Szeptember 18-án kerül sor Mindszenty József bíboros, hercegprímás emlékművének megáldására a Miród forrásnál - Gyürki László körmendi plébános, pápai prelátus megemlékezése

Kemestaródfa kis község Vas megyében közvetlenül az osztrák határ mellett. Határában a Miród forrásnál Mária kegyhely volt évszázadok óta. Mivel közvetlenül a határ mellett van a Strem pataknál, az elmúlt kommunista időszakban elhagyott területté vált, elaknásították, a keresztet, a kis emlékkápolnát eltüntették és nem lehetett megközelíteni.
A hívek buzgósága azonban nem engedte feledésbe merülni, s pár évvel ezelőtt újjáéledt: út készült a kegyhelyhez, az út mellett szép keresztúti stációk vezetnek a forráshoz. Egy-egy család gondozza, virágozza az egyes stációkat. A Miród forrás újra búcsújáróhellyé vált.
Nem véletlen, hogy ezen az útvonalon került felállításra egy szép faragott, székely kapuhoz hasonló emlékmű, amely Mindszenty hercegprímás hármas évfordulójára emlékeztet.
A Körmendi Kolping Családdal a felvidéki Felbáron jártunk. Batthyány Boldog László töltött itt bizonyos időt, amikor édesapja elhagyta családját és Felbáron vásárolt kastélyt, s erőszakkal ide hozta a gyermekeket a mostohához.
Felbár fiatal plébánosa dr. Karaffa János buzgón ápolja Batthyány László emlékét. Ezen látogatás során vezette el csoportunkat a Mindszenty emlékkereszthez. Hálás megemlékezésül állíttatta a nagy főpap emlékére, aki keményen kiállt a felvidéki magyarok jogfosztása ellen. Ekkor gondoltam arra, hogyha a határainkon kívül rekedt testvéreink így emlékeznek rá, nekünk is tenni kellene valamit, főképpen az idén a hármas évforduló kapcsán itt Vas megyében, ahol Mindszenty József született, ahonnan elindult pályája. A nagy főpap emlékét elsősorban a mi kötelességünk ápolni és megtenni mindent mielőbbi boldoggá avatásáért.
A szombathelyi szeminárium épületének falán Lesenyei Márta emlékműve hirdeti, hogy itt tanult és készült fel nehéz hivatására Mindszenty József és 90 évvel ezelőtt szentelték pappá.
Példaértékű a Vasi Szemle folyóirat idei 4. száma, amely teljes terjedelmében Mindszenty József emlékének állít emléket neves írók műveivel. A szerkesztő Gyurácz Ferenc írja: „Megyénk szülötte, a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja, Mindszenty József bíboros hercegprímás 30 évvel ezelőtt 1975. május 6-án halt meg Bécsben, száműzetésben; 60 évvel ezelőtt, 1945. október 7-én foglalta el esztergomi székét; és 90 évvel ezelőtt 1915. június 12-én szentelte pappá gróf Mikes János megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban”. A szerkesztő így folytatja: összeállítása csupán kezdete egy sok évtizedes méltánytalanság vasi jóvátételének, s egy súlyos adósság törlesztésének. Mert azt talán a bíboros személyének s szellemének ma sem fogyatkozó ellenfelei is elismerhetik – s ennyiben létrehozható a gyakran misztikusan kezelt „konszenzus” -, hogy vasi földijeink között nincs senki, aki nagyobb szerepet töltött volna be a magyar nemzet XX. századi történetében, aki nagyobb hírnévre tett volna szert a nagyvilágban, s akit nyilvános életében szélesebb körű és mélyebbről feltörő szeretet és elismerés övezett volna, mint az egyszerű hegyháti földművesek fiát, Mindszenty Józsefet. S ha hozzátesszük ehhez azt a szomorú bizonyosságot, hogy a legtöbb értetlenség is az ő törekvései körül homálylott, és a legtöbb gyűlölet is az ő személye körül bugyogott fel, akkor csak egy okkal több, hogy úgy érezzük: sok itt a megismerni- és tisztáznivaló”.
Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik a mi ünnepünk. Mindszenty József tiszteletéhez, boldoggá avatásának előmozdításához szeretne szerény módon hozzájárulni az egyszerű kis emlékmű és ünnepség a felújított kegyhelynél a Miród forrásnál szeptember 18-án délután 2 órakor.
