A püspöki szinóduson elhangzott felszólalások október 11-én

Folytatódnak a Vatikánban a püspöki szinódus megbeszélései az Eucharisztiáról. Kedden délelott XVI. Benedek pápa jelenlétében 22 szinódusi atya szólalt fel, akik a téma különbözo szempontjait világították meg, ki-ki saját egyházi, földrajzi, kultúrális helyzetébol kiindulva.
Október 11-én a püspöki szindóus délelotti üléséne elsoként Angelo Sodano bíboros, vatikáni
beszélt. Mint elmondta, a liturgia egésze abban segít bennünket, hogy megerosítsük az egyház tagjai közti egységet: fontos az ima a Szentatyáért, a püspökökért és papokért, a békét jelképezo kézfogás a szentmisén. Az Eucharisztia mindig a Krisztus tanítványai közti egységre szólít föl bennünket, és segít legyozni a köztünk lévo ellentéteket, feszültséget. Kényes kérdés azonban az elvált testvéreink helyzete – figyelmeztetett Sodano bíboros - , amennyiben részesülni akarnak az Oltáriszentségben. A szinóduson többféle vélemény elhangzott errol, míg a vatikáni államtitkár hangsúlyozta: nem oszthat meg bennünket az, hogy keressük az egységet elvált testvéreinkkel. A biztos út a köztünk lévo egység megtartására pedig az érvényben lévo egyházfegyelemhez való huségen át vezet. Ebben irányadó II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia-k. enciklikája, amely az Eucharisztiáról és a felekezetek közti áldoztatás problémájáról is szól.
Vinco Puljic, szarajevói bíboros érsek eloadásában többek között fölvetette, hogy a papok gyakran fáradtak és lelkesedés nélkül végzik szolgálatukat. Az útjukat kereso fiatalok hogyan érezhetnek lelkesedést a lelkipásztori hivatás iránt, ha azt látják, hogy plébánosaik fásultak, kedvetlenek és unottak? A boszniai bíboros ezért azt javasolja, hogy napi három szentmisénél ne mutassanak be többet a papok. Ha az emberi teljesítoképességet nem veszik figyelembe, a papok nem tudnak frissek maradni és koncentrálni; fönnáll a veszélye, hogy hivatásuk rutinmunkává válik, mintha hivatalban vagy gyárban végzett munkáról lenne szó. A napok, évek múlásával pedig nem terem gyümölcsöt hivatásuk. Nehézséget jelent az is, hogy a lelkipásztorok olyan közegben élnek, ahol az elvilágiasodás, a materializmus és a fogyasztói felfogás határozza meg az emberek életét. Elveszett a szent fogalmának jelentése, a bun viszonylagossá vált – figyelmeztet Puljic bíboros. Az Eucharisztia befogadására való felkészülés táplálja lelki életünket, ugyanakkor nagyon fontos, hogy azok, akik Szentáldozáshoz járulnak, kivessék szívükbol az irigységet, a gyulöletet, amit szomszédaik iránt éreznek. Egy konkrét esetet is megosztott a szinódusi atyákkal a boszniai fopásztor: „Megkérdeztem egy boszniai katolikus diplomatát, aki az Európai Uniónál dolgozik, hogyan veheti magához Krisztus testét, ha így viselkedik a szegény, egyszeru emberekkel? Mire így válaszolt: Azért viselkedekm így, hogy pénzt keressek.”
Czeslaw Kozon koppenhágai püspök, a Német-Magyar Kollégium egykori diákja felszólalásában röviden ismertette Skandinávia katolikus egyházának helyzetét. A legfobb nehézséget az jelenti, hogy a 200ezer katolikus diaszpórában, egymástól nagy földrajzi távolságokra él. Ennek ellenére a hívek számához mérten magas a papok száma, ami lehetové teszi azt, hogy minden plébánián legyen vasárnapi szentmise.
Ezt a hívek valóban hitéletük középpontjának tartják – azonban sajnos sokszor csak erre a heti egy alkalomra jönnek össze a templomban. A szentségimádás iránti igény csak lassan növekszik. Azonban az megfigyelheto, hogy a hívek szívesen és örömmel vesznek részt a liturgiák elokészítésében, ám ennek kapcsán nyilvánvalóvá vált a hívek képzésének fontossága. Arra is szükség van, hogy a híveket a klérus meghallgassa és komolyan vegye – tette hozzá Kozon püspök. A nehézségek között kiemelte az elváltak helyzetét és az interkommunióra, közös áldozásra vonatkozó ökumenikus igények katolikus részrol történo elutasításának meg nem értését.
Michel Sabbah jeruzsálemi latin rítusú pátriárka felszólalásának elején emlékeztetett, hogy az Eucharisztiát Jézus Jeruzsálemben alapította, így a szentföldi egyház számára a liturgia ünneplése sajátos jelentosséggel is bír. Ugyanakkor az országot napjainkban igen súlyos harcok sújtják. Ezért Sabbah pátriárka beszédében az Oltáriszentség társadalmi dimenzióját igyekezett kiemelni, hiszen az Eucharisztia nem csak a lélek tápláléka, de a keresztények valós társadalmi jelenlétének erosítoje is. Ezért szükséges a keresztények újra nevelése, hogy megértsék: a szentségimádás, a szentmise és az áldozás nem pusztán jámborsági gyakorlat, hanem a közösség útja a plébánián, a városban, az egész országban. Nem egy kisebbségi komplexusban szenvedo, a világtól elmenekülo jámborságra, hanem a misszióra indító lelkiségre van szükség. Amikor tehát a keresztény ember imádja az Oltáriszentséget, megvallja hitét a valós jelenlétben, akkor Istent teszi jelenvalóvá a társadalomban, a konfliktusok közepette. Isten az embereket egyformán szereti. Így megtalálhatják a béke és a kiengesztelodés útját.államtitkár szólalt föl, aki eloadásában az Eucharisztia és az egyház egységének viszonyáról