Ökumenikus értekezlet az angliai Durhamban Walter Kasper bíboros részvételével
„A keresztényeket évszázadokon keresztül elválasztó tanbeli különbségek megszüntetése
területén ma már jóval közelebb jutottunk a megoldáshoz, mint a múltban, ám sajnálatos
módon most az etikai kérdésekkel kapcsolatos nézetkülönbségek emelnek válasz falat
az egyházak közé” - mondta Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai
Tanácsának elnöke az angliai Durham városának egyetemén, ahol átvette díszdoktori
kitüntetését. Az elmúlt napokban tartott tudományos értekezleten 140 tudós és püspök
vett részt, akik arra kerestek választ, hogy milyen kezdeményezésekkel lehetne új
lendületet adni az ez idő szerint válságban lévő ökumenikus párbeszédnek. A II.
Vatikáni Zsinat után tapasztalt örömteli fejlődés ugyanis az utóbbi években megtorpant
és előre nem látható akadályok merültek fel, amelyek miatt megváltozott az ökumenizmus
szellemi légköre. Európában és Észak-Amerikában újfajta megosztottság és széttöredezés
tapasztalható. A homoszexualitás, az abortusz és az eutanázia kérdésével kapcsolatban
a konfliktusok igen súlyosak. Ezek rendkívül érzékeny és vitatott témáknak számítanak,
jóllehet nem alkotják a keresztény igazságok hierarchiájának a csúcsát – mint amilyen
pl. a Krisztusba, mint egyetlen üdvözítőbe vetett hit. Az ökumenikus kapcsolatokat
az is megnehezíti, hogy még az egyes egyházakon belül is rendkívül nagy a nézetkülönbség
az említett kérdésekben. Ez a helyzet pl. érvényes az anglikán közösségre is. Kasper
bíboros véleménye szerint ebben az összetett és kiábrándító helyzetben a keresztényeknek
ezért arra kellene keresniük a választ, hogy mi az igazi célja az ökumenizmusnak.
Természetesen a cél nem lehet az, hogy az összes keresztény egyház egymásba olvad,
mintha egy nagyvállalatról lenne szó. A keresztények feladata elsősorban az, hogy
egyek legyenek a hitben, a szentségekben, az evangélium hirdetésében és az életszentségre
való elhivatottságban. Az a tény, hogy az egyház egysége a Krisztus szentségében való
részvételre épül, reális következményekkel jár az egyház formáját illetően. A szentségre
meghívott egyháznak prófétai küldetést is be kell töltenie, vagyis meg kell hallgatnia
és vezetnie kell a világot és evangéliumi reménnyel kell eltöltenie azt. Ebben az
értelemben az utóbbi évekre jellemző etikai megosztottság nem elhanyagolható az egyház
igazi természetének megértése szempontjából. A katolikus egyház a maga részéről folytatni
akarja ökumenikus elkötelezettségét, de nem úgy, hogy magába olvasszon minden keresztényt,
hanem inkább azáltal, hogy „spirituálisan megújult egyházat” valósítson meg, amelyben
beteljesedik igazi természete: vagyis az, hogy egy és szent, amint azt az Apostoli
Hitvallás megfogalmazza.