"Személyes küldetésemnek érzem, hogy II. János Pál pápa tanítását maradéktalanul beépítsem az egyházba" -
XVI. BENEDEK PÁPA ISTEN SZOLGÁJÁRA, II. JÁNOS PÁLRA EMLÉKEZIK

P. Andrzej Majewski jezsuita, a lengyel állami televízió első csatornája katolikus műsorainak főszerkesztője júniusban, a castel gandolfói pápai rezidencián interjút készített XVI. Benedek pápával a „Pápa Napja” alkalmából, amelyet október 16-án ünnepeltek Lengyelországban. Most teljes terjedelmében közöljük az interjút, amelyet a TV Polonia vasárnap este 20 órakor sugárzott.
P. Majewski:- 1978. október 16-án Karol Wojtyła bíborost Pápává választották és attól a naptól kezdve II. János Pál, több mint 26 éven át, Szent Péter utódaként, mint most Ön, vezette az Egyházat a püspökökkel és a bíborosokkal együtt. A bíborosok között volt Ön is, Szentatya, akinek személyét előde különösen nagyra becsülte és értékelte. Ön volt az a személy, akiről II. János Pál pápa „Keljetek fel, menjünk” c. könyvében a következőt írta: „Köszönetet mondok Istennek Ratzinger bíboros jelenlétéért és segítségéért. Kipróbált jó barát”.
Szentatya, hogyan kezdődött ez a barátság és Ön mikor ismerte meg Karol Wojtyła bíborost?
XVI. Benedek pápa: - Személyesen csak a ’78-as két konklávé előtti üléseken és a két konklávén ismertem meg. Természetesen előzőleg már hallottam Wojtyła bíborosról, kezdetben főleg a lengyel és német püspökök közötti levélváltással kapcsolatban ’65-ben. A német bíborosoktól megtudtam, hogy milyen rendkívül nagy érdeme és szerepe volt Krakkó érsekének a kiengesztelődésben és hogy pontosan ő volt a lelke ennek a valóban történelmi levélváltásnak. Egyetemi barátaimtól hallottam filozófiájáról is és arról, hogy milyen nagy gondolkodó volt. De amint mondtam, az első személyes találkozásra a ’78-as konklávén került sor. Kezdettől fogva nagy rokonszenvet éreztem iránta és, Istennek hála, érdemtelenül, az akkori bíboros, kezdettől fogva megajándékozott barátságával. Hálás vagyok neki ezért a bizalomért, amellyel megajándékozott, anélkül, hogy megérdemeltem volna. Főleg amikor imádkozott, akkor láttam és nem csak megértettem, hanem láttam is, hogy Isten embere volt. Ez volt alapvető benyomásom: egy olyan ember volt, aki Istennel élt, sőt Istenben élt. Nagy hatást tett rám előítéletek nélküli kedvessége, amelyet irányomban mutatott. Ezeken a konklávé előtti bíborosi találkozókon többször is felszólalt és akkor lehetőségem nyílt arra, hogy lássam milyen nagy gondolkodó volt.
Nagy szavak nélkül született így egy szívből jövő barátság, azonnal a megválasztása után. A Pápa több ízben is Rómába hívott megbeszélésekre, végül kinevezett engem a Hittani Kongregáció prefektusává.
P. Majewski: - Nem érte tehát meglepetésszerűen ez a kinevezés és a római megbízatás?
XVI. Benedek pápa: - Számomra kissé nehéz volt, mert müncheni püspöki szolgálatom kezdete óta, attól fogva, hogy ünnepélyesen püspökké szenteltek a müncheni székesegyházban, olyan volt, mintha házasságot kötöttem volna ezzel az egyházmegyével. Többször is hangsúlyozták, hogy évtizedek után én voltam a város müncheni egyházmegyéből származó első püspöke. Nagy elkötelezettséget és kötődést éreztem az egyházmegye iránt. Voltak azután nehéz problémák, amelyek még megoldásra vártak és nem akartam eltávozni az egyházmegyéből megoldatlan problémákat hagyva magam után. Mindezt megvitattam a Szentatyával, nagyon nyíltan és azzal a bizalommal, amelyet a Szentatya irányomban tanúsított, nagyon atyai volt velem. Gondolkozási időt adott, ő maga is még megfontolta a kérdést. Végül meggyőzött, mert ez volt Isten akarata. Így el tudtam fogadni ezt a hívást, ezt a nagy és nem könnyű felelősséget, amely önmagában véve meghaladta képességeimet. De bizakodva a Pápa atyai jóindulatában és a Szentlélek vezetésével igent tudtam mondani.
