Visszatekintés a 2005-ös év egyházi eseményeire 1. rész

A 2005-ös év rendkívüli volt a katolikus egyház életében, hiszen véget ért II. János Pál 26 és fél éven át tartó pápasága, és XVI. Benedek néven Joseph Ratzinger bíboros lett Krisztus új földi helytartója. Most következő visszatekintésünk első részében a „sedes vacans” – a megüresedett péteri szék kezdetéig bezárólag idézzük fel az egész világ figyelmének középpontjában álló eseményeket
Január: Cunami a neve annak az új tragédiának, amely a világ közvéleményét foglalkoztatta az idei év első napjaiban. A dél-kelet ázsiai térséget 2004. Karácsony másnapján sújtó minden emberi képzeletet felülmúló természeti katasztrófa áldozataiért és hozzátartozóiért magánkápolnájában mutatott be engesztelő szentmisét II. János Pál pápa a tavalyi év utolsó napján. Küldötte, Paul Cordes érsek, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke pedig január végén kereste fel az érintett térséget, hogy elvigye a Szentszék konkrét anyagi támogatását a katasztrófa által sújtott lakosságnak. Az év első napjára, amely a 38. béke világnap, II. János Pál a következő üzenetet intézte: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a jóval győzd le a rosszat”. Erra a témára is utalt január 10-én, a diplomáciai testület tagjaihoz intézett hagyományos éveleji beszédében, amelyben a nemzetközi közösség négy kihívását jelölte meg: élet, a kenyér, a béke és a szabadság. 2005 januárjában emlékeztünk meg az auschwitzi haláltábor felszabadításának 60., később pedig a Nostra aetate k. zsinati nyilatkozat kihirdetésének 40. évfordulójáról. Ez utóbbi nyitotta meg az utat a zsidók és katolikusok közötti párbeszéd számára. A Pápa, aki a zsidókat „idősebb testvéreinknek” nevezte, illetve a jeruzsálemi sirató falnál bocsánatot kért a keresztények zsidó ellenes tetteikért, mindkét évfordulóról megemlékezett: az elsőről egy üzenetben, a másodikról pedig Celestino Migliore érsek révén, január 25-én, a Szentszék nevében, az ENSZ-ben mondott beszédében.
A Pápa január 18-án a „Pave the Way Foundation” – a Kövezd ki az Utat Alapítvány tagjait, a világ minden részéről érkezett 160 zsidó rabbit, kántort illetve hozzátartozóikat fogadta a Vatikánban, akik hálájukat fejezték ki II. János Pálnak mindazért, amit pápasága során a zsidók érdekében tett. A hagyományos évelejei fogadások közül még említésre méltó a Rota romana szentszéki bíróság auditoraihoz intézett beszéd, a bírósági év kezdetén, január 29-én. Ehhez kapcsolódik a néhány nappal később közzétett „Dignitas connubii” k. instrukció, amely egyfajta útmutató az egyházmegyei bíróságok számára, a házasságok semmissé nyilvánítási eljárásához. Mint az előző években, a Pápa az erkölcsi dimenzió szem előtt tartására szólította fel a bírákat, óvva attól, hogy minden sikertelen házasságot semmisnek nyilvánítsanak, névlegessé téve ezáltal a különbséget a válás és a házasság semmissége között.
Február: ebben a hónapban veszi kezdetét azoknak a Pápa egészségi állapotához fűződő drámai eseményeknek a sorozata, amelyek kevesebb, mint 90 nap elteltével a Szentatya halálához vezetnek.
Február elsején, késő este, Joaquín Navarro-Valls, szentszéki szóvivő bejelenti, hogy az influenza, amelynek következtében a Pápa már három napja felfüggesztette a kihallgatásokat, komplikációkat idézett elő, és akut légzési zavarok miatt szükségessé vált a Szentatya azonnali kórházi kezelése. Ezért Karol Wojtyłát – pápasága kezdete óta immár kilencedszer – ismét a Gemelli kórházba szállítják. A megfelelő terápiák és ellenőrző vizsgálatok után február 10-én tér vissza a Szentatya a Vatikánba. Egészségi állapotának alakulását az egész világ aggodalommal és szeretetteljes érdeklődéssel kíséri, amelyet a Pápa február 6-án, a kórházi ablakból adott áldásával viszonoz az Úrangyala elimádkozásakor. Február 9-én, Hamvazószerdán kórházi szobájában mutat be szentmisét, amelyen részt vesznek kezelő orvosai és az ápoló személyzet. Kevesebb, mint két hét elmúltával azonban ismét szükségessé válik a kórházi ápolás. Erről február 24-én döntenek orvosai. Visszatér influenzája, és ismét fellép a légzési elégtelenség, amely szükségessé teszi a sebészeti beavatkozást, a gégemetszést. Ezt követően a Szentatyának pihentetnie kell hangszálait, majd légzési és hangképzési rehabilitációt folytat.
