XVI. Benedek pápa újévi beszéde a Szentszék mellé akkreditált nagykövetekhez
XVI. Benedek pápa hétfőn délelőtt az Apostoli Palota Királyi Termében, a Sala Regiaban
kihallgatáson fogadta a szentszéki nagyköveteket és beszédet intézett hozzájuk, amelyben
érintette korunk időszerű problémáit. A Szentszék 174 országgal tart fenn teljes
körű diplomáciai kapcsolatot, de emellett még a nagy nemzetközi szervezetek mellett
is van képviselője. Az egyház nem tesz mást, mint hirdeti Krisztus üzenetét, aki
azért jött, hogy mindenkinek hirdesse a békét. A Szentszék mellé rendelt diplomaták
feladata, hogy teljesítsék a baráti nemzetközi kapcsolatok építésének nemes feladatát.
A béke a világ számos részén továbbra sem valósulhat meg, veszélyek fenyegetik. Mi
a béke felé vezető út? – tette fel a kérdést a Pápa, majd a január elsejei béke világnapra
írt üzenetéből idézett: „ott, ahol az emberek hagyják, hogy beragyogja őket az igazság
fénye, ott már szinte természetes módon ráléptek a béke útjára”. A Szentatya megállapította,
hogy a világ jelenlegi helyzetét tekintve, Istennek hála, számos férfi és nő, intézmény
bátran és kitartóan elkötelezte magát a béke érdekében. Mostani beszédével testvéri
bátorításként kívánta megosztani gondolatait a szentszék mellé akkreditált diplomatákkal.
Az első szempont: az igazság érdekében történt elkötelezettség az igazságosság lelke.
Aki az igazság érdekében kötelezi el magát, az mindenképpen visszautasítja az
erősebb törvényét, amely a hazugságból él, nemzeti és nemzetközi szinten, és amely
már annyi tragédiát okozott az emberek történelmében. A hazugság gyakran látszólagos
igazság képében jelenik meg, de a valóságban mindig önző módon az ember manipulációjára,
végső fokon pedig leigázására törekszik. Ennek keserű bizonyítékai a múlt és a
jelen egyes politikai rendszerei. Ezzel szemben áll az igazság, amely ragyogása révén
mindenképpen elterjed – splendor veritatis. Az igazság keresése arra vezet el
bennünket, hogy erőteljesen állítsuk mindazt, ami közös az emberekben, ami természetükhöz
tartozik, minden nép, minden kultúra sajátja, és amit egyformán tiszteletben kell
tartani. Amikor ezt a két szempontot, vagyis a különbözőséget és az egyenlőséget,
elismerik, akkor meg tudják oldani a problémákat, elsimíthatják az ellentéteket, az
igazságosság szerint. Ezeket a megfontolásokat meg lehet valósítani a gyakorlatban
a Szentföldön, amely a világ politikai színterének egy neuralgikus, feszült pontja
– mondta beszédében a Szentatya. Izrael államának a nemzetközi jog normái szerint
joga van ahhoz, hogy békésen éljen. A palesztin népnek is joga van ahhoz, hogy békében
fejleszthesse ki demokratikus intézményeit, egy szabad és virágzó jövő távlatában. A
Pápa a civilizációs összeütközés veszélyéről szólva megállapította, hogy ezt a veszélyt
még élesebbé tette a szervezett terrorizmus, amely planetáris méretekben elterjedt.
