A Vatikáni Múzeumok idén ünneplik fennállásuk 500. évfordulóját. Kedden délelőtt a Szentszék sajtótermében ismertették a centenáris év rendezvényeit

Pontosan fél évezreddel ezelőtt, 1506. február 14-én állították ki a Vatikáni Múzeumok első műkincsét, a Laokoón-csoport márványszobrot. Ez a történelmi esemény jelentette a Vatikáni Múzeumok születését, vagyis azt, hogy a Pápák megnyitották magángyűjteményüket a nagyközönség előtt.
Mint ahogy P. Ciro Benedettini, a Szentszék Sajtótermének igazgatóhelyettese bevezető szavaiban elmondta, a Vatikáni Múzeumok műkincsei, vagyis az emberek által teremtett szépség, az Isten által teremtett szépséget tükrözi vissza. Edmund Szoka bíboros, Vatikán Városállam Kormányzóságának elnöke, az ünnepi évet megnyitó beszédében az ötszáz évvel ezelőtti esemény jelentőségét méltatta. A római Pápák kitartóan és szakértelemmel óvták évszázadok kulturális és művészeti alkotásait, hogy megőrizzék azokat a feledéstől és a pusztulástól a következő nemzedékek számára. A Vatikáni Múzeumok múltja jól tükrözi az egymást követő korok politikai, történelmi és szociális viszonyait, a drámai feszültségekkel teli évszakokat, amelyek során a gyűjteményeket kifosztották, vagy a dicsőséges időszakokat, amikor gyarapították a múzeumok állományát. A Vatikáni Múzeumok sajátossága, hogy a Pápák magángyűjteményeként jöttek létre, és rendkívül rövid idő alatt mindenki számára megtekinthetővé váltak, a művészet nyelvén közvetítették az egyetemes értékek üzenetét. A múzeum napjaink ellentétekkel teli világában egyre inkább a párbeszéd, a szellemi, lelki növekedés helyévé válik, ahol találkoznak egymással a vallások, a kultúrák, a különféle, gyakran egymással szemben álló világnézetek – mondta beszédében Szoka bíboros. Hozzátette, hogy évente csaknem négy millió látogató tekinti meg a Vatikáni Múzeumok kincseit, az érdeklődők a világ öt kontinenséről érkeznek, tanúskodva a hely egyediségéről, amelyet II. János Pál pápa így fogalmazott meg: „a Szentszék egyik legjelentősebb kapuja a világ felé”.
A Pápák Múzeuma, nemcsak évszázadok anyagi kincseit őrzi, hanem tudatában van annak, hogy kötelessége ennek az örökségnek, az emberi géniusz múltbeli kifejeződésének a megóvása, és annak átadása az elkövetkező nemzedékek számára.
Francesco Buranelli, a Vatikáni Múzeumok igazgatója egy 1506. január 14-én feljegyzett történettel kezdte beszédét. Ezen a napon találták meg ugyanis Rómában, a Santa Maria Maggiore bazilika melletti szőlőskertben a Laokoónt csoport szobrát. Azonnal értesítették erről II. Gyula pápát, aki elküldte művészeit, hogy győződjenek meg a rendkívüli felfedezés valódiságáról. A Pápa megelőzve mindenkit, megvásárolta a szobrot, amelyet február 14-én állítottak ki az Apostoli Palotában, a Belvedere udvarában. A 2006-os év során, a Vatikáni Múzeumok, erre a kezdeteket jelentő történetre számos kezdeményezéssel kívánnak emlékezni. Mindenekelőtt február 17-én, a múzeumok személyzete a Sixtus kápolnában hálaadó szentmisén vesz részt, amelyet Edmund Szoka bíboros mutat be. Március 16-án a Keresztény Múzeum, amelyet XIV. Benedek pápa hozott létre azzal a céllal, hogy felmutassa Róma ragyogását és hirdesse a keresztény vallás igazságát, azokat a világhírű tárgyakat állítja, ki, amelyeket az 1700-as években tártak fel a katakombákban.
Június 20-án nyílnak meg a XI. Piusz által 1926-ban alapított Missziós Etnológiai Múzeum következő országoknak szentelt tárlatai: Kína, Japán, Korea, Tibet és Mongólia. A gyűjteményt eredetileg a lateráni Apostoli Palotában lehetett megtekinteni, majd 1963-ban Boldog XXIII. János kívánságára költöztették át a Vatikánba, és 10 évvel később, VI. Pál uralkodása során nyitották meg. A kiállítás az Európán kívüli országok kultúráit, vallási gyakorlatait mutatja be, különös tekintettel a kereszténységgel való kapcsolatokra. Földrészek szerint a következő négy szektorra oszlik: Ázsia, Óceánia, Afrika és Amerika. Ami pedig a kulturális felosztást illeti, bepillantást nyerhetünk a bennszülött vallásokba, illetve abba, hogy milyen hatást gyakorolt a kereszténység, a buddhizmus és az iszlám az egyes helyi valóságra. A Múzeum utolsó részlege azokat a kézműipari tárgyakat állítja ki, amelyek a keresztény értékek helyi befogadását tükrözik.
Április 27-én Pinturicchio-nak, a Borgia lakosztálybeli, restaurált falfestményeit mutatják be. Az ún. Titkok Termében ismét láthatók azok a díszítések, amelyeket több mint harminc éven át súlyos falikárpitok takartak el.
Idén ősszel meg lehet majd tekinteni a római nekropolisz új szakaszát, amelyet a Vatikánvárosban létesült új parkoló építése során kezdtek el feltárni három évvel ezelőtt. Egy kb. 500 négyzetméternyi régészeti helyről van szó, ahol a látogatók szeme előtt a császárkori Róma érintetlenül megmaradt temetkezési területe tárul fel. Mintegy 30 temetkezési épület és 70 sírhely látható itt, nagytöbbségük kiváló állapotban maradt ránk. A sírokat, amelyek a Kr. e. I. századtól a Kr. u. 3-ig századig tartó korból származnak, gazdagon díszítik freskók, mozaikok, ami arra utal, hogy jelentős történelmi személyiségek temetkezési helyéről van szó. Novemberben kerül sor a „Laokoónt csoport. A Vatikáni Múzeumok kezdete”-c. kiállítás megnyitására, és ezzel egyidejűleg nemzetközi kongresszust tartanak, a világ leghíresebb múzeumai igazgatóinak részvételével. Az összejövetel célja, hogy megvitassák a múzeumnak, mint intézménynek a mai társadalomban betöltött szerepét, a múzeum történelmi dimenzióját, az Európában, különösen a római pápák kulturális környezetében végbement fejlődését.