"Krisztus a kezdet, az elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben"
Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa a Kolosszeiekhez
írt páli levél Krisztus himnuszáról elmélkedett, amelyben az Apostol Krisztusról,
a világegyetem és a történelem Uráról fest hatalmas freskót. Ez az ének mind a négy
héten át végigkíséri a vesperás liturgiáját. A himnusz központi részét a 15-20-ig
terjedő szakasz alkotja, amikor közvetlen és ünnepélyes módon színre lép Krisztus,
a „láthatatlan Isten” „képmása”. A görög „eikon”- ikon szó, különösen kedves az Apostol
számára: leveleiben kilenc alkalommal használja Krisztusra, Isten tökéletes képmására,
valamint az emberre, Isten dicsőségének képmására alkalmazva. Az emberek azonban,
a bűnt választották és „fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó emberek…képmásával”,
bálványokat imádtak és azokhoz váltak hasonlóvá. Nekünk tehát továbbra is arra
kell törekednünk, hogy Isten Fiához váljunk hasonlókká, mivel Ő kiragadott minket
a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket szeretett Fia országába. Krisztus,
aki „az elsőszülött minden teremtmény között”, előbb van az egész teremtésnél, mivel
Isten „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön, a láthatókat és a láthatatlanokat.
Az ősi héber hagyomány is azt tanítja, hogy az egész világ a Messiás eljöveteléért
lett teremtve. Szent Pál apostol számára Krisztus a világot összetartó erő kezdete,
a közvetítő és az a végső cél, amely felé az egész teremtett világ tart. Ő az elsőszülött
a sok testvér között, vagyis ő a Fiú, Isten gyermekeinek nagy családjában, amelybe
a keresztség révén illeszkedünk be. A teremtett világról Szent Pál apostol ezután
tekintetünket a történelem felé irányítja: Krisztus a „feje a testnek, az egyháznak”,
már Megtestesülése révén is. Belépett az emberi közösségbe, hogy azt egyetlen testben,
vagyis termékeny összhangban egyesítse. Az emberiség növekedése Krisztusban, a kezdetben
gyökerezik. Krisztus, ezzel az elsőbbségével válhat mindenki feltámadásának kezdetévé.
Ő „az elsőszülött a holtak közül”, mivel „Krisztusban mindnyájan életre kelnek, Mindenki,
amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor
eljön”. Vége felé közeledve, a Krisztus-himnusz eljut a teljességre, amely a görög
„pleroma” szónak felel meg, és amelyet Krisztus foglal magába, mint az Atya szeretetének
ajándékát. Az istenség teljessége sugárzik szét a világegyetemben és az emberiségben,
a béke, az egység és a tökéletes összhang forrásává válik. Ez a „kiengesztelődés”,
„kibékülés” a „kereszt vérével” jön létre, amely által mindnyájan megigazulunk és
megszentelődünk. Krisztus, amikor vérét öntötte és önmagát adta nekünk, kiárasztotta
a földre békéjét, amely a bibliai nyelvezet szerint a messiási javak és az egész teremtett
valóságra kiáradó üdvözítő teljesség összegezése. A himnusz a kiengesztelődés,
az egység, az összhang és a béke ragyogó látóhatárával fejeződik be, amely fölé emelkedik
mindezek megteremtőjének, Krisztusnak, az Atya „szeretett fiának” ünnepélyes alakja
– mondta szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.