A püspöki szinódus megbeszélései csütörtökön a Szentatya részvételével
A hétfőn kezdődött és október 23-áig tartó nagy püspöki összejövetel során a Vatikánban
a csütörtök délelőtti ülés a megszokott rendben zajlott le. A jelen lévő 243 szinódusi
atya reggel 9 órakor a jelen lévő Szentatyával együtt elimádkozta a Tertiát, majd
megkezdődtek az előadások a szinódusi témáról: „Eucharistia: fons et culmen vitae
et missionis Ecclesiae” – azaz „Az Eucharisztia az egyház életének és küldetésének
forrása és tetőpontja.” Az ülés megbízott elnöke Francis Arinze bíboros, az Istentiszteleti
és Szentségi Kongregáció prefektusa volt. Az előadások elhangzása előtt a főtitkár,
Calábriai Szent Bruno ünnepén jókívánságait fejezte ki azoknak, akik az ő nevét viselik.
Az ülés fél egykor ért véget az Úrangyala elimádkozásával. A délelőtt folyamán
21 szinódusi atya tartotta meg előadását, köztük Martínez Somalo, római kúriai bíboros,
Manfred Scheuer innsbrucki püspök, Giovanni Battista Re bíboros, a püspöki kongregáció
prefektusa, Lucian Muresan, Fogaras és Gyulafehérvár metropolita érseke, a román
püspökkari konferencia elnöke, Johannes Simonis utrechti érsek, a holland püspöki
kar elnöke, Jean-Pierre Ricard, bordeauxi érsek, a francia püspöki kar elnöke, Pierre-Antoine
Paulo haiti érsek és Edward Ozorowski lengyel püspök. Giovanni Battista Re olasz
bíboros a püspököknek az Eucharisztia iránti felelősségéről szólt. Az a püspök, akinek
életében az Eucharisztia nem foglal el központi szerepet, nem lehet jó lelkipásztor.
Már az a mód is, ahogyan a főpásztor a szentmisét bemutatja a papok és a hívek szeretetét
az Oltáriszentség felé irányítja. Különös gondot kell fordítani a szertartások méltóságára
és szépségére, valamint arra, hogy a hívek minél nagyobb számban vegyenek részt a
vasárnapi szentmisén. Re bíboros az áldozás és a bűnbánat szentsége közötti kapcsolatról
szólva hangsúlyozta: a püspököknek szorgalmazniuk kell, hogy a hívek gyakran végezzenek
szentgyónást. Edward Ozorowski lengyel püspök aggodalmának adott hangot amiatt,
hogy a gazdasági globalizáció világában egyre inkább csökken az áldozathozatal szelleme
és képessége. Az anyagi javak szintjére lefokozott emberre gyakorolt nyomások negatívan
hatnak a keresztényekre is, akik könnyű, kényelmes, előírásokat és a kereszt súlyát
nélkülöző vallást keresnek. Ez az eucharisztiára vonatkozó tanításban is visszatükröződik
és egyfajta protestantizmushoz vezet, amely legfeljebb szép szertartásokban nyilvánul
meg, de amelyek nem fontosak a mindennapi élet számára. A szentmisén való jelenléten
keresztül a hívek valóban részt vesznek Krisztus keresztjének áldozatában. Az Eucharisztiának
köszönhetően mindaz, ami áldozat az emberi életben Krisztus áldozatához kapcsolódik.
Csak a kereszt áldozata által jutunk el a feltámadás dicsőségére.