XVI. Benedek pápa beszéde az ad limina látogatásukat végző cseh püspökökhöz
A Szentatya a cseh püspököket közös kihallgatáson fogadva elsőként az „ad limina apostolorum”
látogatások jelentőségéről szólt. Ezek a Péter székénél tett látogatások alkalmat
adnak arra, hogy az Úr színe előtt minden egyes püspök külön – és a püspökök együtt
is - elgondolkodjon a gondjaira bízott közösség életéről, annak a benső kapcsolatnak
a távlatában is, amely a helyi egyházakat összekapcsolja az egyetemes egyházzal. A
püspökökkel való találkozás során a Pápának alkalma nyílt arra, hogy megismerkedjen
egyházuk helyzetével. Beszámolóikból eleven egyház képe rajzolódott ki. Ez az egyház
tudja, hogy kovászként kell jelen lennie a mai társadalomban, amely bár erősen elvilágiasodott,
nosztalgiát érez az evangélium megszabadító és igényes üzenete iránt. Egyre több
cseh állampolgár állítja azt, hogy nem tartozik egyetlen egyházhoz sem, de ugyanakkor
a főpásztorok azt is érzékelik, hogy a polgári társadalom érdeklődéssel kíséri a katolikus
egyház tevékenységét és programjait. A pápa gondolatai szerint az előző rezsim anyagi
és morális pusztítása után, most, hogy visszaszerezték a szabadságot, mielőbb be akarják
pótolni az elveszett időt, és előre tekintenek, anélkül azonban, hogy elég figyelmet
szentelnének a polgári és anyagi vívmányokat tartalommal megtöltő lelki értékeknek.
Mindez hatalmas lehetőséget jelent a keresztény közösség küldetése számára. Kicsiny,
de egységes és buzgó közösségeik szilárd tanúbizonyságot jelentenek, amely sokak számára
vonzerőt jelent a kultúra világában is. Mindez a reménység jele a felnőtt laikátus
kialakításában, amely képes vállalni saját egyházi felelősségét. A Szentatya a
cseh püspököknek örömét fejezte ki azért, hogy atyai szeretettel felkarolják a papokat
és a szerzeteseket, akik – beszámolók szerint - tevékenyek, szorgalmasak, fegyelmezettek
és egységesek. Mindez nagy vigasztalást jelent, különös tekintettel arra, hogy egyre
csökken a papok száma. A hivatás pasztoráció szempontjából a Szentatya hangsúlyozta
a stabil keresztény családok szerepét, mivel főként a családoktól függ, hogy számítani
lehet-e egészséges és nagylelkű új nemzedékre, amely meghallgatja a teljes egészében
Krisztusnak és a testvéreknek szentelt élet szépségének üzenetét. A Szentatya helyesli
ennél fogva, hogy a cseh püspökök terveikben előnyben részesítik a család pasztorációt.
A Szentatya ezután a tágabb család, a plébánia fontosságáról szólt, olyan emberek
testvéri közösségéről, akiket nem önző hatalmi érdekek vezérelnek, hanem az, hogy
Isten szeretetének örömében éljenek és az evangéliumról tanúskodjanak. Ebben az értelemben
tehát az állam olyan beszélő partnerre találhat az egyházban, amely számára nem
kétséges, hogy az állam feladata a polgárok szolgálata. Az egyház ugyanis vallási
környezetben végzi tevékenységét, amely lehetőséget ad a híveknek arra, hogy úgy
nyilvánítsák ki hitüket, hogy az nem lépi át az állami szféra hatáskörét. Apostoli
elkötelezettségével, valamint karitatív, egészségügyi és oktatási tevékenységével
az egyház elősegíti az egész társadalom fejlődését a vallásszabadság légkörében. Mint
ismeretes az egyház nem keres kiváltságokat, hanem egyedül küldetését akarja teljesíteni.
Amikor az egyház számára elismerik ezt a jogot, akkor valójában ez az egész társadalom
javára válik. Az ad limina látogatásukat végző cseh főpásztorokat végül a Szentatya
imáiról biztosította, bátorította továbbá őket az ökumenikus párbeszéd folytatására
és végül apostoli áldásával a Szeplőtelen Szűz Mária oltalmába ajánlotta a cseh egyházat.
A Magyarországnál kisebb Cseh Köztársaság lakóinak száma mintegy 10 és fél
millió. Az ország területe két főegyházmegyére és 7 egyházmegyére oszlik, a prágai
főegyházmegye élén Miloslav Vlk bíboros érsek, cseh prímás áll. A püspökkari konferencia
elnöke Jan Graubner olmützi érsek. Amint erre XVI. Benedek pápa is utalt beszédében,
a cseh helyi egyház egyik legfőbb problémája a gyakorló hívők számának csökkenése.
A kommunista diktatúra évtizedeiben megkezdődött elkereszténytelenedés tovább folytatódott
a bársony forradalom győzelme után is. A 2001-es népszámlálás során a lakosság 59
%-a vallotta magát hitetlennek. A püspökök ezért nagy gondot fordítanak az ifjúság
pasztorációjára. Az utóbbi években jelentősen nőtt a katolikus iskolák száma, az ott
folyó oktatás nagy elismerésnek örvend országszerte. Ami az egyház médiában való jelenlétét
illeti, meg kell említeni a Radio Proglas adót, amely 1995 óta sugározza vallásos
műsorait, átvéve a Vatikáni Rádió cseh programjának adásait is. Miloslav Vlk bíboros
nevéhez fűződik a helyi egyház ökumenikus elkötelezettsége és a nemzeti kiengesztelődésre
való törekvése. A bíboros 1993-ban hozta létre a Husz János bizottságot, amelynek
célja a cseh prédikátor történelmi szerepének meghatározása, a vele kapcsolatos események
újraolvasata. A párbeszéd és a kiengesztelődés célját szolgálja az a dokumentum
is, amelyet a püspökök 2002-ben tettek közzé a Benes dekrétumra vonatkozóan. A rendelkezés,
amely, mint köztudott több mint két millió német és magyar származású csehszlovák
állampolgár deportálását eredményezte, mivel őket kollektív háborús bűnösnek bélyegezte
meg. Megemlítésre méltó ezen túl az a közös nyilatkozat, amelyet az osztrák és a cseh
főpásztorok tettek közzé „Kiengesztelődés és szívélyes kapcsolatok Európa szívében”
címmel. A két szomszédos ország püspökei arra buzdítják a cseh és osztrák keresztényeket,
hogy ismerjék el az egymás népei ellen a múltban elkövetett vétkeket és törekedjenek
a még teljesebb kiengesztelődésre és együttműködésre. Csehországban továbbá nagy
feszültséget okozott az utóbbi években az állam és az egyház között a kommunista rezsim
által elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatása. A helyi egyház végül is 2004-ben
elfogadta a kártérítés megoldását. II. János Pál pápa három alkalommal kereste
fel a Cseh Köztársaságot. Először 1990. áprilisában, nem sokkal a berlini fal összeomlása,
a közép-kelet európai bársony forradalmak győzelme után. A prágai repülőtérre való
megérkezésekor Karol Wojtyła, utalva a kommunizmusban csöndre ítélt egyházak közös
történelmi tapasztalatára, így szólt a hívekhez: „Ma Péter székében olyan pápa ül,
aki megérti nyelveteket, de megértette hallgatásotokat is”.