David Dalin amerikai rabbi szerint XII. Piusz pápa megérdemli az „Igaz Ember” címet, azért, amit a zsidók megmentéséért tett

Róma: Mint már arról hírt adtunk, a történelem- és politikai tudományok professzora tavaly tette közzé az Egyesült Államokban a „Hitlen Pápájának mítosza” c. 209 oldalas könyvet, amelyben felsorolja, mi mindent tett Pacelli pápa a második világháború idején a zsidókért, hogyan védte meg őket a vádaktól és az üldöztetéstől.
Egyes kortársírók, mint John Cornwell, vagy Jonah Goldhagen, akik megpróbálták démoni figuraként bemutatni XII. Piusz pápát, Dalin rabbi utal tekintélyes zsidó tudósok műveire, mint például Pinchas Lapide „Róma és a zsidók”, vagy Joseph Lichten „XII. Piusz és a zsidók” c. kötetére.
Az amerikai rabbi idézi Lévai Jenő magyar történészt is, aki a Pápa hallgatására vonatkozó vádakkal szemben 1968-ban angol nyelven megjelentetett könyvében egyházi és állami levéltárakban fellelt iratokkal bizonyította, hogy XII. Piusz nem hallgatott. A kötethez Robert Kempner írt bevezetőt, aki a nürnbergi per Egyesült Államokbeli helyettes ügyésze volt.
A közelmúltban megjelent művek közül Dalin rabbi rámutat Sir Martin Gilbert munkásságára. Az író, aki az egyik legtekintélyesebb ma élő zsidó történész, többek között Winston Churchill hivatalos életrajzírója és több mint 70 olyan kötet szerzője, amely a II. világháborúval és a Soával foglalkozik.
Sir Gilbert elismeri mindazt, amit a katolikus egyház tett a zsidók védelmében, ellenállva a fajgyűlöletnek és a nácizmusnak, hangsúlyozza, hogy XII. Piusz is dicséretet, nem vádaskodást érdemel. Dalin rabbi ezért javasolja, hogy Pacelli pápának ítéljék oda a legmagasabb rangú zsidó elismerést egy nem zsidó számára, vagyis az „Igaz Ember” címet.
A Jerusalem Post tavaly november 3-i online száma rendkívül pozitív módon ismertette a rabbi szóban forgó kötetét.
Különösen érdekes az a fejezet, amelyben Dalin rabbi elemzi az egyes pápák magatartását a zsidókhoz fűződő kapcsolatokkal szemben. A Pápák zsidók iránti nagyrabecsülése az amerikai rabbi szerint Nagy Szent Gergely pápával kezdődött, aki közzétette „Sicut Judaeis” k. történelmi dekrétumát a zsidók érdekében. IX. Bonifác például, a XIV-XV. Században kiterjesztette védelmét a zsidóságra, 1402-ben elismerte római polgári jogaikat és ő volt az első pápa, aki zsidókat alkalmazott a Vatikánban.
A XX. Századi pápák közül kiemeli XV. Benedeket, aki közzétett egy dokumentumot, amelyben elítélte az antiszemitizmust. Közismert XI. Piusz pápa, mondása, akit rabbi tanított a héber nyelvre: „Lelkileg mindnyájan szemiták vagyunk.” XXIII. János és VI. Pál szorosan együttműködtek XII. Piusz pápával a zsidóság mentésében a második világháború idején. II. János Pál az első pápa, aki felkereste a római zsinagógát, és aki a jeruzsálemi sirató falnál imádkozott, XVI. Benedek pedig a kölni zsinagógába látogatott el.
Dalin rabbi könyvének utolsó fejezete a jeruzsálemi nagy mufti, Hadzs Amin al Husszeini történetével foglalkozik, aki a második világháború során több ízben találkozott Hitlerrel, barátja volt Adolf Heichmannak, meglátogatta az auschwitzi lágert és annak a véleményének adott hangot a német rádióban, hogy egyetért az európai zsidóság teljes kiirtásával, elkerülve ezáltal egy zsidó állam létrehozását.
Az újraszülető antiszemitizmussal szemben Dalin rabbi azt hangsúlyozza, hogy szükség van a történelmi igazság helyreállítására, és tanulmányozni kell a katolikus egyház magisztériumát, a fajgyűlöletet elítélő tanítását.