José Saraiva Martins bíboros homíliája Clemens August von Galen bíboros, münsteri püspök boldoggá avatási szertartásán

A németek római nemzeti templomában, amely a Santa Maria dell’Anima (a Lélek Szűz Máriája) nevet viseli, VI. Adorján pápa sírján a következő feliratot olvashatjuk: „Sajnos az adott történelmi kor körülményei nagy mértékben befolyásolják még a legkiválóbb emberek erényeinek hatékonyságát is”.
Ez a felirat azt fejezi ki, hogy VI. Adorján, aki évszázadokon át az utolsó nem olasz pápa volt, kora nehézségei ellenére magas fokon gyakorolta a keresztény erényeket.
Ezt mondhatjuk el Clemens August von Galen bíborosról, münsteri püspökről is, aki, mint keresztény, és mint főpásztor hősies fokon gyakorolta az erényeket, a német helyi egyház és az egész nemzet számára rendkívül nehéz időszakban, amikor Németország a nemzetiszocializmus uralma alatt élt. A münsteri egyházmegye büszke lehet rá, hogy Szent Ludgerus székében olyan püspök ült, aki bátran szembe helyezkedett az emberiséget megvető ideológiával, és a nemzetiszocializmus halálgépezetével, így kiérdemelte a „Münsteri Oroszlán” nevet.
Saraiva Martins bíboros ezután röviden ismertette az új boldog életrajzát.
Clemens August von Galen gróf 1878. március 16-án született a Münster közelében fekvő dinklagei kastélyban, kora egyházi és társadalmi életében elkötelezett nagy családban. 1904-ben szentelték pappá. Két évig volt a münsteri dóm káplánja, és nagybátyja, az akkori segédpüspök titkára. Nagy változást jelentett életében, amikor 1906-ban Berlinbe költözött, ahol 23 éven át tevékenykedett. 1929-ben visszatért Münsterbe, amelynek 1933-ban lett főpásztora. A nemzetiszocializmussal való bátor és következetes ellenállását három fontos tényezővel magyarázhatjuk – mondta homíliájában Saraiva Martins bíboros. Ezek pedig a család, a hit és a politika, amelyeket az új boldog mindig a keresztény erények szem előtt tartásával élt meg.
Olyan családból származott, amely hagyományosan mélyen kötődött mind az egyházhoz, mind a közélethez, a politikához. Édesapja a Reichstag tagja volt.
Clemens August bíboros mély lelkisége az Eucharisztiából és Mária tiszteletéből fakadt.
Az adorációt, az Oltáriszentség csöndes, szemlélődő imádását állította kora zajos katonai szózataival szemben. Az Eucharisztiában jelen lévő és látszólag védtelen Jézusból merítette erejét és táplálékát, mindenki felé tevékeny szeretettel fordult. Közéleti szereplését is áthatották a mélyen megélt hitből kisugárzó erényei. Már Münster püspökeként leleplezte a náci ideológia embereket megvető felfogását. A háború kellős közepén, 1941 nyarán három híressé vált prédikációjában is kifejezte kemény bírálatát. Felemelte szavát a kolostorok bezárása és a szerzetesek letartóztatása ellen. Erőteljesen tiltakozott a deportációk, a szellemi fogyatékosok életének kioltása ellen, amelyeket a rezsim haszontalannak ítélt. A püspök szenvedélyes szavai a nemzetiszocializmus halálgépezetének velejéig hatoltak.
Ezek a nyílt beszédek felbőszítették a náci vezetőséget, akik nem merték letartóztatni, vagy megölni a rendkívüli tekintélynek örvendő főpásztort. 1946. márciusában, nem sokkal halála előtt ezeket mondta: „A jó Isten akaratából olyan pozícióba kerültem, amely arra kényszerített, hogy feketének mondjam, ami fekete és fehérnek nevezzem, ami fehér, mint ahogy ezt a püspökszenteléskor mondjuk. Tudtam, hogy ezrek nevében szólhattam, akik velem együtt meg voltak győződve arról, hogy német népünk csak a kereszténység alapjaira épülve lehet valóban egységes és csak így juthat el áldott jövőre. Saraiva Martins bíboros jókívánságait fejezte ki a münsteri egyházmegye számára, azért, hogy fennállásának 1200. évfordulóján örömmel és büszkén ünnepelheti a boldoggá avatást Péter Apostol sírjánál, megerősítve apostoli gyökereit, még szorosabban kapcsolódva Krisztus Helytartójához, aki ma Isten kegyelméből XVI. Benedek pápa.