Emberek milliói éhhalálra vannak ítélve és a közvélemény igazságtalanul elfeledkezik az etnikumok és törzsek között zajló konfliktusokról
 

XVI. Benedek pápa ezt az aggodalmát fejezte ki a FAO 33. értekezlete résztvevőinek, akiket csütörtökön délelőtt fogadott kihallgatáson. A Pápa és a FAO képviseletében megjelent 450 személy találkozására az Apostoli Palota Kelemen-termében került sor. A küldöttséget az értekezlet elnöke Cao Duc Phat és Jacques Diouf, a FAO főigazgatója vezette, jelen voltak továbbá Belize, Dominika és Grenada kormányfői, akiket Renato Volante érsek, a Szentszéknek a FAO melletti állandó megfigyelője kísért el a Vatikánba.
„Most találkozom először a FAO tagállamok képviselőivel. Számomra ez jó alkalom, hogy közelebbről megismerjem munkájukat, amelyet azon nagy eszmény érdekében végeznek, hogy megszabadítsák az emberiséget az éhezéstől” - mondta angol nyelvű beszédében a Szentatya. Az emberiség korunkban rendkívül felemás helyzetben él, egyfelől egyre újabb és pozitívebb célok valósulnak meg gazdasági, tudományos és technológiai téren, más felől azonban azt is észleljük, hogy a szegénység állandó növekedik. A Pápa optimizmusának adott hangot, hogy a FAO 60 éves munkája során szerzett tapasztalatával megfelelő módokat talál az éhínség leküzdésére, azzal a konkrét realizmussal, amely általában működését jellemzi. Az elmúlt években ugyanis a FAO az együttműködés új távlatait nyitotta meg és a „kultúrák közötti párbeszédben” hatékony eszközt fedezett fel a fejlődés és az élelmezési biztonság minél jobb feltételeinek megteremtéséhez. Ma még inkább, mint valaha fontos, hogy elkerüljük a különböző kulturális, etnikai és vallási álláspontok közötti konfliktusokat. A nemzetközi kapcsolatok alapja legyen a személyek és a békés együttélés alapelveinek tisztelete, az egyezmények betartása és a népek kölcsönös egymást elfogadó magatartása. El kell ismernünk, hogy bármennyire is fontos a technikai fejlődés, nem minden: az igazi fejlődés az emberi méltóság teljességének védelmében rejlik, amely minden nép számára lehetővé teszi, hogy részesüljön saját spirituális és anyagi javaiban.
A Szentatya ebben az összefüggésben emlékeztetett arra, hogy mennyire fontos a bennszülött közösségek megsegítése, amelyek gyakran ki vannak téve a profit szerző kisajátítás önkényének, amint azt a FAO is hangsúlyozta nemrég az „Élelmezéshez való joggal kapcsolatos direktívában. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy bizonyos területek nemzetközi ellenőrzés alatt állnak és emberek milliói éhezésre vannak kárhoztatva, egészen életük kockáztatásáig olyan területeken, ahol véres konfliktusok dúlnak, amelyekről a közvélemény megfeledkezik, mivel belső etnikai vagy törzsi torzsalkodásnak tartják azokat. Mindez együtt jár számtalan emberi élet kioltásával és a biztos halál elől menekülők önkéntes száműzetésével.
A Pápa a megújult bizalom jeleként értelmezi a FAO-nak azt a kezdeményezését, hogy tagállamait értekezletre hívja, amely során eszmecserét folytatnak az agrár reformról és a vidékfejlesztésről. Ez új terület, amely iránt az egyház mindig is nagy figyelmet tanúsított, mivel főként a fejlődő országokban a mezőgazdasági kistermelők az aktív népesség jelentős hányadát alkotják. Talán az egyik lehetőséges út az lenne, ha a vidék népének biztosítanák az elengedhetetlen eszközöket és feltételeket, hogy saját vagy társas mezőgazdasági vállalkozást indíthassanak. A Pápa végül emlékeztetett arra is, hogy a jelenlegi római értekezlet résztvevői néhány nap múlva Hong Kongban egyeztető tárgyalásokat folytatnak a nemzetközi kereskedelem, főként a mezőgazdasági termékek kérdésében. A Szentszék reméli, hogy e tárgyalások során felelős módon érvényre juttatják a szolidaritás érzékét a helyi és a hatalmi érdekekkel szemben. Nem szabad megfeledkezni a falu világáról és falusi családok helyettesíthetetlen szerepéről, amelyek a nemzedékek közötti szolidaritás és a hagyományos értékek természetes közvetítői.
A Szentatya a FAO római értekezletének résztvevőhez intézett beszédét ezekkel a gondolatokkal zárta: „Bátorkodtam önök elé tárni ezeket a megfontolásokat, amelyek abból a meggyőződésből fakadnak, hogy mindannyiuk szívében meg van a valódi készség azok iránt, akik nem rendelkeznek a mindennapi betevő falattal. Erőfeszítéseik azt tanúsítják, hogy bátran folytatni kell a küzdelmet az éhség ellen. A Mindenható Isten világítsa meg döntéseiket és adjon kitartást helyettesíthetetlen szolgálatuk folytatására.”