mint négyszáz pap teljesít szolgálatot. A dakari egyházmegyét Theódore Adrien Sarr érsek vezeti. A környező Mauritániához és Bissau-Guineához hasonlóan muzulmán többségű Szenegál katolikus egyháza ma összetett kihívások előtt áll, mind társadalmi-gazdasági, mind pedig etikai-erkölcsi téren. Ezekben az országokban kevés visszhangra talál az egyház szava a politikai és a társadalmi életben. Ami a belső nehézségeket illeti, elsődleges helyen áll a papképzés problémája. A vallásközi párbeszéd terén Szenegálban pozitív jelek tapasztalhatók. A keresztény közösségeket sújtó szegénység, továbbá általában a gazdagok és szegények közti egyre növekvő szakadék megnehezíti az egyházmegyék anyagi fenntartását is.