„Az egyház együtt érez a szenvedő emberrel, mert a szenvedésben és a betegségben megmutatkozik az élet méltósága és értelme”

Ezt írta XVI. Benedek pápa az olasz püspököknek, akik november 14-e és 18-a között tartják 55. közgyűlésüket Szent Ferenc városában, Assisiben. A közgyűlést az Olasz Püspökkari Konferencia elnöke, Camillo Ruini bíboros nyitotta meg hétfőn a Santa Maria degli Angeli bazilikánál. A közgyűlésen az olasz püspökök főként a papképzés és az egyház egészségügyi szolgálata kérdésével foglalkoznak.
Üzenetében a Szentatya mindkét témát rendkívül fontosnak mondta, amelyeknek jogosan nagy figyelmet szentelnek, hiszen döntéseikkel segítséget adnak Isten népének és az egész olasz nemzetnek.
Az egyháznak ma olyan papokra van szüksége – hangsúlyozza a Szentatya – akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a papszentelés kegyelme által ajándékban részesültek és azzal, hogy mennyire fontos a küldetésük a mai kor gyors és mély változásai közepette. A Krisztus nevében cselekvő és Vele bensőséges egységben élő papok jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy közösségeink harmonikusan növedjenek az igazságban és a szeretetben az Eucharisztia és Isten Szava körül. Az egyháznak olyan papokra van szüksége, akik a Jó Pásztor példája szerint tevékenykednek, a Szentlélek vezetésével, teljes közösségben püspökeikkel. A Szentatya köszönetet mondott az olasz papoknak, akik nagy önmfeláldozással végzik szolgálatukat, ám ugyanakkor csatlakozik a püspökök aggodalmához a papok számának csökkenése és a papság elöregedése miatt. Ennek kapcsán a Pápa sürgősnek nevezte a hivatás pasztoráció növelését és a képzés elveinek tisztázását, hogy a leendő papok olyan emberi, szellemi, lelki felkészítésben részesülnek, amely képessé teszi őket a szolgálattal járó új kihívásokkal szembenézni. A szeminárium legyen olyan környezet, amelyben ápolják a Krisztussal való személyes kapcsolatot, közösségi környezet, amelyben tükröződik Jézusnak a tanítványaival kialakított közössége, olyan hely, ahol a nevelési terv különböző elemei összekapcsolódnak a lelkipásztori szeretet igényeivel. Mivel a papi szolgálat pótolhatatlan, nagy gondot kell fordítani képzésükre, kezdve a tanárok színvonalával.
Az olasz püspöki kar értekezletének másik nagy témáját - az egészségügy terén végzett egyházi szolgálatot – érintve a Szentatya hangsúlyozta, hogy a betegség súlyos és összetett problémát jelent a társadalom számára és egyik legfontosabb területe az állampolgárok számára biztosítandó szolgáltatásoknak. Ám mindenek előtt alapvetően fontos az emberi tapasztalat számára, amely érinti az egyház küldetését és a hívő emberek lelkiismeretét. Sok szempontból éppen abban a módban, ahogy a szenvedéshez közeledünk, megmutatkozik az emberi élet méltósága és értelme. Szívünkbe örökre bevésődött II. János Pál pápa tanúbizonysága, aki a szenvedés katedrájáról jutott el tanítóhivatalának tetőpontjára. E nagy példa nyomán is az egyháznak az a hivatása, hogy figyelmet tanúsítson a szenvedő ember iránt, elsősorban azzal, hogy segítse a beteget annak felismerésében, hogy a betegségben Jézus halála és feltámadása fényében meglássa azt az utat, amely az örökélet felé vezet. Az egészségügy és a gondozás területén pártfogást érdemelnek azok a katolikus intézmények, amelyekben a tudományos kompetenciához társul az emberi személy elsőbbsége és méltósága iránti figyelem. Különösen jelentős a kórházi lelkészek missziója, akik megéreztetik a betegekkel Jézus Krisztus, az egyedüli Üdvözítő vigasztaló és szeretetteljes jelenlétét. Azzal a gyakran felmerülő elvárással szemben pedig, hogy kizárják a szenvedést, sőt, hogy eutanáziához folyamodjanak, ismét hangsúlyozni kell az emberi élet csorbítatlan méltóságát a fogantatástól az élet természetes végéig. A Szentatya végül elismerését fejezte ki az olasz főpásztoroknak azért, hogy szolgálatukat az egész olasz nemzet javára végzik, majd Assisi Szent Ferenc és Szent Klára oltalmát kérte november 18-áig tartó közgyűlésükre.