Első hangverseny a Vatikánban XVI. Benedek pápa tiszteletére
A műsoron, a Szentatya testvére Georg Ratzinger egy kórusműve is szerepelt

Csütörtökön este a nagy várakozás légkörében 6 órakor kezdődött el az a szép hangverseny, amellyel bajor szülőföldje tisztelte meg XVI. Benedek pápát. A 6 ezer férőhelyes VI. Pál kihallgatási aula zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, köztük az immár vége felé közeledő szinódus püspökeivel, bíborosokkal, a római kúria tagjaival és számos jeles meghívott vendéggel. A berlini Columbia Artists és római Fodor Organizzazioni Eventi által szervezett esemény fővédnöke Horst Köhler német köztársasági elnök és a müncheni polgármester volt. A hangversenyről felvételt készített a bajor és a saar-vidéki rádió és televízió és közvetítette a SAT 2000 olasz televízió is.
A műsoron szereplő Palestrina, Georg Ratzinger és Felix Mendelssohn Bartholdy szakrális kórusműveket a regensburgi dóm világhíres fiúkórusa adta elő, Roland Büchner vezényletével. Ezután a vezénylő pálcát a berlini Christian Thielemann vette át. Vezénylete alatt a rangos Müncheni Filharmónikus zenekar és a fiúkórus Mozart Ave Verum c. kórusművét és Liszt Ferenc Christus oratóriumának Tu es Petrus-át adta elő. A hangverseny Hans Pfitzner két szerzeményével folytatódott, majd az Athesis Chorus közreműködésével Verdi Te Deuma hangzott fel. A hangversenyt Richard Wagner magasztos zenéje, a Tannhauser c. opera Nyitánya zárta le.
A zeneművek elhangzása után XVI. Benedek pápa beszédet mondott. A Szentatya olasz és német nyelvű beszédében köszönetét fejezte ki a zenészeknek és mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték ezt az érdekes művészeti és zenei eseményt. A Pápa köszönetet mondott Christian Thielemann, főkarmesternek, a Müncheni Filharmónikus zenekar minden tagjának, akiknek bravúros előadása minden alkalommal nagy lelkesedést vált ki. Köszönetet mondott az Athesis Chorus hivatásos énekeseinek, akiket az előadott művek sajátos követelményeinek megfelelően alkalomszerűen választanak ki, hogy így a legjobban megfeleljenek a minőségi zene által támasztott nagyigényű elvárásoknak. A Szentatya német nyelvű beszéde ezen a ponton egy személyes jellegű utalással folytatódott: „Szívből köszönetet mondok a Regensburger Domspatzen-nek és Roland Büchnernek, a székesegyház kórusmesterének. Büszkeséggel és hálával tölt el, hogy ez a ragyogó énekkar, amely ezer éve megszakítatlan hagyománnyal dicsekedhet és amely 30 éven keresztül fivérem, Georg vezetése alatt állt, újból kiváló kezekben van.” Palestrina, Wagner, Mozart, Verdi és Hans Pfitzner zeneművein keresztül a művészek megízleltették a közönséggel a zenei alkotó szellem tágasságát, amelyet végső soron mindig Európa keresztény gyökerei tápláltak. Mégha Wagner, Pfitzner és Verdi a valóság megtapasztalásának új területeire vezetnek is el bennünket, mindig hatékonyan jelen van a kereszténységből forrásozó közös európai lélek. E hangverseny során is ismét megtapasztalhattuk, hogy a nívós zene mennyire megtisztít és felemel, végső soron Isten nagyságát és szépségét érezteti meg velünk – mondta még a Szentatya, majd beszéde befejező olasz nyelvű részében annak a reményének adott hangot, hogy a társadalmi és vallási korlátokat nélkülöző ének és muzsika állandó felhívást jelent a hívők és minden jószándékú ember számára, hogy közösen keressék a szeretet egyetemes nyelvét, amely képessé teszi az embereket az igazságosság, a szolidaritás, a remény és a béke világának megteremtésére. A Szentatya végül áldását adta a hangverseny minden résztvevőjére és azokra is, akik a rádión és a televízión keresztül kapcsolódtak be az eseménybe.