Az alábbiakban közzétesszük Gyürki László körmendi plébános, pápai prelátus egy korábbi prédikiációját:
Mindszenty József halálának évfordulóján
„Köszöntöm Szent István és Mindszenty József országát.” – egy amerikai politikus szavai ezek. Szent István után egyenesen Mindszenty Józsefet említi. Talán csodálkozunk és megdöbbenünk. Így ismerik a tengeren túl hazánkat, mint Mindszenty József hazáját. S így becsülik őt? S mi magyarok, s főleg mi zalaegerszegiek is ismerjük és becsüljük őt legalább úgy, mint a nem magyarok?
Mintha Jézus mondása lenne igaz: egy próféta sem kedves a maga hazájában – mondja Jézus a názáretieknek, akik azután zsinagógai beszéde után le akarják taszítani a hegyoldalról. Ami Jézusra állt, az áll Mindszenty József bíborosra is: nem ismerik, nem becsülik.
Keresztelő János mondta a tömegnek: köztetek áll, akit ti nem ismertek.
Pedig legalább zalaegerszegi tetteiből is kellene ismerni. Kiváló lelkipásztor. Az akkor még 16 ezres Zalaegerszegen minden hívét ismerte. Első dolga volt, hogy iskolákat alapítson a hozzá tartozó falvakban. Felépítette az olai részen a zárdatemplomot és a ferences atyákra bízta. Így elérte, hogy 1200 hívőre már egy pap jutott. Milyen áldás Zalaegerszegen a katolikus iskola, amelyet a Notre Dame nővérek vezetnek. Lenyűgöző az épület együttes nagysága. Mindszenty József műve. Már ezek elegendőek lennének, hogy Zalaegerszeg büszke legyen egykori plébánosára, aki meghatározta a város arculatát. Későbbi történelmi szerepéről még nem is szóltunk: mit tett hazájáért, a magyar egyházért, népéért.
Ezek talán külső cselekedetek. Nemcsak ezek jelzik Mindszenty József nagyságát. Ő mindezek mellet mély lélek, szent pap, „Szűzmáriás pap” volt. Aki könyvet írt az édesanyáról, és mint kongreganista állandóan hirdette, hogy Mária az édesanyánk, Mária évet hirdetett meg a romokban álló nemzet újjáépítésére. Neki legmélyebb kapcsolatban kellett lenni az Isten Anyjával. E nélkül tanítása csak zengő érc és pengő cimbalom lett volna.
A szentek nincsenek egyedül. Régi mondás: a mélység vonzza a mélységet, az életszentség az életszentséget. A szentek egymásra találnak. Nemcsak Mindszenty József boldoggá avatása folyik Rómában, hanem egy másik szentéletű papé is, aki szintén Zalaegerszegről indult el az életszentség magaslatára: Marton Marcell karmelita atyáról van szó akinek boldoggá avatásán a karmeliták hivatalosan dolgoznak és megvan a remény, hogy mint szentek, a bíboros és a sarutlan karmelita pap együtt fognak ragyogni a magyar egyház egén. A zalaegerszegiek két boldoggá avatási szertartáson vehetnek majd részt.
Marcell atya elöljárói parancsára, engedelmesség terhe alatt „Szépszeretet” címen írta meg „élete emlékeit a Szűzanyában.” Marcell atya csupán Mindszentynek, „az apát úrnak”, plébánosának árulta el titkát, hogy a Szűzanya Karmelbe hívja. „Páratlan jellem volt – írja Marcell atya Mindszentyről. – Beavattam egészen titkomba. Szükségem is volt az ő segítségére. Mikor elmondtam neki hivatásom történetét, látható meghatódottsággal, szinte megrendülten csak ennyit mondott: ´Boldog ember, ön, tanár úr`!”
A bensőséges lelki barátság 1924-ben egy lourdesi zarándoklaton kezdődött el közöttük. Emlékirataiban Mindszenty is megemlíti ezt a zarándoklatot, s fiatal élete nagy élményének mondja. Mintha megérezte volna a kegyelem működését a tehetséges tanárban, aki akkor már férfikora delén volt és vívódott a hivatásával, és maga mellé vette társnak, valamint ministránsnak. Amikor Marcell atya belépett a győri Karmellbe, könyvtárát, holmiját „az apát úrra” bízta azzal a meghagyással, hogy „ha majd Isten kegyelméből a végső eskü is elhangzik az ünnepélyes fogadalom szertartásában”, szabadon, tetszése szerint rendelkezzék mindennel. Úgy is történt négy év múlva.
