Törökország – a kereszténység bölcsője: ahol a templomok eltűnőben vannak

Andrea Santoro olasz pap tragikus gyilkossága ezekben a napokban különösen Törökországra irányította a figyelmet. Az Apostolok Cselekedete szerint Jézus követőit először Antiochiában nevezték keresztényeknek. Antióchia területének egy része a mai Törökországhoz tartozik. Ezen a földön Szent Péter, Szent Pál és Szent Barnabás hirdette az evangéliumot. A mai Törökországban van Konstantinápoly, a keleti egyház ősi székhelye és Efezus, ahol Mária lakott, a szeretett tanítvánnyal, Szent János evangelistával együtt. Mardin egykor 120 templommal büszkélkedett, Isten szolgáinak hegyén, Tur Abdinban pedig keresztény templomok és monostorok épültek. Törökország egykor nemcsak a kereszténység eredetének helye volt, hanem a keresztény gondolkodás és művelődés középpontja is. Manapság azonban mindez eltűnőben van. A múlt század hatvanas éveiben még több százezer keresztény élt itt – főként ortodoxok – ma azonban már csak néhány ezren vannak. A keresztények lassan, de biztosan eltűnnek majd Törökországból, amely Palesztina és Szíria után a jézusi hit egyik bölcsője volt. Eltűnőben vannak Isztambulból, az egykori Konstantinápolyból, az ortodox pátriárkátus székvárosából, amely történelmileg az első az egyenlők között. Az ortodox pátriárka híveinek száma 6 ezerre csökkent azt követően, hogy a ciprusi válság miatt a múlt században a törökországi görögök elvándorlásra kényszerültek. Izmirben, az egykori Smirnében ma már csak egészen parányi katolikus közösség él, Isztambulban pedig ugyancsak apró örmény katolikus csoportok található. Az ország déli részén főként jakobita monofizita és örmény keresztény közösségek élnek, de fokozatosan ők is kihalnak vagy más országba költöznek. A Tur Abdin-i ortodox kolostorok mára félig üresen állnak, a keresztény teleüléseken alig néhány száz ember maradt. A jakobiták, akik csak tehetik, az Egyesült Államokba vándorolnak, vagy átkelve a határon Szíriában telepednek le, mert ott nagyobb toleranciára számíthatnak. A török állam évtizedek óta sajátságos módszerrel csökkenti a keresztények számát. Ha az idő vasfoga kikezd egy templomot, az újjáépítési engedély évtizedek múlva, vagy soha nem érkezik meg. Ha egy keresztény közösség kihal, a templomot azonnal mecsetté vagy középületté alakítják át. Egyszóval a laicitás törvény és annak gyakorlati alkalmazása nem fedi egymást. Ha a helyzet nem változik, néhány évtized múlva a kereszténység egykor lomboktól dús fája Törökországban csak távoli emlék marad.