XVI. Benedek pápa üzenete a jövő évi Betegek Világnapjára
 

2006. február 11-én, a lourdes-i Szűzanya ünnepén rendezik meg a betegek következő XVI. világnapját, az ausztráliai Adelaidéban. Az erre szóló pápai üzenetet december 10-én tették közzé.
A Szentatya üzenetében a Yaoundéban tartott 2005.ös világnapra emlékezik, amely alkalmat adott az afrikai hívek és püspökeik számára, hogy az egész földrész nevében megerősítsék a beteg pasztorációra szóló elkötelezettségüket. A jövő évi Adelaidéban sorra kerülő világnap eseményeinek tetőpontja az a szentmise lesz, amelyet Xavéri Szent Ferencről a távol-keleti népek töretlen misszionáriusáról elnevezett székesegyházban mutatnak be.
Az egyház a betegek következő világnapja alkalmából a közvélemény figyelmét elsősorban a mentális betegséggel járó problémákra akarja irányítani, azért is, mivel a betegség immár az emberiség egyötödét érinti és valódi tényleges vészhelyzetet jelent a társadalom és az egészségügy számára. Elődéhez, II. János Pálhoz hasonlóan a jelenlegi pápa is nagy érdeklődéssel kíséri az évenként megrendezett világnapot. Reflektál a mentális betegek helyzetéről és arra ösztönzi az egyház közösséget, hogy tanúskodjon az Úr Jézus irántuk mutatott gyöngéd irgalmasságáról.
A Szentatya üzenetében ezután a kérdés társadalmi szempontjaival foglalkozik. Számos országban nem léteznek a betegséggel kapcsolatos törvények és politikai döntések. A világ különböző régióin pusztító háborúk, iszonyatos természeti katasztrófák, a terrorizmus terjedése, azon túl, hogy megdöbbentő számú halálos áldozatot követelnek, nagyon sok túlélő esetében nehezen feldolgozható pszichikai traumákat is okoznak. A fejlett gazdasággal rendelkező országokban pedig a szakemberek szerint a mentális zavarok új formáinak hátterében a morális értékek válsága húzódik meg. Ez növeli a magányérzetet, aláássa a társadalmi együttélés hagyományos formáit, kezdve a család intézményével, elszigeteli a betegeket és főként az elmebetegeket, akikre gyakran úgy tekintenek, mint fölösleges teherre a család és a közösség számára. A Szentatya üzenetében ezen a ponton elismeréssel szól azokról, akik evangéliumi szellemben gondját viselik ezeknek a testvéreinknek és bátorítja a betegek elengedhetetlen kezelésére vonatkozó kezdeményezéseket. Mivel a társadalom sokszor kiveti magából a mentális betegeket, nehézséget okoz a kezelésükhöz szükséges anyagi és pénzügyi alap megteremtése is. A Szentatya a megfelelő gyógykezelést és a betegség iránti új szemléletet sürgeti üzenetében és rámutat arra is, hogy a betegek világnapja alkalmat nyújt a mentális betegek ápolását felvállaló családokkal való szolidaritásra.
XVI. Benedek pápa ezután szavait magukhoz a betegekhez intézi: „Krisztussal együtt ajánljátok fel szenvedéseiteket az Atyának, mert biztosak lehettek abban, hogy a türelmesen elfogadott szenvedés érdemszerző és felébreszti Isten jóindulatát az egész emberiség iránt.” A kórházi lelkészek szolgálatán keresztül az egyház mindig felajánlja segítségét, mert tisztában van azzal, hogy hivatása szerint Krisztus szeretetét és gondoskodását nyilvánítja ki a szenvedő emberek és velük törődők iránt. Az egészségügyi lelkipásztorkodás területén működő személyeknek, társulatoknak és önkéntes szervezeteknek pedig a Szentatya a lelkére köti, hogy konkrét módon is segítsék a mentális zavarokban szenvedők hozzátartozóit. Nagy szükség van arra is, hogy megfelelő képzésben részesüljenek azok a személyek, akik az egészségügynek ezen a nem könnyű területén dolgoznak.
XVI. Benedek pápa végül Krisztus tanítványaihoz intézett szavaival buzdítja a világ különböző részeinek egyházi közösségeit: Duc in altum – evezzetek a mélyre, majd Mária, a Salus infirmorum – a betegek üdvössége közbenjárását kéri, hogy tanúskodni tudjanak Isten gondoskodó szeretetéről. A Szent Szűz legyen vigasza a betegeknek és oltalmazza azokat, akik az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan gyógyítják a betegek testi és lelki sebeit.