Megemlékezés a lengyel és a német püspökök kiengesztelődésének 40. évfordulójáról
Józef Michalik przemysl-i érsek, a Lengyel Püspökkari Konferencia elnöke és Karl Lehmann
bíboros, mainzi püspök, a Német Püspökkari Konferencia elnöke közös nyilatkozatban
emlékeztek meg a két ország főpásztorainak 40 évvel ezelőtti levélváltására. 1965-ben
a lengyel püspökök üzenetben fordultak német testvéreikhez, amiben kiengesztelődésre
szólították fel a német főpásztorokat, 20 évvel a második világháború befejezése után.
Meghívták őket, hogy vegyenek részt a lengyel nép 966-ban történt megkeresztelkedésének
millenáris ünnepségein, és kezdjenek testvéri párbeszédet egymással. Ezek a prófétai
szavak: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk”, nagy hatást gyakoroltak a történelem
folyására. A német püspökök, akik a lengyel főpásztorokhoz hasonlóan Rómában részt
vettek a II. vatikáni zsinat lezárásán, néhány nappal ezután a következőket válaszolták
az üzenetre: „Testvéri tisztelettel fogadjuk el a felénk nyújtott kezet. A Béke Istene,
a „Béke Királynője” közbenjárására tegye lehetővé, hogy a gyűlölet kísértete soha
többé ne álljon közénk”. 40 évvel a két püspöki kar levélváltása és 60 évvel a
második világháború befejezése után, most a két ország főpásztorai mély hálával emlékeznek
erre a fontos eseményre. „Elődeink keresztény módon viselkedtek” – írják a főpásztorok,
emlékeztetve rá, hogy rendkívül nehéz politikai körülmények között vetették meg a
lengyel-német kiengesztelődés alapjait. (Itt jegyezzük meg, hogy a lengyel kommunista
rezsim akkor nagy felháborodással reagált a püspökök kezdeményezésére). Aggodalommal
állapítják ugyanakkor meg, hogy a sötét történelmi időszakok felelevenítése nemcsak
kiengesztelődést teremt, hanem felszakítja azokat a sebeket is, amelyek még nem gyógyultak
be teljesen. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy teljes erővel elutasítsák azokat
a felelőtlen megnyilvánulásokat, amelyek a múlt fájdalmas eseményeit személyes és
politikai célokra kívánják a jelenben felhasználni. II. János Pál pápa, aki mint krakkói
érsek részt vett a lengyel püspökök üzenetének megfogalmazásában, óva intett az igazságosság
hamis értelmezésétől. Dives in misericordia c. enciklikájában írta, hogy az igazságosság
fogalmából születő elgondolások gyakran eltorzulnak a megvalósulás folyamán. A múlt
és a jelen tapasztalat azt mutatja, hogy az igazságosság önmagában véve nem elegendő,
sőt önmaga tagadásához és megsemmisítéséhez vezethet, ha nem teszik lehetővé, hogy
a még mélyebb erő, vagyis a szeretet alakítsa az emberi életet legkülönbözőbb dimenzióiban. Az
1965-ös kiengesztelődés keresztény üzenete bátor tanúságtétel volt, amely messze túljutott
a két nép hazáján. A főpásztorok, tudatában a háborús bűnök rettenetes terhének, képesek
voltak arra, hogy lerombolják a hidegháborús időszak még fennálló falait, egy teljes
egység felé haladó Európa kialakításában bízva. Az elmúlt negyven évben számos esemény
történt mindkét országban. Lengyelországban 25 évvel ezelőtt létrejött a kommunista
országok első szabad szakszervezeti mozgalma, a Solidarnosc, ma mindkét ország részt
vesz az európai integrációs folyamatban. Most ismételten leszögezik: a németek és
lengyelek soha többé nem fordítják egymás ellen lelki és anyagi erőforrásaikat. Ma,
amikor a lengyel Pápa után XVI. Benedek, a német nép fia lett Péter utóda, mindkét
nemzet sajátos módon megtapasztalja, milyen mélyek lehetnek a barátság szálai, ha
azokat Krisztus Lelke, a kiengesztelődés és a béke Lelke irányítja. Az Acta Apostolicae
Sedis szentszéki közlöny hétfőn megjelent mellékletében, a II. János Pál pápa halálára
érkezett részvét nyilvánítások között olvashatjuk Wolfgang Thierse, a német Bundestag
elnöke sorait, miszerint: „Mi németek, különösen kelet-németek, rendkívül hálásak
vagyunk a Pápának azért az elkötelezettségéért, amely hazánk egységének visszaállítására
irányult. Már krakkói érsek korában sokat tett a lengyel és a német keresztények közötti
párbeszéd és megértés érdekében, különös tekintettel az NDK keresztényeire. Fáradozása
fontos lépést jelentett Lengyelország és Németország második világháború utáni megbékélésében.”