„A megtestesülés misztériuma az, hogy Isten hozzánk hasonlóvá válik. Irántunk való
hűsége a mi örömünk és a történelmi változásokba vetett bizalmunk alapját jelenti”
– fejtette ki katekézisében a Szentatya.
Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa a 131. zsoltár második
részét elemezte. Olyan énekről van szó, amely Izrael történelmének fontos eseményét,
a szövetség ládája átvitelének évfordulóját idézi fel. Dávid király nevéhez fűződik
a frigyláda átvitele, amint ezt már a zsoltár első részének elemzésekor láthattuk
– mondta a Szentatya. Az uralkodó ugyanis esküvel fogadta meg, hogy nem költözik be
a királyi palotába mindaddig, amíg nem talál megfelelő hajlékot az Istennel való szövetség
ládája számára, ez ugyanis az Úr népe melletti jelenlétének kifejezése. A király esküjére
most maga Isten válaszol: „Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll
el”. Ez az ünnepélyes ígéret lényegében ugyanaz, amit Natán próféta tett Isten nevében
Dávid királynak és amely arra utal, hogy szilárd lesz utódainak uralma. Az isteni
eskü azonban emberi elkötelezettséget is feltételez: „ha fiaid hűségesek lesznek szövetségemhez”
– mondja az Úr. Isten ígéretében és ajándékában nincs semmi varázslatos: arra van
szükség, hogy az emberek hűségesen és tevékenyen válaszoljanak rá, az isteni és emberi
szabadságot egymásba fonó párbeszédben. A zsoltár ezen a ponton olyan himnusszá
alakul át, amely magasztalja mind az Úr ajándékának csodálatos következményeit, mind
pedig Izrael hűségét. Izrael népe ugyanis megtapasztalhatja Isten jelenlétét, mivel
az Úr egy lesz Jeruzsálem lakói közül, velük együtt éli meg a történelem viszontagságait,
felkínálva azonban áldása erejét. Isten megáldja majd a termést, gondoskodva arról,
hogy a szegényeknek legyen mit enniük, kiterjeszti védelmező karját a papok fölé,
biztosítva üdvösségüket, minden hívő számára lehetővé teszi, hogy örömben és bizalomban
éljen. A legnagyobb áldás azonban Dávidot és leszármazottait illeti: „Dávid hatalmát
ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek. Ellenségeit gyalázatba döntöm, ám rajta
koronája fénylik”. Mint ahogy a zsoltár első részében már megtörtént, most ismét
színre lép a „Fölkent” - héber nyelven - a „Messiás”. Dávid utódai tehát a keresztény
olvasat szerint szorosan kapcsolódnak a messianizmushoz, amely maradéktalanul megvalósul
Krisztus alakjában. A zsoltáros élénk képet alkalmaz: Dávid utódát az Úr fáklyával
világítja meg, amely az életerő és a dicsőség jelképe: ragyogó korona jelzi majd ellenségei,
tehát a rossz felett aratott győzelmét. Jeruzsálemben, a templomban, amely a szövetség
ládáját őrzi és a dávidi dinasztiában, kettős formában valósul meg az Úr jelenléte:
a térben és a történelemben. A 113. zsoltár tehát a velünk-való-Isten, Emmanuel ünneplése,
aki teremtményeivel van, mellettük él és elhalmozza őket mindenféle jóval, amennyiben
egységben maradnak vele az igazságban és igazságosságban. A himnusz spirituális üzenete
elővételezi János evangéliumának tanítását: „Az Ige testté lett és köztünk élt”.