2005-08-20 16:25:10

A szeminárium az út, a keresés, de elsősorban Krisztus felfedezésének helye – XVI. Benedek pápa együtt elmélkedett a szeminaristákkal a papi hivatásról


XVI. Benedek pápa pénteken délután öt órakor a kölni Szent Pantaleon-templomban találkozott a 88 különböző országból érkezett mintegy kétezer szeminaristával. A X. századból származó, román stílusú Szent Pantaleon-templom (amely valaha bencés apátság volt) egyike annak a tizenkét templomnak, amely koronaként fogja közre a lenyűgöző gótikus székesegyházat. A találkozó a vesperás elimádkozásával kezdődött, majd a dicsőítő éneket és a tanúságtételeket a Pápa homíliája követte.
A Szentatya köszönetet mondott az ifjú papnövendékeknek a szeretetteljes fogadtatásért és örömét fejezte ki, hogy létrejött ez a külön találkozó a szeminaristákkal, hiszen így az ifjúsági világtalálkozók során mindig jelen lévő hivatás dimenziója nyilvánvalóbban és erősebben érvényesül. A napkeleti bölcsekhez kötődő szentírási részt elemezve a Pápa a fiatal papnövendékek hivatásáról szólt: a szeminarista Krisztus meghívásának pillanatát egyfajta „szerelembe esésként” éli meg. Lelkét meglepetés tölti el, amelyet az imádságban így fejez ki: Uram, miért pont engem? De a szeretetnek nincs miértje, a szeretet ingyenes ajándék, amelyre önmagunk odaajándékozásával válaszolunk – mondta XVI. Benedek pápa. A szemináriumi ideje az út, a keresés jegyében telik, de elsősorban a Krisztussal való találkozásra szolgál, hiszen csakis e személyes élményen keresztül tudja a fiatal valójában megérteni Krisztus akaratát, vagyis saját hivatását. Minél jobban megismeri Jézust, annál inkább vonzza őt titka; minél többet találkozik vele, annál jobban ösztönzi a keresésére. A papnövendékek számára az egyház a házat, az otthont jelenti, miként a Betlehembe érkezett Három Királyoknak, akik „a házba lépve ott látták a gyermeket anyjával, Máriával és leborulva hódoltak neki” (Mt 2,11) A szeminarista életében elérkezik a belső érési folyamat egy fontos szakasza, amikor már nem kívülről látja az egyházat, hanem úgymond belülről látván magáénak érzi azt, mert az Krisztus háza, ahol édesanyja, Mária lakik.
A Szentatya arra szólította föl az ifjú papnövendékeket, hogy ajánlják föl Krisztusnak legbecsesebb kincsüket – ahogyan arra II. János Pál pápa is ösztönözte őket a kölni világtalálkozóra írt üzenetében – szabadságuk aranyát, égő imádságuk tömjénjét, legmélyebb szeretetük mirháját. Így a képzésük befejeztével Krisztus papjaiként térnek az emberek közé: „alter Christus”. Beszéde végén XVI. Benedek pápa szeretetteljes imáiról biztosította a szeminaristákat és áldását adta rájuk.
Az egyik tanúságtevő egy kazahsztáni plébános, Alexander atya volt, aki megosztotta a jelenlévőkkel hivatása történetét. Az 1971-ben született Alexander elmondta: „Megtapasztalhattam, hogy milyen gonosz és korrupt volt a rendszer. Megértettem, hogy milyen más volt a valódi Vörös Hadsereg a televízióban látotthoz képest. Ekkor hoztam a döntést, hogy otthagyom a hadsereget. Ugyanakkor nagyon megnehezítették azok dolgát, akik ki akartak lépni, nehogy mások is kövessék példájukat. Nagyszüleimmel beszélve a nehézségekről azt válaszolták: Istenhez kell imádkoznom és ő majd megsegít” – idézte föl emlékeit Alexander atya. „Ezek a szavak reményt gyújtottak szívemben, bátorsággal töltöttek el. Az Üdvözlégyet és a Miatyánkot mondtam magamban, amíg katonaként őrt álltam. Imádkoztam és közel éreztem magam Istenhez” – folytatta a kazah plébános. „A katonai szolgálat letelte után megértettem, hogy Isten akarata az, hogy pap legyek. 2001-ben szenteltek föl Astanában és nagyon boldog vagyok, hogy az érsekem, Thomas Peta itt van Kölnben egy csoport fiatallal.” Alexander atya végül azt kérte a kazahsztáni hívek nevében a Pápától, hogy imádkozzon országáért és áldja meg lakóit.







All the contents on this site are copyrighted ©.