P. Raniero Cantalamessa utolsó ádventi prédikációja

Szükséges, hogy nagy erővel hirdessük a nagy részében pogánnyá vált világban, hogy az üdvösség az egész emberiség számára Krisztustól származik, Jézus a világ egyedüli reménye – mondta Raniero Cantalamessa atya, a Pápai Ház szónoka negyedik ádventi prédikációjában a Szentatya és az un. Pápai Család tagjainak jelenlétében. A Redemptoris Mater kápolnában tartott péntek reggeli szónoklata során Cantalamessa atya hangsúlyozta, hogy bizonyos szempontból visszatértünk az eredetekhez, amennyiben az egész világ evangelizációra szorul. A mai világban sokan azt gondolják, hogy nincs szükség Üdvözítőre, mert csak a véletlenben és a tudományban hisznek, és úgy vélik a New Age- dzsel, hogy az üdvösség magától az embertől és a világegyetem energiáival való harmóniából származik. E ténnyel szemben újból és újból hangsúlyozni kell azt az igazságot, hogy Krisztus az egyedüli üdvözítő, ő szabadít meg bennünket a gonosztól, és ő ajándékoz meg bennünket az örök élettel. Ennek hirdetése akkor lesz igazán hiteles, ha az egyre inkább kitáguló világegyetemmel szemben, a magát egyre kisebbnek, és jelentéktelenebbnek érző embernek szól. De Jézus is Júdea kicsiny városában született, Betlehemben, amely igazán nem mondható, hogy az akkori a világ közepe lett volna. A Krisztusba vetett hit megszabadít bennünket attól a kényszertől, hogy mindenáron túllépjünk saját korlátainkon ahhoz, hogy valakik legyünk, megszabadít a nagyok iránti irigységtől is és kiengesztel bennünket önmagunkkal és azzal a hellyel, amelyet elfoglalunk a világban. Krisztus világba jövetelét a megtestesülés által évszázadokon keresztül az Eucharisztia tartotta ébren és Krisztussal a szívünkben, a világ középpontjában érezhetjük magunkat a földünk legeldugottabb falujában is. Az emberiség ma elsősorban azt kéri, hogy megszabadulhasson a haláltól, való félelemtől. De mit mond erről a keresztény hit? A legegyszerűbb és a legnagyszerűbb dolgot hirdeti: azt, hogy Krisztus legyőzte a halált és az ember halála már nem ugyanaz, mint Krisztus halála előtt volt. A halál többé nem áttörhetetlen fal, hanem átmenet a Húsvét feltámadásába. A ma emberének, aki azt gondolja, hogy Krisztus nélkül is élhet a keresztényeknek - Péter apostol tanítása nyomán - tanúságot kell tenniük a bennük élő reménységről, azaz Krisztustól, mert egyedül ő reménységünk oka.