"Az egyház Jézus szemével tekint a szenvedőkre" -
XVI. Benedek pápa üzenete az Elvándorlók és Menekültek 2006-os világnapjára
 

Pénteken délelőtt a Szentszék II. János Pál sajtótermében sajtókonferencián mutatták be XVI. Benedek pápa, a jövő évi, 92. migrációs világnapra szóló üzenetét, amelynek címe: „Elvándorlás: az idők jele”
Elsőnek Stephen Fumio Hamao bíboros, az Elvándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsának elnöke, majd Agostino Marchetto érsek, a dikasztérium titkára szólalt fel.
Hamao bíboros felszólalásában emlékeztetett rá, hogy ez XVI. Benedek pápa első üzenete az elvándorlók és menekültek világnapjára, amely 2006. január 15-én esedékes. Az „idők jele” kifejezést a „Humanae salutis” k. bulla alkalmazta, amely 1961. december 25-én meghirdette a II. vatikáni zsinatot. A Szentatya éppen a zsinatra utal üzenetében, amely így hangzik:
XVI. Benedek pápa üzenete
40 évvel ezelőtt zárult le a II. Vatikáni zsinat, amelynek gazdag tanítása az egyházi élet számos területét érintette. A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció mélyrehatóan elemezte korunk valóságát, keresve annak a lehetőségét, hogy eljuttassa az emberekhez az evangéliumi üzenetet. Válaszolva Boldog XXIII. János pápa felszólítására, a zsinati atyák elkötelezték magukat arra, hogy az idők jeleit az evangélium tanításának fényében értelmezik. Ezáltal lehetőséget adnak az új nemzedékeknek arra, hogy megfelelő módon válaszolhassanak a jelen és a jövő örökös kérdéseire. Az idők jelei között ma mindenképpen felismerhető az elvándorlás jelensége, amely az elmúlt évszázadban mondhatnánk strukturális alakot öltött, vagyis, részben a globalizáció hatására, világméretekben a munkapiac fontos jellemzőjévé vált.
A gazdasági okok miatt elvándorlókat illetően érdemes kiemelni azt a nemrég óta tapasztalható tényt, hogy a jelenség „elnőiesedett”. A múltban ugyanis főleg a férfiak emigráltak, a nők, férjük vagy apjuk kíséretében, illetve hozzájuk csatlakozva hagyták el otthonukat.
Ma a nők egyre inkább önállóan választják az emigrációt, hogy hazájukat elhagyva másutt keressenek megélhetést. Az sem ritka, hogy az elvándorló nő válik az otthon maradt család eltartójává. A női jelenlét főleg azokon a munkaterületeken figyelhető meg, ahol alacsony a fizetés. Ha tehát az emigráns munkások különösen sebezhetők, még inkább érvényes ez a nőkre. A nők számára a leggyakoribb foglalkoztatottság házimunka, az idősek gondozása, betegápolás, a szállodaiparral kapcsolatos munkák. Mindezeken a területeken a keresztények bebizonyíthatják elkötelezettségüket az emigráns nőkkel való igazságos bánásmód révén, tiszteletben tartva női mivoltukat, elismerve egyenlő jogaikat.
Ebben az összefüggésben meg kell említeni – folytatja üzenetében XVI. Benedek pápa – az emberkereskedelem jelenségét, amely főleg a nőket érinti, és amely főleg ott virágzik, ahol nincs kilátás az élet minőség javítására, az életben maradásra. Ezért fogadják el az emberkereskedők „szolgálatait”, gyakran nem is sejtve, hogy milyen nehézségekkel kell majd szembe szállniuk. Számos asszonyt és lányt rabszolga sorba döntenek, illetve a szexiparban használnak ki. XVI. Benedek pápa csatlakozik előde, II. János Pál pápa szavaihoz, aki 1995. június 29-én, a Nőkhöz írt levelében elítélte a hedonista kultúra elterjedését, a kiszolgáltatott személyek módszeres szexuális kihasználását. Ami pedig a menekülteket illeti, XVI. Benedek pápa arra mutat rá, hogy általában a befogadó országba való belépésükkel foglalkoznak, és nem vizsgálják meg, hogy miért kényszerültek hazájuk elhagyására. Az egyház Jézus szemével tekint a szenvedésnek és erőszaknak ezekre a jelenségeire. Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy Jézus, „ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok”.
A remény, a bátorság, a szeretet és „a szeretet fantáziája” – kell hogy ösztönözze emberi és keresztény elkötelezettségünket szenvedő testvéreink megsegítésében. Származási országaik helyi egyházai azáltal mutassák meg törődésüket, hogy hasonló nyelvű és kultúrájú kisegítőket küldenek, a befogadó országok helyi egyházaiba, a szeretet párbeszédének folytatására. Az „idők jeleit” vizsgálva sajátos figyelmet igényel végül a külföldi diákok jelensége is. Számuk, különösen Európában, a különféle kulturális cseréknek is köszönhetően, egyre nő. Az Egyház nem tekinthet el az ebből származó lelkipásztori problémák megoldásától. Ez különösen érvényes a fejlődő országokból érkező diákokra, akik számára az egyetemi évek rendkívüli alkalmat jelenthetnek a spirituális gazdagodás szempontjából.
XVI. Benedek pápa a migrációs világnapra írt üzenetében végül Isten segítségét kéri mindazok számára, akik hozzájárulnak egy igazságosabb és békésebb jövő építéséhez, szolgálva elvándorló testvéreiket.
Fumio Hamao bíboros, az üzenetet bemutató beszédében felhívta rá a figyelmet, hogy december 14 és 16 között Rómában az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa, amelynek ő az elnöke, immár másodszor, nemzetközi kongresszust szervez a fiatal emigránsok pasztorációja témájában. A mostani kongresszus címe: „Krisztus szeretet az emigránsok iránt”.
Agostino Marchetto érsek, a Pápai Tanács titkára felszólalásában feltette a kérdést: Hogyan válaszoljon a hívek közössége a migrációval kapcsolatos fájdalmas kihívásokra? A Pápa válaszának középpontjában Krisztus áll. Az egyház Krisztus példáját követve ezer és ezer szervezet révén próbálja meg enyhíteni az elvándorlók, menekültek, kitelepítettek szenvedéseit. Ennek ellenére továbbra is súlyos és indokolatlan hiányosságok állnak fenn, például a menekülttáborok élelmiszerellátásában. Ennek következtében a gyermekek, serdülők nem jutnak megfelelő táplálékhoz, illetve fennáll annak a veszélye, hogy létrejön az „élelmet szexért” szörnyű kereskedelme. Az igazságtalanságok közé tartozik a menekültek és száműzöttek bizonytalan térségekre történő erőszakos letelepítése is.
A szexuális kihasználás, az emberkereskedelem témáját érintve Marchetto érsek emlékeztetett rá, hogy a Pápai Tanács idén júniusban megrendezte az utcanők felszabadításának témájával foglalkozó Első Nemzetközi Találkozót. Az elvándorlással kapcsolatos jelenségeket – a pápai üzenet szerint – az Egyház Jézus szemével vizsgálja meg – és felemeli szavát azoknak a millióknak a nevében, akik a társadalom peremére szorultak, és akik új, sokak számára ismeretlen, kétségbe ejtő szükségleteket szenvednek.