A bensőséges lelki kapcsolat megmaradt és mélyült a két ember között. Amikor kinevezték esztergomi érsekké, sietett Budapestre és kereste Marcell atyát, „hogy a hívek lelki életét érintő és előmozdító kérdésekről tárgyaljon vele. Bizton feltehetjük, hogy Marcell atya a Szépszeretet Anyjának, a Szent Szűz tiszteletének az előmozdítását ajánlotta neki”. Mindent Máriával, semmit se nélküle” – mondhatta Marcell atya az új érseknek, mert ez volt kedvenc mondása és lelki életének programja is. Nagyon valószínű, hogy ekkor választotta a bíboros Marcell atyát gyóntatójának és lelki atyjának. A „Napi jegyzetekben” többször említi. Beszélt a nyomorról, amelyben az atya élt és említi az „örömét”, azonban nem mondja meg, hogy mi volt az. Egy alkalommal egyszerűen, minden megjegyzés nélkül jegyzi fel a nevét. Nincs kizárva, hogy egyes napokon Marcell atya az amerikai követségen meglátogatta, hogy szentgyónását meghallgassa, és lelki beszélgetést folytassanak. A nehéz lelki helyzetben lévő Mindszentyre nagy hatással lehetett a szent életű, ugyancsak keményen megpróbált karmelita, aki meg volt győződve, hogy a megpróbáltatások ellenére is „az Isten elgondolása szerint mentek a dolgok” az Egyházban és a hazában is.
Marcell atya 1966. május 29-én, pünkösd napján halt meg és Győrben temették el a karmelita templom kriptájában. A bíboros csak másfél hónap múlva, július 13-án értesült haláláról. A „Napi jegyzetek” bejegyzése rövid és meglepő: „Meghalt P. Marcell nagyon szépen. Innét elvesztettem szem elöl. Egyszer régebben küldtem neki stipendiumot. Vajon megkapta-e? Működése rejtély. Rendjét feloszlatták. Nem tudom, felvették-e egyházmegyei keretbe.” Ez az egész bejegyzés. A bejegyzésből arra gondolhatunk, hogy Marcell atya oly nyomorba lehetett, hogy a fogoly bíboros, aki maga is nincstelen volt, kényszerítve érezte magát, hogy misestipendiumot küldjön. Valószínűleg azért szakadt meg köztük a kapcsolat, mert élete végén Marcell atya nagyothalló, majd később teljesen süket lett. Ezért nem tudott a követségre menni a bíborost gyóntatni.
Megkérdezhetjük: mi volt ennek a két rendkívüli, szent életű egyénnek, Mindszenty Józsefnek és Marton Marcellnek kölcsönös egymásra hatása? Egymást erősítették és segítették a Szent Szűz szeretetében és szolgálatában. Marcell atya könyvében azt írta, hogy az igazi Mária kultusznak szeretne minél több lelket megnyerni. Mindszenty is ezt mondja: A szentek Mária iskolájában jártak.” Csak azt tesszük a Mária-tisztelettel, amit Jézus Krisztus tett és tanúsított Máriával szemben”. Az újonnan kinevezett esztergomi érsek és a karmelita szerzetes találkozása után hamarosan jött a székfoglalás Esztergomban 1945. október 7-én, Magyarok Nagyasszonya ünnepének vigíliáján. Valószínűleg Marcell atya szuggerálta vagy legalábbis helyeselte a jeles dátumot.
Ezen megemlékező szentmisén két szent kapcsolatáról hallottunk, akik Zalaegerszegen éltek és innen indultak el. Mindkettőre büszkék lehetünk, mindkettő példáján épülhetünk. Életútjukat egyre jobban meg kell ismernünk. Mindkettőnek boldoggá avatásáért imádkozhatunk. Ez a mai megemlékező szentmise is szolgálja ezt, amihez majd hozzásegít bennünket a szentmise után következő előadás.
Megemlékezés Mindszenty Józsefről Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket. Isten mindig gondoskodik egyházáról és rendel föléje pásztorokat. Mindig ad példaképeket is, akikre fölnézhetünk. Küld prófétákat, akik életük kockáztatásával is elmondják Isten szavát és megmutatják a helyes utat.