P. Majewski: - Ez a tapasztalat azonban több mint 20 éven át tartott.
XVI. Benedek pápa: - Igen, ’82 februárjában érkeztem és egészen a Pápa haláláig tartott.
P. Majewski: - Ön szerint, Szentatya, melyek II. János Pál pápaságának legjelentősebb mozzanatai?
XVI. Benedek pápa: - Két szempont szerint válaszolnék: egyrészt, hogy mit jelentett (II. János Pál pápa) ad extra – a világ, másrészt ad intra – az egyház számára. Ami a világot illeti, azt hiszem, hogy a Szentatya, beszédeivel, személyével, jelenlétével, meggyőző képességével, új fajta érzékenységet teremtett az erkölcsi értékek, a vallások világban betöltött jelentősége iránt. Ez azt eredményezte, hogy új nyitás következett be, új érzékenység a vallási problémák, az ember vallási dimenziójának szükséglete iránt, és mindenekelőtt hihetetlenül megnőtt Róma Püspökének jelentősége. A különbözőségek, és annak ellenére, hogy a nem katolikus keresztények nem ismerik el Péter utódát, minden keresztény elfogadta, hogy Róma püspöke a kereszténység szócsöve. A világon senki más nem szólhat a kereszténység nevében egyetemes szinten és nem adhat hangot és erőt a mai világban a keresztény valóságnak. De a nem keresztények és más vallások számára is ő volt az emberiség nagy értékeinek szócsöve. Azt is meg kell említeni, hogy sikerült neki megteremteni a nagy vallások közötti párbeszéd légkörét és azt a közös felelősséget, amely mindnyájunkat kötelez a világgal szemben, és azt is, hogy az erőszak és a vallások egymással összeegyeztethetetlenek és közösen kell keresnünk a békéhez vezető utat, közös felelősséget vállalva az emberiségért. Most fordítsuk figyelmünket az egyház helyzete felé. Azt mondanám, hogy mindenekelőtt lelkesedést tudott önteni a fiatalokba Krisztus iránt. Ez egy új jelenség, ha a ’68-as ifjúságra, és a hetvenes évek fiataljaira gondolunk. Azt, hogy a fiatalok lelkesedjenek Krisztusért és az egyházért, és a nehéz értékekért is, csak az ő karizmájával rendelkező személy érhette el, csak Ő tudta mozgósítani a világ ifjúságát Isten ügyéért és Krisztus szeretetéért. Az egyházban, azt hiszem, új szeretetet gyújtott az Eucharisztia iránt. Még tart az Eucharisztikus Év, amelyet Ő akart, olyan nagy szeretettel, továbbá új értelmet adott az Isteni Irgalmasságnak, és nagy mértékben elmélyítette a Szűzanya iránti szeretetet és ezáltal elvezetett bennünket a hit benső elmélyítéséhez és ugyanakkor a hit nagyobb hatékonyságához. Természetesen meg kell említenünk, hogy – ahogyan mindnyájan tudjuk – alapvető volt hozzájárulása a’89-ben bekövetkezett nagy változásokhoz, az ún. valós szocializmus összeomlásához.
P. Majewski: - Szentatya, II. János Pállal való személyes találkozásai és megbeszélései során, mi tett Önre a legnagyobb benyomást? Elmesélné legutolsó, esetleg ebban az évben történt találkozásait II. János Pállal?
XVI. Benedek pápa: - Igen. Az utolsó két találkozás közül az elsőre február 5-én vagy 6-án került sor a „Gemelli” kórházban, és a másodikra egy nappal halála előtt, szobájában. Az első találkozás során a Pápa láthatóan szenvedett, de teljesen öntudatánál volt, és mindenről pontosan tudott. Egy egyszerű munkatalálkozó volt, azért kerestem fel, mert szükségem volt néhány döntésére. A Szentatya – bár szenvedett – nagy figyelemmel kísérte, amit mondtam. Néhány szóval közölte velem döntéseit, áldását adta, németül köszöntött és biztosított teljes bizalmáról és barátságáról. Számomra nagyon megható volt látni, hogy egyrészt szenvedése mennyire egységben van a szenvedő Krisztussal, mintha szenvedését az Úrral együtt és az Úrért hordozná, másrészt látni belső derűjének ragyogását és teljesen világos gondolkodását. A második találkozásra a halála előtti napon került sor: természetesen még jobban, láthatóbban szenvedett, orvosok és barátok vették körül. Még mindig teljesen öntudatánál volt, áldását adta rám. Már csak kevéssé tudott beszélni. Számomra türelme a szenvedésben nagy tanítást jelentett, mindenekelőtt azt, hogy láttam és éreztem, hogy Isten kezében van, átadta magát Isten akaratának. A látható fájdalmak ellenére derűs volt, mert az Isteni Szeretet kezében volt.