A két kórházi tartózkodás közötti időszakban II. János Pál két fontos hivatalos megnyilvánulására kerül sor. Az egyik a francia püspökökhöz intézett levele, az állam és az egyház kettéválasztását kimondó és ma is életben lévő törvény jóváhagyásának századik évfordulója alkalmából. A február 12-én közzétett üzenet 7 pontban foglalja össze az állam helyesen értelmezett laicitását, amely lehetőséget nyújt arra, hogy építő párbeszédet folytassanak a francia forradalom értékeinek szellemében.
A másik dokumentum a Pápa „A gyors fejlődés” k. Apostoli levele, amely az Inter mirifica k., a tömegtájékoztatási eszközök témájával foglalkozó zsinati határozat 40. évfordulójáról is megemlékezik, és amelyet február 21-én mutattak be. A szöveg, amely mind kulturális, mind pedig teológiai szempontból elemzi a tömegtájékoztatás témáját, megállapítja, hogy a médiumok „csodálatos” eszközök. Felhívást intéz a keresztényekhez, hogy azokat felelősségteljesen használják, védelmezve a személy és méltóságának központiságát.
Február 22-én mutatták be a Pápa ötödik könyvét. Mindössze 9 hónap telt el a „Keljetek föl, menjünk” c. kötet megjelenése óta, ez alkalommal pedig az „Emlékezet és Identitás, beszélgetések az ezredfordulón” című írást tették közzé, amelynek gondozói a következő személyek: P. Ptasznik, a Vatikáni Államtitkárság lengyel szekciójának vezetője, Józef Tischner és K. Michalski lengyel filozófusok, a Pápa barátai. A velük 1993-ban megkezdett beszélgetés írásba öntött formájáról van szó, amelyben a Szentatya a XX. Század totalitárius rendszereiről, a történelmet és személyes életét mélyen megjelölő nácizmusról és kommunizmusról elmélkedik. Februárban az egyház a Pápához különösen közel álló két személy halálát gyászolja: 13-án Lucia Dos Santos nővér, az utolsó fatimai látnok, majd 22-én Luigi Giussani prelátus, a „Comunione e Liberazione” közösség alapítója adja vissza lelkét Teremtőjének. Lucia nővér látomásai alapján megerősítette, hogy a fatimai jelenések ún. harmadik titka a Szentatya ellen 1981. május 13-án elkövetett merényletre vonatkozott, így 2000-ben ezt nyilvánosságra hozták. Don Giussani pedig a II. Vatikáni zsinat nyomán válaszolni kívánt az egyházi megújulás igényére, különös tekintettel a laikátus szerepére. Az általa létrehozott, számos országban elterjedt mozgalom kivívta II. János Pál nagyrabecsülését. Lucia nővér temetésén Bertone bíboros, Giussani atya temetésén pedig Ratzinger bíboros képviselte a Szentatyát.
Március – A Pápa elhúzódó, 13-ig tartó kórházi ápolása ráébreszti az egyházat és a világot annak a tudatára, hogy betegsége kritikus fázisba lépett. A Vatikánba való visszatérése után, több kísérlet és az objektíven sikeres műtét ellenére, már nem tud megszólalni. 30-ától már szondán keresztül táplálják a Szentatyát, ágya mellett éjjel-nappal jelen vannak kezelőorvosai, szakorvosok, ápoló személyzet.
Március 25-én, a Kolosszeumnál megtartott hagyományos nagypénteki Keresztutat a Pápa magánkápolnájában, a Televízió képernyője előtt ülve követi. A Via Crucis-t római helynöke, Camillo Ruini bíboros vezeti, az elmélkedéseket, a Pápa felkérésére, Joseph Ratzinger bíboros tartja. A Szentatya, akit a nézők csak profilból láthattak, mély átéléssel követte az egyes állomásokat, kezében tartva és magához szorítva egy feszületet, saját keresztútját. Az ezt követő nyilvános megjelenések során a Pápa már csak némán adta áldását a hívekre, szenvedésének megrázó képsorai bejárták az egész világot. Március 31-én, fertőzés következtében, hirtelen magasra szökött láza, és újabb szív komplikációk léptek fel. II. János Pál elutasította a harmadik kórházi ápolást, és úgy döntött, hogy a Vatikánban marad.
