XVI. Benedek pápa homíliája a Szent Péter bazilikában a püspöki szinódus megnyitása alkalmából
 

A szentmise első olvasmánya Izajás prófétától és az evangéliumi rész a Szentírás egyik legnagyobb képét, a szőlő képét jelenteti meg szemünk előtt. A Szentírásban a kenyér azt jelenti, amire a mindennapi életünkben szükségünk van. A víz, ami termékennyé teszi a földet, alapvető ajándék. A bor viszont a teremtés finomságát fejezi ki, hiszen a hétköznapi életen túlmutató ünnep ajándéka, a bor ugyanis „felvidítja a szívet.” Így tehát a bor és a szőlő a szeretet ajándékának is képévé váltak, amelyben „megízlelhetjük” Istent. A prófétai olvasmány a szeretet énekével kezdődik: Isten megteremtette a szőlőt – ez a kép az emberiség és Izrael iránti szeretetének képe. A szentmise olvasmányaival kapcsolatban az első gondolat ez: Isten a saját képére teremtett emberbe elültette a szeretet képességét, tehát azt is, hogy szeresse Teremtőjét. „Saját képemre és hasonlatosságomra teremtettelek” – ezt mondja nekünk az Úr. Én magam vagyok a szeretet és te oly mértékben vagy képmásom, amilyen mértékben felragyog benned a szeretet és amilyen mértékben válaszolsz nekem szeretettel. Isten vár bennünket és azt akarja, hogy szeressük Őt. Most ebben az órában, amikor az Oltáriszentséget ünnepeljük és amikor megnyitjuk az Eucharisztia Szinódusát, Ő elindul felénk. De mi válaszolunk-e neki? Vagy az történik velünk is, mint a szőlővel, amelyről Isten Izajás szavaival ezt mondja: „Azt várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.” Keresztény életünk gyakran nem sokkal inkább ecet-e, semmint bor, önsajnálkozás, konfliktus és közöny?
Ezzel automatikusan elérkeztünk a szentmise olvasmányainak második alapvető gondolatához. Ezek az olvasmányok mindenek előtt Isten teremtésének jóságáról és nagyságáról beszélnek. De szólnak a későbbi történetről is arról, amikor az ember kudarcot vall. Isten gondosan kiválasztott szőlőt ültetett, ám vadszőlő termett. Mi ennek a jelentése? A próféta szerint az Isten által remélt jó szőlő az igazságosság és az egyenesség lett volna. A vadszőlő viszont az erőszakot, a vérontást és az elnyomást jelenti, az igazságtalanságok súlya alatt szenvedő emberiséget. Az Evangéliumban megváltozik a kép: a szőlő jó termést hoz, ám a bérlők nem hajlandók azt jogos tudajdonosának adni, hanem maguknak tartják meg. Megverik és megölik a gazda szolgáit, és még odaküldött Fiát is. Indítékuk egészen egyszerű: ők akarnak tulajdonosok lenni és elveszik azt ami nem az övék. Ezzel magát Istent vetik meg és csak saját hatalmukat akarják élvezni. Jézus példabeszédéből világossá válik, hogy a bérlők nem tűrnek el gazdát maguk felett. Ezek a bérlők egyfajta tükröt tartanak elénk is. Mi emberek, akikre Isten rábízta a teremtés kezelését, visszaélünk a teremtéssel. Első személyben mi magunk akarunk a gazdák lenni, uralkodni akarunk a világ és saját életünk felett bármiféle korlátozás nélkül. Isten egyszerűen utunkban áll. Vagy elintézzük őt jámbor fohásszal, vagy teljesen megtagadjuk és kirekesztjük a közéletből. Az a tolerancia, amely Istent csak magánvéleményként engedi meg, nem tolerancia, hanem képmutatás. Ott ahol az ember a világ egyedüli gazdájává és önmaga egyedüli tulajdonosává teszi meg magát, ott nem létezhet igazságosság. Ott egyedül a hatalom és az érdekek önkénye uralkodik. Természetesen ki lehet dobni a szőlőből és meg lehet ölni Isten Fiát, hogy önző módon egyedül élvezzük a föld gyümölcseit, ám akkor a szőlőföld mielőbb parlaggá válik, amelyet felver a bozót.
Így érkezünk el a mai olvasmányok harmadik gondolatához. Az Ó és az Újszövetségben egyaránt az Úr hirdeti, hogy ítélkezni fog a hűtlen szőlőskert felett. Izajás ítélete az asszírok és a babilóniak által véghez vitt nagy háborúkban és száműzetésekben valósult meg. Az Úr Jézus által hirdetett ítélet főként a jeruzsálemi templom 70-ben történt elpusztítására vonatkozott. De az ítélet minket, az európai és nyugati egyházat és általában a nyugatot is érinti. Az Úr hozzánk is intézi a Jelenések könyvének figyelmeztetését: „tarts bűnbánatot… különben fellépek ellened és elmozdítom helyéről a gyertyatartódat.” Az Úr tőlünk is elveheti a világosságot és jól tesszük, ha engedjük lelkünkben felhangozni teljes komolyságában a figyelmeztetést, miközben az Úrhoz kiáltunk: segíts minket, hogy megtérjünk. Ne engedd, hogy világosságod kihunyjon közöttünk. Erősítsd meg hitünket, reményünket és szeretetünket, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk.
Ezen a ponton azonban felmerül a kérdés: a mai szentmise olvasmányaiban nincs semmiféle vigasztaló szó? Nem, nem így van. Az ígéret szavát az evangélium előtti vers tartalmazza, amelyet Szent János evangéliumából vettek: „Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz.” János evangélista ezekkel a szavakkal Isten szőlejének utolsó igazi eredményét mutatja meg. Isten végül mindig győz, mert mindig a szeretet a győztes. A Fiú halálából élet fakad, új szőlő jön létre. Ő, aki a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, vérét az igaz szeretet borává tette és így változik át bor az ő vérében. Az utolsó vacsorán elővételezte halálát, saját maga ajándékává változtatta, vére ajándék és szeretet, ezért tehát az az igazi bor, amelyet a Teremtő várt. Ily módon Krisztus maga vált jó termést hozó szőlővé.
Ezek a példabeszédek végül az Eucharisztia misztériumához vezetnek, amelyben az Úr ajándékul adja nekünk az élet kenyerét és szeretetének borát és meghív bennünket örök szeretetének ünnepére. Az Eucharisztiát abban a tudatban ünnepeljük, hogy a Fiú halálának ez volt az ára. De tudjuk azt is, hogy ebből a halálból élet fakadt, mert Jézus halála áldozattá vált, a szeretet tettévé, amellyel legyőzte a halált. Ha egységben maradunk vele, akkor mi is termést hozunk, akkor belőlünk már nem az önteltség és az Istennel és teremtésével szembeni elégedetlenség savanyú ecetje erjed, hanem bor, Isten örömének és a testvérek iránti szeretetének jó bora. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy a most kezdődő szinódus három hete alatt ne csak szép szavakat mondjunk az Oltáriszentségről, hanem éljünk mindenek előtt az Eucharisztia erejéből. Kedves szinódusi atyák, kérjük ezt az ajándékot Mária közbenjárásával, hogy a Szentlélek kegyelmével tudjuk segíteni a világot, hogy Krisztusban és Krisztussal Isten bő termést hozó szőlővé váljon.