1975. május 6-án távozott el népe köréből Isten ilyen kiválasztott pásztora, prófétája és vértanúja. Esztergomi temetésén százezres hívő sereg vett részt és szinte az egész világ tudomást szerzett róla. Négy évtizedig, megtettek mindent, hogy gyalázzák, befeketítsék, igyekeztek emlékét is kiirtani. Mindez folytatódik azóta is. Nagy sikert értek el ebben, abban a városban, ahol 27 évig végzett buzgó lelkipásztori munkát. Részesedik Mestere sorsában, aki azt mondta a názáretieknek: a prófétának csak a saját hazájában nincs becsülete. A történelem szolgáltat igazságot neki, de hisszük, hogy maga Isten is megdicsőíti és rövidesen a boldogok között tisztelhetjük. Hajtsuk meg előtte fejünket és emlékezzünk rá halála évfordulóján.
1. Emlékezzünk a lelkipásztorra. Nem akart más lenni, mint lelkipásztor. Nem ment külföldre, hogy tudóssá képezzék ki. Mindig hívei pásztora akart lenni. Zalaegerszegen templomot épít, kolostort alapít, ferenceseket hoz a városba. Megszervezi az iskolákat, nővérek számára épít rendházat.
- Mint a történelem kiváló ismerője tudja, hogy milyen virágzó hitélet volt Zala megyében és hány plébánia szűnt meg a szomorú török uralom alatt. Ezért újabb plébániákat szervez, templomokat, plébániákat épít.
- Amikor Isten felelősségteljesebb helyekre állítja, ezt is vállalja: veszprémi püspök, majd esztergomi érsek, a magyar egyház feje. Itt nő óriássá, amikor szembe találja magát a sátáni erőkkel. Érzi, hogy a magyar nép lelki vezetője. Szembe szegül a hazugsággal, nem engedi, hogy az egyházat szétrombolják.
- Ezért nem ül le tárgyalni velük. „A sátánnal nem lehet tárgyalni”, az ő célja az egyház teljes fölszámolása. Hogyan lehetne ebben „együtt működni”. Ma már látja minden józanul gondolkodó ember, hogy mennyire igaza volt.

2. Vállalta a vértanúságot. Testileg, lelkileg meggyötörték. Aki elolvasta Emlékiratait, elszörnyed a kegyetlen kínzások és szörnyűségek miatt, amit el kellett szenvednie. A kemény börtönévek után más fajta elzártság következett számára, majd ami talán leginkább fájt neki: el kellett hagynia szeretett hazáját. A Gondviselésnek azonban ezzel is megvolt a célja. A meggyötört, megalázott bíboros ekkor végigjárta az egész világot Ausztráliától Dél Afrikáig, hogy a szétszórt magyarokat összehozza, hitükben, magyarságukban megerősítse. Száműzött lett velük együtt.
Ekkor kellett még egy újabb szenvedést is elviselnie egyháza részéről, amikor érseki székét megüresedettnek nyilvánították. Alázatosan fogadta ezt is, mint újabb keresztet.
3. Ez a szikla kemény jellem mély érzelmekkel ragaszkodott édesanyjához. Vasárnap volt anyák napja, ezért ennek is mély időszerűsége van. Még zalaegerszegi plébános korában írta meg „Az édesanya” c. könyvét, amelyben nemcsak az ő édesanyjának, hanem minden édesanyának, az anyai hivatásnak és méltóságnak állít örök emléket.
Mindszenty József ebben is nagy volt. Védte a családot, védte az emberi méltóságot, a meg nem született ember jogait. Egyik New Yorkban mondott beszédében is erről szólt a magyar néphez.
Halála évfordulóján, régi plébániája hívei ezekre emlékezzenek. Élete példája, főképpen szenvedése, tanítása maradjon továbbra is élő. Prófétai szavai ne legyenek pusztába kiáltó szavak. Igyekezett a hitet ébren tartani, népe erkölcsei felett őrködni, a szebb jövőt Istennel építeni. „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője” – ismerjük volt miniszterelnökünk útólsó szavait. Már előtte ezt hirdette a vértanú bíboros.
Imádkozzunk azért is, hogy holtteste az esztergomi kripta mélyéből minél előbb fölkerüljön a templomba. Az egyház mondja ki hivatalosan is, hogy hősi fokon gyakorolta a keresztény erényeket, élete példája, vértanúsága az egész egyház számára követendő példa és a boldogok között tisztelhessük.