November 30-án közzétették az Olasz Püspökkari Konferencia 55. közgyűlésének záróközleményét
Az olasz püspökök összejövetelére Assisiben került sor november 14 és 18 között, 223
főpásztor részvételével. Jelen volt 9 nyugalmazott püspök, valamint Paolo Romeo érsek,
olaszországi apostoli nuncius. Részt vettek továbbá a papok, az Istennek szentelt
élet, valamint a világi társulatok, papképző intézetek, az egészségügyi lelkipásztorkodás
képviselői is. A közgyűlés megemlékezett a 40 évvel ezelőtt lezárult II. Vatikáni
zsinatról, illetve kiértékelte a kölni Ifjúsági Világtalálkozót. Záróközleményükben
az olasz főpásztorok többek között elemezték a nemzetközi helyzetet, az ország életét
valamint arról közölnek megfontolásokat, hogy a helyi egyház hogyan járulhat hozzá
a társadalom életéhez. A püspökök ismételten felhívást intéztek a politikai vezetőkhöz,
hogy kötelezzék el magukat a szolidaritás konkrét és tevékeny formáinak megvalósítására.
A világot sújtó csapások közül kiemelték a kasmíri földrengést, az Indonéziában, a
Kaukázusban, Indiában, Jordániában véghezvitt iszlám terrorista merényleteket, a keresztényüldözést,
Irak drámai helyzetét, a Szentföld sorsának rosszabbodását, valamint az iráni elnök
Izraelre vonatkozó kijelentése nyomán kialakult feszültséget, a fertőző betegségek
terjedését Afrikában. Ami földrészünket illeti, az Európai Unió mozdulatlanságát
hangsúlyozták, valamint rámutattak a párizsi zavargásokra, amelyek a bevándorlók rossz
közérzetét, a beilleszkedés nehézségeit tükrözték. Az olasz helyzetre utalva a
főpásztorok kiemelték a politikai pártok közötti növekvő feszültség légkörét, amely
egy kemény hangvételű választási kampányt vetít elő. Halaszthatatlan szükség van törvényhozó
és intézményes szinten olyan családpolitikára, amely elősegíti a születések növekedését,
lehetővé teszi a gyermekek oktatásához és eltartásához kapcsolódó igények kielégítését.
Ami pedig az állam és az egyház kapcsolatát illeti a laicitás kérdésében, az olasz
főpásztorok – teljes összhangban XVI. Benedek pápának az olasz képviselőházhoz intézett
üzenetével – ismételten leszögezték, hogy „pozitív laicitásra” van szükség, amelynek
vonatkozási pontjait az alapvető emberi jogok képezik, közöttük a vallásszabadság
is. Az egyház nyíltan és ténylegesen elkötelezi magát a személy érdekében, az egyéni
és társadalmi méltóságához kapcsolódó értékei előmozdítására, különös tekintettel
az életre és a családra. Ez nem sérti az Olasz Köztársaság laicitását, hanem mindenki
számára felkínált szolgálat a közjó érdekében. Egy olyan egyház, amely hallgatna ezekről
a kérdésekről, még ha azt saját, törvényes intézményes érdekei megóvására tenné is,
nem válna sem saját maga, sem Olaszország javára.