Az egyházak és a keresztények szerepe Európa jövőjében -
Giovanni Lajolo érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkárának beszéde a Krakkói Pápai Teológiai Akadémia által szervezett nemzetközi konferencián

Szeptember 9-én Nemzetközi Konferenciára került sor a krakkói Pápai Teológiai Intézetben, Tadeusz Pieronek püspök, nyugalmazott rektor kezdeményezésére. A találkozó a következő témával foglalkozott: „A katolikus egyház szerepe az európai integrációs folyamatban.”Giovanni Lajolo érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára hosszú beszédében azt a szerepet elemezte, amelyet az egyházak és a keresztények töltenek be Európa jövőjét illetően.
A főpásztor, miután köszöntötte Józef Kowalczyk érseket, lengyelországi apostoli nunciust, valamint Stanislaw Dziwisz krakkói metropolita érseket, átadta XVI. Benedek pápa atyai üdvözletét és apostoli áldását, majd felsorolta azokat a szempontokat, amelyek indokolttá teszik a nagy Pápa, II. János Pál lelki jelenlétét. Mindenekelőtt azért, mert a kereszténység és Európa témájával foglalkozó konferenciára Karol Wojtyła városában, azon a Teológiai Akadémián került sor, amelynek ő adományozta a „pápai” címet. Másodszor általánosan elismert az a történelmi szerep, amelyet II. János Pál játszott a Lengyelországban megkezdődött folyamatban, amely a materialista ideológia és egy embertelen hatalom által Európára kényszerített, természetellenes megosztottság összeomlásához vezetett.
Harmadszor, az Európa jövőjéről való eszmélődés szerves része volt a Pápa Tanítóhivatalának, és ezt jelentős doktrinális erővel is számos esetben kifejezésre juttatta, hosszú pápaságának kezdetétől egészen a végéig. A 2003-ban megjelent, „Ecclesia in Europa” k. zsinat utáni apostoli buzdításának VI. fejezete, tanításának gazdag szintézise.
Végül a negyedik, személyes szempontra így emlékeztetett Lajolo érsek: „Amikor tavaly decemberben a Pápa értesült arról, hogy meghívást kaptam erre a konferenciára, az egyik szokásos heti magánkihallgatás során, amelyet soha nem fogok elfelejteni, ő maga bátorított engem, hogy szólaljak fel ebben a fontos témában. Ezért most felé irányulnak csodálattal és hálával teli gondolataim. Természetes, hogy érzéseimet kiterjesztem a lengyel nemzetre, amely az Egyháznak és az emberiségnek adta ezt a csodálatos ajándékot, II. János Pál pápát, aki a nemzet legmélyebb és leghitelesebb emberi és keresztény értékeit képviselte”.
Joseph Ratzinger bíboros, aki II. János Pált követi a péteri székben, a XVI. Benedek nevet választotta. Ez már önmagában véve félreérthetetlen utalás Európa keresztény gyökereire, és a földrész védőszentjére. A Szentatya Európa iránti érdeklődése nem új keletű, a földrész helyzetéről és jövőjéről szóló elemzéseiből kiviláglik a nagy gondolkodó és teológus mivolta.
Mindez azt bizonyítja, hogy az egyház, a legmagasabb szinten mindig is követte Európa sorsát és továbbra is van mondanivalója erre vonatkozóan – mondta Lajolo érsek, majd arra mutatott rá, hogy az egyház és a keresztények szerepéről szólva két különböző problematikával állunk szembe. Az egyház, természeténél fogva különbözik minden más politikai közösségtől, önálló és független, az európai politika szintjén is. A keresztények azonban, mint állampolgárok, teljes mértékben felelősek hazájuk és jelen esetben Európa intézményeinek alakulásáért és történelmi fejlődéséért.
Politikai hamisítás lenne, ha Európa nem venné figyelembe az egyház és a keresztények jelenlétének valóságát, vagy pedig azt a magánélet szférájába kívánná szorítani – mint ahogy ezt egyes politikai erők szeretnék. A polgári közösség feladatai közül a vatikáni államközi kapcsolatok titkára kiemelte az állampolgárok vallásszabadságának védelmét, mind egyéni, mind közösségi szinten. Emlékeztetett rá, hogy II. János Pál pápa a vallásszabadságot az alapvető szabadságjogok közé sorolta. Tiszteletben kell továbbá tartani az egyének vallási önazonosságát. Ez minden hívőre vonatkozik, vallási hovatartozásától függetlenül. A főpásztor ezután számadatokkal támasztotta alá, hogy Európában nem lehet figyelmen kívül hagyni a keresztény jelenlétet, különösen a katolikusokét a közösség úgy nevezett laicitásának nevében. Európa több mint 456 millió lakosa közül csaknem 369 millió a keresztény, a katolikusok száma pedig eléri a 262 és fél milliót. A kereszténység az egyetlen egyesítő tényező az egyes európai országok között, amelyek egyébként eltérnek etnikai, nyelvi illetve kulturális téren. Hosszú felszólalásában Lajolo érsek érintette többek között a család intézményét, amelyet éppen Európában egyre több támadás ér, és amelyet több helyen is egyenértékűvé kívánnak tenni más jellegű, olykor természetellenes élettársi kapcsolatokkal. Az egyház számára a keresztény család transzcendens jellegű, mivel benne visszatükröződik a Krisztus és az egyház közötti szeretet.
Giovanni Lajolo érsek, Európa Atyjaira utalva, emlékeztetett II. János Pál pápa „álmára”, amelyről 2004. március 24-én, a Nagy Károly díj átvételekor vallott:
„Olyan Európára gondolok, amely egyetlen politikai, sőt spirituális egységet alkot, amelyben minden ország keresztény politikusai a hitből származó emberi gazdagságok lelkiismerete szerint cselekszenek:
férfiak és nők, akik elkötelezik magukat arra, hogy gyümölcsöztessék ezeket az értékeket, szolgálva mindenkit az ember Európájáért, amelyen Isten arca tükröződik vissza.”
A Szentatya akkor még hozzátette: „Ez az az álom, amelyet szívemben hordozok, és amelyet szeretnék átadni a jövő nemzedékeinek”.
A nagy Pápa szavai elkötelezik az egész egyházat és a keresztényeket, Európa jövőjéért – fejezte be beszédét Giovanni Lajolo érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára.