2005-09-12 10:41:48

"A Kereszt a szeretet és az üdvösség eszköze" - mondta beszédében XVI. Benedek pápa a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor


XVI. Benedek pápa emlékeztette a castel gandolfói pápai rezidencia udvarán összegyűlt híveket, hogy szerdán, szeptember 14-én ünnepeljük Szent Kereszt felmagasztalását. Az Eucharisztiának szentelt évben ez az ünnep sajátos jelentőségre tesz szert: arra szólít fel, hogy elmélkedjünk el arról a mély és eltéphetetlen kapcsolatról, amely az Eucharisztia ünneplését és a Kereszt misztériumát egyesíti. Minden szentmise ugyanis megjeleníti Krisztus megváltó áldozatát. Mint ahogy szeretett II. János Pál pápa írta Ecclesia de Eucharistia k. enciklikájában, a Golgotára, a kereszthalál órájához tér vissza lélekben minden pap a szentmise bemutatásakor, az azon résztvevő keresztény közösséggel együtt. Az Eucharisztia tehát az egész húsvéti misztérium emlékezete: Krisztus kínszenvedése, halála, a poklokra való alászállása, feltámadása és mennybemenetele. A Kereszt megható megnyilvánulása annak a végtelen szeretet aktusnak, amellyel Isten Fia megmentette az embert és a világot a bűntől és a haláltól. Ezért a Kereszt jele alapvető gesztus a keresztények imájában. Amikor keresztet vetünk, annyit jelent, hogy látható és nyilvános igent mondunk Annak, aki értünk meghalt és feltámadt, igent mondunk Istennek, aki szeretete alázatában és gyengeségében Mindenható, erősebb a világ minden hatalmánál és értelménél.
Az átváltoztatás után, a hívek, tudatában annak, hogy a keresztre feszített és feltámadt Krisztus valóban jelen van a szentostyában, így imádkoznak: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”. A hit szemével a közösség felismeri az élő Jézust kínszenvedése jeleivel és Tamással együtt ámulattal telve ismétli: Én Uram, én Istenem. Az Oltáriszentség a halál és a dicsőség misztériuma, csakúgy, mint a Kereszt, amely nem egy véletlen kellék, hanem eszköz, amelynek révén Krisztus belépett dicsőségébe és az egész emberiséget kiengesztelte, leküzdve minden ellenségeskedést. Ezért a liturgia arra buzdít bennünket, hogy bizalommal teli reménnyel imádkozzunk: „Mane nobiscum Domine! Maradj velünk Urunk, aki szent Kereszteddel megváltottad a világot!”
Mária, aki a Kálvárián jelen volt a Kereszt tövében, az egyházzal együtt, mint az egyház Anyja, jelen van minden egyes szentmise bemutatásánál. Ezért senki sem tudja Máriánál jobban megtanítani nekünk, hogy megértsük, és hittel, szeretettel éljük meg a szentmisét, egyesülve Krisztus megváltó áldozatával. Amikor szentáldozáshoz járulunk, Máriához hasonlóan és vele egységben átöleljük a keresztfát, amelyet Jézus, szeretetével az üdvösség eszközévé alakított át, „Áment”, „Igent” mondunk a keresztre feszített és feltámadt Szeretetre.







All the contents on this site are copyrighted ©.