A vatikáni püspöki szinódus megbeszélései

Szerdán délelőtt az eucharisztia témájában tartott püspöki szinódus harmadik napján un. circoli minori formában folytatódtak a megbeszélések, azaz a szinódusi atyák nyelvek szerint alakítottak csoportokat és miután megválasztották a vitavezetőt maguk közül, eszmecserét tartottak az eddig elhangzott témákról. A Szentatya természetesen az általános kihallgatás miatt nem lehetett jelent a megbeszélésen. Szerdán délután ismét közgyűlések voltak.
Az első két nap felmerült témák közül fontos helyet foglalt el a paphiány kérdése és több felszólaló hangsúlyozta, hogy emiatt nagyobb szerepvállalásra kell felkérni a világi híveket, főként ott, ahol teljesen hiányzik a pap. Néhány püspök szorgalmazta, hogy világiak vezethessenek igeliturgiát és áldoztassák meg a híveket pap által megszentelt ostyákkal. Adrianus Simonis holland bíboros javaslata szerint ezt a helyzetet úgy lehet megnevezni, hogy „a papra várva”, nem pedig úgy, hogy „pap nélkül”, mivel ez a második megnevezés nem elfogadható az egyház számára. A bíboros azt javasolta, hogy ne szüntessék meg a laikusok által vezetett már kialakult vasárnapi összejöveteleket, azokban az országokban, ahol nincs elegendő pap. Hasonló véleményen van Juan Sandoval Iniguez mexikói bíboros is, aki szerint a laikusokat jobban tájékoztatni kell e témában, mert Latin-Amerikában a hívők összekeverik a papra várás és a pap nélküliség fogalmát. Roberto Camilleri hondurasi püspök a papok igazságosabb elosztását szorgalmazta. Az ő hazájában az átlagos 13 és fél ezer hívő helyett egy papra 16 ezer hívő esik.
„A cölibátus nincs teológiailag megalapozva” – mondta hozzászólásában Gregoire Laham görög-melkita antiochiai pátriárka, ellentétben azzal, amit Angelo Scola velencei bíboros, a szinódus egyik delegált elnöke mondott, aki az első nap elhangzott jelentésében a papi cölibátus kérdésében bármiféle változást kizárt. A pátriárka emlékeztetett rá, hogy a keleti egyházakban a papok nősülhetnek és a házasságra úgy tekintenek, mint Krisztus és egyháza egységének jelképére. Több más szinódusi atya érintette a cölibátus kérdését, ha nem is olyan nyílt formában, mint a keleti pátriárka, többen főként arra helyezték a hangsúlyt, hogy mindenképpen szembe kell nézni a súlyos paphiánnyal. Gabriel Penate Rodriguez guatemalai püspök hangsúlyozta, hogy különösen nagy gondot jelent Latin-Amerikában, ahol három hónap is eltelik, mire pap által végzett szentmisén vehetnek részt a hívek. Ebben a helyzetben a laikusok nagy támaszt jelentenek a közösség számára és nagy ajándékai az egyháznak.
Több hozzászólás foglalkozott a kiengesztelődés szentségével. A gyónók számának folyamatos csökkentése nem csak, az oltáriszentséggel, a plébániai közösséggel és egyházzal való kapcsolatokat gyöngíti meg, hanem azzal a konkrét veszéllyel is együtt jár, hogy sokan lelki szükségleteikre a mágiában, az okkultizmusban vagy a New Age-ben keresnek választ. Erre mutatott rá többek között Rimantas Norvila litván érsek, akik hangsúlyozta még a lelkivezetés fontosságát is, nemcsak laikus hívek, hanem papok számára is. A gyónók számának csökkenése világjelenség, ám a főpásztor hozzászólásában nem kereste az okokat, hanem inkább a következményekre hívta fel a figyelmet, különösen a bűn érzékének elveszítését hangsúlyozta.
A szinódus során, amelyen több, mint 250 főpásztor van jelen a világ minden részéből, megválasztották annak a bizottságnak a tagjait, amely megfogalmazza a közgyűlés záróüzenetét. A következőkről van szó: Ivan Dias indiai bíboros Ázsia, Claudio Hummes brazil bíboros Amerika, Laurent Mosengwo Pasinya kongói érsek, Afrika, Bruno Forte olasz érsek Európa, Nasrallah Sfeir libanoni bíboros a keleti egyházak, Walter Kasper német bíboros a római kúria és Hans-Peter Kolvenbach jezsuita generális atya a szerzetesrendek képviseletében.