XVI. Benedek pápa február 3-ai tevékenysége

A Szentatya pénteken délelőtt kihallgatáson fogadott újabb 6 kongói főpásztort. Az egykor Zaire nevű és most Kongói Demokratikus Köztársaság nevet viselő ország püspökeinek első csoportja január második felében végezte vatikáni ad limina látogatását.
A második csoport, nevezetesen a bukavui, a kisangani és a lumumbashi egyházkerület összesen 23 érseke és megyéspüspöke február elsején kezdte meg az ad limina látogatást, amely a hónap közepéig tart. A Kongói Demokratikus Köztársaságban összesen közel 50 katolikus püspök végez szolgálatot. A főváros, Kinshasa érseke, Etsou Nzabi bíboros az előző csoporttal tett ad limina látogatást. A püspöki kar elnöke Monsengwo Pasinya, Kisangani érseke. Az apostoli nuncius az olasz Giovani d’Aniello érsek.
A közép-nyugat afrikai országban, amely kiterjedését tekintve a kontinens 4. legnagyobb országa, 60 millió ember él, a lakosság 60 százaléka katolikus, 20 százaléka más keresztény egyházakhoz tartozik, 10 százaléka muzulmán. A kongói hithirdetés kezdete egészen 1488-ig nyúlik vissza, 3 évvel később portugál misszionáriusok megkeresztelték a királyt és ezzel a térség minden lakosa katolikus hitre tért. A második missziós csapat 1509-ben érkezett meg az afrikai országba. A következő évtizedekben kapucinusok, francia világi papok, a Szentlélek misszionáriusok és fehér atyák folytatták az evangelizálás művét. Az első katolikus iskolát 1880-ban Bomában nyitották meg. 1917-ben szentelték fel az első helyi születésű papot. 1954-ben a jezsuiták Léopodville-ben (a mai Kinshasában) megnyitották az első egyetemet. 1956-ban szentelték fel az első kongói püspököt, Pierre Kimbondo személyében, három évvel később pedig Léopoldville első bennszülött érsekét, Joseph Malulát, aki 10 évvel később bíboros lesz. Az ország második bíborosa a jelenlegi kinshaszai érsek Fréderic Etsou-Bzabi, Kinshasa jelenlegi érseke. A 90-es évek közepétől az ország nagy változásokon ment át, Zaire nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta. A Nagy Tavak környékén súlyos konfliktusokra került sor, amelyek még ma sem oldódtak meg teljesen. A helyi egyház ebben az időszakban mindig a megbékélésen fáradozott.