XVI. Benedek pápa karácsonyi üzenete Urbi et Orbi áldásával
 

„Nagy örömet hirdetek nektek….Ma született az üdvözítő Dávid városában” (Lk 2,10-11). Ma éjjel hallottuk az Angyal pásztorokhoz intézett szavait és újra átéltük a szent Éjszaka, a betlehemi Éjszaka légkörét, amikor Isten fia emberré lett, egy szegényes istállóban született és lakhelyet választott közöttünk. Ezen az ünnepi napon újra felhangzik az angyali üdvözlet és a felhívás nekünk is szól, a harmadik évezred embereinek, férfiaknak és nőknek, hogy fogadjuk be az Üdvözítőt. Ne tétovázzon a mai emberiség, hogy beengedje őt saját otthonaiba, a városokban, a nemzetekben és a földkerekség minden szögletében. Való igaz, hogy a nemrég véget ért évezredben és főként az utóbbi századokban technikai és tudományos téren nagy fejlődés történt: széles skálán mozognak a rendelkezésünkre álló anyagi javak. Ám a technológiai korszak embere azt kockáztatja, hogy áldozata lesz saját okossága diadalának és cselekvési képessége sikereinek, ha lelki téren elsorvad és szíve kiüresedik. Fontos ezért, hogy megnyissa elméjét és szívét Krisztus Karácsonya előtt, mert az üdvösség eseménye által válik képessé arra, hogy megújult reménység töltse el minden ember életét.
„Ébred fel ember, mert Istened emberré lett érted” (Szent Ágoston, Discorsi 185). Ébredj fel harmadik évezred embere. Karácsonykor a Mindenható Isten gyermekké lesz és támogatást és védelmet kér. Az a mód, ahogyan Ő Isten, megkérdőjelezi azt a módot, ahogyan mi emberek vagyunk. Kérdőre von bennünket, amikor kopogtat ajtainkon és kérdőre von bennünket szabadságunkat illetően. Arra kér minket, hogy vizsgáljuk felül kapcsolatunkat az élettel és az életről alkotott felfogásunkkal. A modern kort gyakran úgy mutatják be, mintha az értelem álmából öntudatra ébredtünk volna, mintha eljutottunk volna az emberiség világosságához a sötétség hosszú korszaka után. Ám az ész világossága Krisztus nélkül nem elég, ahhoz, hogy megvilágítsa az embert és a világot. Ezért karácsony napjának evangéliumi szavai – az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, a világba jött (Jn 1,9) - most sokkal inkább mint valaha, az üdvösség meghirdetését jelenti mindenki számára. „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán (Gaudium et Spes, 22). Az egyház lankadatlanul hirdeti a reménységnek ezt az üzenetét, amelyet az éppen 40 évvel ezelőtt véget ért II. Vatikáni Zsinat előtérbe helyezett.
Modern ember, aki felnőtt vagy ám olykor mégis gyönge a gondolkodásban és akaraterőben, engedd, hogy a betlehemi Gyermek megfogja a kezed. Ne félj tőle, bízz benne. Világosságának éltető ereje arra bátorít, hogy kötelezd el magad egy új világrend építésében, amely igazságos etikai és gazdasági alapokon nyugszik. Az ő szeretete vezesse a népeket és tegye határozottá azt a közös gondolkodást, hogy mi valamennyien „családot” alkotunk, melynek hivatása a bizalom és a kölcsönös támogatás kapcsolatainak építése. Az egyetértő emberiség képes lesz szembe nézni a jelen pillanat megannyi aggasztó problémájával: mint a terrorista fenyegetés, emberek millióinak megalázó szegénysége, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a bolygónk jövőjét fenyegető környezeti ártalmak.
Az ember iránti szeretetből emberré lett Isten legyen támasza azoknak, akik Afrikában a béke és a teljes fejlődés javára fáradoznak, szembeszegülve a testvérgyilkos harcokkal, hogy a még jelenleg gyenge politikai változások megerősödjenek, hogy védelmezzék azoknak a legalapvetőbb emberi jogait, akik tragikus humanitárius körülmények között vergődnek, pl. Darfurban és Afrika középső részének más helyein. Vezesse a latin-amerikai népeket, hogy békében és egyetértésben éljenek. Töltse el bátorsággal a jóakaratú embereket, akik a Szentföldön, Irakban és Libanonban működnek, ahol ugyan nem hiányoznak a reménység jelei, de megerősítésre szorulnak a lojalitás és a bölcsesség által inspirált magaviselet által. Segítse elő a párbeszéd folyamatait a koreai félszigeten és más ázsiai országokban, hogy a veszélyes nézetkülönbségeken felülemelkedve elérkezzenek baráti szellemben a következetes békés megoldásokhoz, amelyet az ott élő népességek annyira várnak.
Karácsonykor lelkünk megnyílik a reménység felé és szemléljük az isteni dicsőséget, amely elrejtőzik egy pólyába takart és a jászolban fekvő Gyermek szegénységében. Ő, aki a világegyetem Teremtője egy új szülött tehetetlenségére kényszerült. Ha elfogadjuk ezt a paradoxont, a karácsony paradoxonát, akkor felfedezzük az Igazságot, amely szabaddá tesz, és a Szeretetet, amely átalakítja az életet. A betlehemi Éjszakában a Megváltó olyanná válik, mint mi, hogy társunk legyen a történelem útjainak buktatóin. Fogadjuk el felénk nyúló kezét: ez a kéz semmit nem akar elvenni tőlünk, hanem csak adni akar.
A pásztorokkal együtt lépjünk be mi is a Betlehemi barlang istállóba, Mária szerető tekintetétől kísérve, aki hallgatag tanúja volt e csodálatos születésnek. Mária segítsen minket, hogy jól éljük meg a karácsonyt, ő tanítson meg minket, hogy szívünkben megőrizzük Isten misztériumát, aki értünk emberré lett. Vezessen minket Mária, hogy tanúi legyünk a világban Jézus igazságának, szeretetének és békéjének.