Megemlékezés a lengyel és a német püspökök kiengesztelődésének 40. évfordulójáról
 

Józef Michalik przemysl-i érsek, a Lengyel Püspökkari Konferencia elnöke és Karl Lehmann bíboros, mainzi püspök, a Német Püspökkari Konferencia elnöke közös nyilatkozatban emlékeztek meg a két ország főpásztorainak 40 évvel ezelőtti levélváltására. 1965-ben a lengyel püspökök üzenetben fordultak német testvéreikhez, amiben kiengesztelődésre szólították fel a német főpásztorokat, 20 évvel a második világháború befejezése után. Meghívták őket, hogy vegyenek részt a lengyel nép 966-ban történt megkeresztelkedésének millenáris ünnepségein, és kezdjenek testvéri párbeszédet egymással. Ezek a prófétai szavak: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk”, nagy hatást gyakoroltak a történelem folyására. A német püspökök, akik a lengyel főpásztorokhoz hasonlóan Rómában részt vettek a II. vatikáni zsinat lezárásán, néhány nappal ezután a következőket válaszolták az üzenetre: „Testvéri tisztelettel fogadjuk el a felénk nyújtott kezet. A Béke Istene, a „Béke Királynője” közbenjárására tegye lehetővé, hogy a gyűlölet kísértete soha többé ne álljon közénk”.
40 évvel a két püspöki kar levélváltása és 60 évvel a második világháború befejezése után, most a két ország főpásztorai mély hálával emlékeznek erre a fontos eseményre. „Elődeink keresztény módon viselkedtek” – írják a főpásztorok, emlékeztetve rá, hogy rendkívül nehéz politikai körülmények között vetették meg a lengyel-német kiengesztelődés alapjait. (Itt jegyezzük meg, hogy a lengyel kommunista rezsim akkor nagy felháborodással reagált a püspökök kezdeményezésére). Aggodalommal állapítják ugyanakkor meg, hogy a sötét történelmi időszakok felelevenítése nemcsak kiengesztelődést teremt, hanem felszakítja azokat a sebeket is, amelyek még nem gyógyultak be teljesen. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy teljes erővel elutasítsák azokat a felelőtlen megnyilvánulásokat, amelyek a múlt fájdalmas eseményeit személyes és politikai célokra kívánják a jelenben felhasználni. II. János Pál pápa, aki mint krakkói érsek részt vett a lengyel püspökök üzenetének megfogalmazásában, óva intett az igazságosság hamis értelmezésétől. Dives in misericordia c. enciklikájában írta, hogy az igazságosság fogalmából születő elgondolások gyakran eltorzulnak a megvalósulás folyamán. A múlt és a jelen tapasztalat azt mutatja, hogy az igazságosság önmagában véve nem elegendő, sőt önmaga tagadásához és megsemmisítéséhez vezethet, ha nem teszik lehetővé, hogy a még mélyebb erő, vagyis a szeretet alakítsa az emberi életet legkülönbözőbb dimenzióiban.
Az 1965-ös kiengesztelődés keresztény üzenete bátor tanúságtétel volt, amely messze túljutott a két nép hazáján. A főpásztorok, tudatában a háborús bűnök rettenetes terhének, képesek voltak arra, hogy lerombolják a hidegháborús időszak még fennálló falait, egy teljes egység felé haladó Európa kialakításában bízva. Az elmúlt negyven évben számos esemény történt mindkét országban. Lengyelországban 25 évvel ezelőtt létrejött a kommunista országok első szabad szakszervezeti mozgalma, a Solidarnosc, ma mindkét ország részt vesz az európai integrációs folyamatban. Most ismételten leszögezik: a németek és lengyelek soha többé nem fordítják egymás ellen lelki és anyagi erőforrásaikat. Ma, amikor a lengyel Pápa után XVI. Benedek, a német nép fia lett Péter utóda, mindkét nemzet sajátos módon megtapasztalja, milyen mélyek lehetnek a barátság szálai, ha azokat Krisztus Lelke, a kiengesztelődés és a béke Lelke irányítja.
Az Acta Apostolicae Sedis szentszéki közlöny hétfőn megjelent mellékletében, a II. János Pál pápa halálára érkezett részvét nyilvánítások között olvashatjuk Wolfgang Thierse, a német Bundestag elnöke sorait, miszerint:
„Mi németek, különösen kelet-németek, rendkívül hálásak vagyunk a Pápának azért az elkötelezettségéért, amely hazánk egységének visszaállítására irányult. Már krakkói érsek korában sokat tett a lengyel és a német keresztények közötti párbeszéd és megértés érdekében, különös tekintettel az NDK keresztényeire. Fáradozása fontos lépést jelentett Lengyelország és Németország második világháború utáni megbékélésében.”