Éljen Krisztus Király! – a szombaton boldoggá avatott spanyol vértanú papok ezzel
a hitvallással az ajkukon vállalták a halált
Október 29-én, szombaton délután öt órai kezdettel José Saraíva Martins bíboros, a
Szentté avatási Kongregáció prefektusa a Szent Péter-bazilikában ünnepélyes szentmise
során az oltár dicsőségére emelte Isten szolgái José Tapies Sirvant atyát hat vértanú
társával együtt, valamint María De Los Ángeles Ginard Martí nővért. A szertartás befejező
részében XVI. Benedek pápa megjelent a bazilikában, hogy lerója tiszteletét az új
boldogok ereklyéi előtt, majd röviden üdvözölje az egybegyűlt nagyszámú hívősereget.
A koncelebrálók között volt Antonio Maria Rouco Varela bíboros, madridi érsek, a spanyol
püspöki kar több tagja, valamint több, mint száz pap. Az urgelli egyházmegyéből
származó hét új boldog lelkipásztort 1936. augusztus 13-án, a spanyol polgárháború
alatt végezték ki. Ezt az időszakot, az ún. második köztársaság kikiáltásától kezdve
a terror, a fenyegetés és a vallásüldözés jellemezte. José Tapies Sirvant atya hat
társával együtt elmenekülhetett volna, de ők közel akartak maradni híveikhez, védelmezni
plébániáikat és elsősorban megakadályozni az Eucharisztia megszentségtelenítését.
Amikor a kivégzés helyszínére, a temető falához állították őket, egyikük így szólt
az egyik katonához: „Itt van száz pezeta, osszátok el magatok között. Én megbocsátok
nektek. Éljen Krisztus Király!” Ekkor valamennyi pap csatlakozott hozzá és együtt
kiáltották: Éljen Krisztus Király! – s a kivégző osztag golyózápora közepette hét
vértanú hullott a földre. A mallorcai egyházmegyéből származó Boldog María De Los
Ángeles Ginard Martí nővér is a spanyol polgárháború véres vallásüldözésének áldozata
lett: 1936. október 29-én vesztette életét. Miután el kellett hagynia kongregációja
kolostorát, amelyet lefoglaltak a fegyveresek, María nővér egy közeli család otthonában
kapott menedéket, ahol sikerült elrejtőznie üldözői elől. Amikor azonban meghallotta,
hogy egy asszonyt letartóztattak, hogy elhurcolják, előbújt rejtekhelyéről és odakiáltotta
a kommunista-anarchista fegyvereseknek: „Engedjétek szabadon ezt az asszonyt, ő nem
apáca. Az egyedüli apáca az épületben én vagyok.” Így María megmentette a nő életét.
Egy napra rá kivégezték. Az új boldog nagylelkű szeretete azt üzeni nekünk, hogy
– amint azt az első korok és napjaink vértanúi tették – az ünnepelt, imádott és magunkhoz
vett Eucharisztiából kell erőt, bátorságot merítenünk, valamint azt a nagylelkűséget,
amellyel másoknak ajándékozzuk magunkat.