Számos összetett oka ideológiai, politikai jellegű, amelyekhez aberrált vallási felfogások
kapcsolódnak. A terrorizmus habozás nélkül sújt le ártatlan személyekre, embertelen
zsarolással okoz pánikot a lakosság körében, hogy a politikai felelősöket saját terrorista
céljaik megvalósítására kényszerítse. Ezeket a bűntényeket soha semmiféle körülmény
sem indokolhatja. Elkövetőik megérdemlik a szégyenletes jelzőt, annál is inkább, mert
a vallás pajzsa mögé bújva saját elvakultságuk és erkölcsi perverziójuk színvonalára
akarják lesüllyeszteni Isten tiszta igazságát. A diplomaták kötelezzék el magukat
az igazság érdekében, két- és sokoldalú nemzetközi kapcsolataikban. Az elmúlt évszázadokban,
a judaizmus és hellenizmus, a római, a germán és a szláv világ, de az arab és az európai
népek találkozásában is gyümölcsöző volt a kultúrák közötti párbeszéd, amely elősegítette
a tudomány, a civilizáció fejlődését. Ezért kívánatos, hogy ma akadály nélkül megvalósuljon
az információk szabad áramlása, a sajtó és a modern tömegtájékoztatási eszközök révén
– adott hangot véleményének a Pápa. Ezután rátért a második szempontra: az igazság
iránti elkötelezettség megalapozza és megerősíti a szabadsághoz való jogot. Az
ember egyedülálló nagyságának legvégső gyökere éppen abban rejlik, hogy képes az igazság
megismerésére. Erre azonban csak szabadságban van lehetősége. Ez minden igazságra
érvényes: a történelmi és tudományos igazságokra, de a szellem igazságaira is, mindarra,
ami a jóra és a rosszra, az élet végső céljára, távlataira, Istenre vonatkozik. A
nemzetközi jog jelenlegi fejlődésében egyre jobban megfigyelhetjük, hogy egyetlen
kormány sem tekinthet el a szabadság biztosításától állampolgárai számára. A Szentszék
diplomáciai tevékenysége, természeténél fogva arra irányul, hogy előmozdítsa a vallásszabadságot
minden területen. Sajnos egyes államokban, még azokban is, amelyek több évszázados
kulturális hagyományokkal rendelkeznek, ezt a szabadságot nemcsak hogy nem biztosítják,
hanem súlyosan megsértik, különösen ami a kisebbségeket illeti. A Szentatya emlékeztetett
az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amely megállapítja, hogy az emberi jogok
minden földrajzi szélességen egyformák, közöttük elsődleges hely illeti meg a vallásszabadságot,
mivel az emberi kapcsolatok közül a legfontosabbra, az Istenhez fűződő kapcsolatra
vonatkozik. A Pápa a következő szavakkal fordult a nemzetek vezetőihez: ha nem féltek
az igazságtól, nem kell félnetek a szabadságtól sem. A Szentszék, amikor a katolikus
egyház számára a valódi szabadság feltételeit kéri, ezt mindenki számára teszi. A
Pápa ekkor beszédében elérkezett megfontolásai harmadik szempontjához: az igazságért
való elkötelezettség megnyitja az utat a megbocsátás és a kiengesztelődés felé. Ezzel
az állítással szemben azt vetik fel, hogy az igazságról alkotott eltérő nézetek feszültséghez,
meg nem értéshez vezettek a történelem során, társadalmi és politikai összecsapásokat,
vallásháborúkat eredményeztek. Ez tagadhatatlan, de ezekre mindig számos más indok
miatt került sor, amelyeknek nincs közük sem az igazsághoz, sem a valláshoz. A katolikus
egyház elítéli a múltban elkövetett súlyos hibákat, és habozás nélkül bocsánatot kért
értük, mert ezt igényli az igazság érdekében tett elkötelezettség. A Pápa utalt előde,
II. János Pál 2002-es béke világnapi üzenetére, amely leszögezte: „Nincs béke igazságosság
nélkül, nincs igazságosság megbocsátás nélkül”. „Alázattal és nagy szeretettel ismétlem
a nemzetek felelőseinek, különösen ott, ahol a fizikai és erkölcsi sérülések, a konfliktusok
a legégetőbbek” – folytatta beszédét XVI. Benedek. Gondolatai Jézus, a Béke Fejedelme
szülőföldje, majd Libanon felé szálltak. Ezután a nagy civilizációk bölcsőjét, Irakot
említette meg, majd az afrikai Nagy Tavak térségére, Darfour lakosságára utalt. Annak
a kívánságának adott hangot, hogy a béke megszilárdítására létrehozott ENSZ bizottság,
mindenki hozzájárulásával gyümölcsöző munkát végezzen. Végül a Szentatya az utolsó
szempontot elemezte megfontolásai sorában: a béke iránti elkötelezettség utat nyit
új remények felé. Ez mintegy logikus végkövetkeztetése beszéde eddigi fonalának. Az
ember ugyanis képes az igazságra, mind egyéni, mind társadalmi szinten. A béke nem
pusztán a fegyverek hallgatását jelenti. Nem lehet békéről beszélni ott, ahol nincsenek
meg az emberhez méltó életfeltételek, ahol éheznek, ahol menekültek, kitelepítettek
táborokban összezsúfolva élnek, akik elvándorlásra kényszerülnek, és nem felejthetjük
el az emberkereskedelem szégyenét sem. A fegyverkezésre költött hatalmas összegek
elegendőek lennének ahhoz, hogy a szegények hatalmas seregét tartós módon emberi életkörülményekhez
juttassák – mondta végül beszédében XVI. Benedek pápa, majd Szent Ágoston szavaival
búcsúzott a diplomatáktól. „Az Igazság a földből csírázott ki: Krisztus, aki ezt mondta:
Én vagyok az Igazság, aki Szűz Máriától született”. Az egyház ma is ebből az igazságból
él, ennek fényében tanúságtételt és egyben kívánságot fejeznek ki ezek a szavak: az
igazságban valósul meg a béke!