Ünnepi vesperás a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában a keresztények egységéért végzett imahét lezárása alkalmából
 

XVI. Benedek pápa január 25-én, Szent Pál damaszkuszi megtérésének ünnepén délután fél hat órai kezdettel ünnepi vesperással zárta le a 2006-os ökumenikus imahetet, melynek témáját Máté evangéliumából választották: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük.” Az ökumenikus szertartás színhelye a római Falakon kívüli Szent Pál bazilika, a hagyomány szerint Szent Pál temetkezési helyének temploma volt. Megérkezésekor a Pápát a bazilika főpapja és a Szent Pál bencés közösség apátja fogadta. A Szentatya a főbejárattól más egyházak és egyházi közösségek három képviselőjével és Walter Kasper bíborossal együtt körmenetben haladt végig a templom főhajóján. A szentélybe érkezve a szertartás elején Walter Kasper bíboros köszöntötte a Szentatyát, majd a Szixtuszi kápolna és a bencés schola elénekelte Szent Pál himnuszát. Az elhangzott zsoltárokhoz fűzött imát a keresztény egyházak és közösségek három képviselője mondta.
A Szentatya homíliáját azzal kezdte, hogy a keresztény közösségek és egyes hívek egység törekvéséről szólt. Az egység megvalósításához szükséges erő a Szentlélek ajándéka, amely párhuzamos az evangélium iránti egyre mélyebb és radikálisabb hűséggel. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ökumenikus elkötelezettség alapját a szívek megtérése alkotja, amint azt a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus dokumentuma az Unitatis redintegráció is hangsúlyozza: „Igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül. Ugyanis az elme megújulásából, az önmegtagadásból és az őszinte szeretetből ered és érlelődik az egység vágya.”
Deus caritas est – Az Isten szeretet. Ezen a szilárd hiten nyugszik az egyház teljes hite és különös módon ez adja az alapját annak a türelmes keresésnek is, amely Krisztus követőit elvezeti a teljes egységre. Ha erre az igazságra szegezzük tekintetünket, amely az isteni kinyilatkoztatás tetőpontja, a megosztottság, mégha fájdalmas súlya meg is marad, felülmúlhatónak tűnik és nem riaszt el bennünket. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy éppen Az Isten szeretet témának szentelte első enciklikáját, amely szerencsés egybeesés folytán éppen a Keresztény egységhét zárónapján látott napvilágot. Az imádságnak ez az időszaka arra hív bennünket –mondta a Pápa -, hogy az ökumenizmus útját Isten szeretetének világosságában szemléljük. Az igazi szeretet ugyanis nem törli el a jogos különbségeket, hanem magasabbrendű egységben harmonizálja azokat, amely nem kívülről, hanem belülről ad formát az összesnek.
Máté evangéliumának a vesperás során elhangzott szakasza szerint a szeretet úgy működik mint a keresztényeket összekapcsoló alapelv és közös imájukat meghallgatja a mennyei Atya. Jézus ezt mondja: „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól.” A közös imádság már fontos lépés a kért egység felé. Krisztus jelenléte teszi hatékonnyá azok imáját, akik nevében egybegyűltek.
XVI. Benedek pápa végül nagy szeretettel köszöntötte a vesperáson részt vevő keresztény egyházak képviselőit és felidézte éppen ebben a Szent Pál bazilikában 40 évvel ezelőtt, 1965. december 5-én a boldog emlékezetű VI. Pál pápa tartotta az első közös ökumenikus imádságot a II. Vatikáni Zsinat lezárása alkalmából. A zsinati atyák mellett jelen voltak más keresztény egyházak és közösségek képviselői is. A későbbiekben II. János Pál pápa folytatta azt a szokást, hogy a Szent Pál bazilikában zárta le a Keresztények Egységéért végzett imahetet. XVI. Benedek pápa még emlékeztetett arra is, hogy a Harmadik Európai Ökumenikus Közgyűlést 2007 szeptemberében a Nagyszebenben tartják. A találkozó témájára utalva a Pápa azt mondta, hogy a keresztények feladata valóban az, hogy Európa minden népe között a világ világossága legyenek. „Adja Isten, hogy mielőbb elérkezzünk az annyira várt teljes egységre.”