Április: A Szentatya egészségi állapotának rohamos gyengülése mozgásba hozza a globális méretű információs gépezetet, amely világszerte már évek óta cinikusan készült a hamarosan bekövetkező eseményre. Soha nem látott számban rohamozzák meg a Vatikánt és környékét a föld minden sarkából érkezett Tv és rádiótudósítók, újságírók csapatai. Április elsején Navarro-Valls, szentszéki szóvivő három nyilatkozatot tesz közzé: reggel fél hétkor, déli fél egykor valamint délután fél hétkor. Szavai szerint a Pápa tudatánál van, szentmisét mutat be ágyában, követi a Keresztúti ájtatosságot, zsolozsmázik, fogadja legközvetlenebb munkatársait. Este azonban ismét súlyosbodik állapota. Április másodikán reggel fél nyolckor szentmisét mutatnak be szobájában, késő délelőtt fogadja Angelo Sodano bíboros államtitkár látogatását. Délután fél négy felé elhaló hangon, lengyelül, szófoszlányokban kifejezve kéri: „Hagyjátok, hogy visszatérjek az Atyai házba”. Este 7 óra előtt veszti el eszméletét, lengyel hagyomány szerint szobáját egy gyertya lángjának félhomálya világítja meg. Este 8 órakor „a haldokló Pápa ágyánál” személyi titkára, Stanisław Dziwisz érsek, továbbá Marian Jaworski bíboros, Stanisław Rylko érsek és Mieczysław Mokrzyicki atya mutatják be az Isteni Irgalmasság szentmiséjét, az ünnep vigíliájára való tekintettel. Eközben a Szent Péter téren már napok óta hatalmas tömeg virraszt éjjel-nappal, csöndben és közös imával, búcsúzik szeretett Pápájától. Az esti órákban is főleg fiatalok töltik meg a teret, válaszként nekik szóló utolsó szavaira: kerestelek titeket, eljöttetek, köszönöm nektek. A világosság titkairól elmélkedő szentolvasó elimádkozása után hangzottak el Leonardo Sandri érsek szavai: „Szeretett II. János Pál pápánk ma este 21.37 perckor visszatért az atyai házba.” 84 évet és 10 hónapot élt meg, 26 és fél éven át teljesítette péteri szolgálatát. Megkezdődik a „sedes vacans” időszaka, amelynek eseményei még élénken élnek a világ közvéleményében: az április 8-ára kitűzött temetést megelőzően három millió zarándok áll türelemesen sorba, átlag 13 órán át, hogy leróhassa kegyeletét a Szent Péter bazilikában elhelyezett ravatal előtt. Az egész világ gyászol, mindenki osztozik a nagy veszteségben, a gyász méretei arányban állnak a pápaság rendkívüli karizmájával. A temetést, amelyet sokan a politikusok világ csúcstalálkozójának neveztek, 137 TV csatorna közvetítette, 6000 volt az akkreditált újságírók száma. A szertartást 157 bíboros mutatta be 700 érsekkel és püspökkel együtt, 169 külföldi delegáció vett részt a szertartáson polgári vezetők képviseletében, továbbá 50 vallási küldöttség volt jelen. A Szent Péter teret és környékét 500 ezer hívő töltötte be, míg Róma többi terén 600 ezren követték a szertartást kivetítő vásznakon. A temetési misét Joseph Ratzinger bíboros, a bíborosi testület dékánja mutatta be, szavait számtalanszor a hívek ütemes tapsa nyugtázta, hosszú perceken át hangzott fel kérésük, amelyet transzparensek is hirdettek: „Santo subito” – azonnal szent. „Biztosak lehetünk abban, hogy szeretett pápánk az Atyai Ház ablakából lát és megáld most minket” – mondta mintegy válaszként Ratzinger bíboros.
A II. János Pál pápa Universi dominici gregis k. apostoli konstitúció értelmében, amely előírja a „sedes vacans” tennivalóit, illetve a pápaválasztás szabályait, a bíborosok már április 4-től kezdve Rómába érkeztek a világ minden részéről. A temetés és az április 18-ra kitűzött konklávé közötti időszakban felolvasták és közzétették a Szentatya végrendeletét.