P. Majewski: - Ön, Szentatya, beszédeiben gyakran felidézi II. János Pál alakját és azt mondja róla, hogy nagy Pápa, szeretett és tisztelt előde volt. Mindig emlékezünk Szentatya szavaira, amelyeket április 20-án mondott a szentmisén, éppen II. János Pál pápa emlékének szentelve. Ön mondta, Szentatya: „olyan, mintha erősen fogná kezemet, látom nevető szemét és hallom szavait, amelyeket ebben a pillanatban nyomatékkal intéz hozzám: ’ne félj’. Szentatya, végül egy nagyon személyes kérdés: Ön továbbra is érzékeli-e II. János Pál pápa jelenlétét, és ha igen, hogyan?
XVI. Benedek pápa: - Természetesen. Először kérdése első részére válaszolok. A beszélgetés elején, amikor a Pápa örökségéről szóltam, elfelejtettem megemlíteni azt a sok dokumentumot, amelyet ránk hagyott. – 14 Enciklikát, számos lelkipásztori levelet és egyéb írásokat – mindez rendkívül gazdag örökséget jelent, amelyet az egyház még nem tett teljesen magáévá. Alapvető és személyes küldetésemnek érzem, hogy ne tegyek közzé sok új dokumentumot, hanem arra törekedjek, hogy ezek a dokumentumok épüljenek be az egyházba, mivel rendkívül gazdag kincsek, amelyek a II. Vatikáni zsinat hiteles értelmezései. Tudjuk, hogy a Pápa a zsinat embere volt, aki legbensőbb énjében magáévá tette a zsinat lelkiségét és tanítását és ezekkel a szövegekkel megérteti velünk, hogy a zsinat valóban mit akart és mit nem. Ahhoz segít hozzá bennünket, hogy valóban korunk és az eljövendő kor egyháza legyünk. Most rátérek kérdése második részére. A Pápa mindig mellettem van írásai révén: hallom és látom, amint beszél, és szüntelen párbeszédet folytathatok a Szentatyával, mert ezekkel a szavakkal mindig szól hozzám, ismerem számos szöveg eredetét is, emlékszem azokra a párbeszédekre, amelyeket folytattunk egyik-másik szöveg kapcsán. Folytatom a párbeszédet a Szentatyával. Természetesen ez a közelség a szavak révén nemcsak a dokumentumokból fakad, hanem a személyből is, a szövegek mögött ott érzem magát a Pápát. Olyan ember, aki az Úrhoz megy, nem távolodik el. Egyre inkább érzem, hogy aki az Úrhoz megy, még közelebb kerül hozzánk, és érzem, hogy az Úrnál van és közel van hozzám, mivel én is közel vagyok az Úrhoz, közel vagyok a Pápához, és ő most segít nekem, hogy közel legyek az Úrhoz és megpróbálok lelki közösségre lépni vele az imán keresztül, belépni az Úr szeretetébe, a Szűzanya szeretetébe, és imáiba ajánlom magam. Így állandó párbeszédet folytatok vele és állandóan közel vagyunk egymáshoz, új módon, de rendkívül mélyen.
P. Majewski: - Szentatya, várjuk Önt Lengyelországban. Olyan sokan kérdezik, hogy mikor jön a Pápa Lengyelországba?
XVI. Benedek pápa: - Igen, szándékomban áll Lengyelországba utazni, ha Isten is úgy akarja, és ha elfoglaltságom megengedi. Beszéltem Dziwisz érsekkel az időpontot illetően és azt mondják, hogy június lenne a legmegfelelőbb időszak. Természetesen még mindent meg kell szervezni, az illetékes szervekkel. Ebben az értelemben egy ideiglenes ígéret, de úgy tűnik, hogy talán jövő júniusban, ha az Úr megengedi, Lengyelországba utazhatom.
P. Majewski:- Szentatya, minden TV néző nevében, szívből köszönöm az interjút. Köszönöm, Szentatya.