"Tárjátok ki szíveteket Isten előtt, hagyjátok, hogy meglepjen benneteket Krisztus!" - XVI. Benedek pápa nagy szeretettel köszöntötte a Rajna partján fogadására összegyűlt fiatalokat

„Hozzátok hasonlóan én is elindultam, hogy veletek együtt térdeljek le a fehér Szentostya előtt, amelyben a hit szemével a világ Megváltójának valós jelenlétét látjuk” – mondta beszédében a Pápa. „Együtt fogunk elmélkedni a XX. Ifjúsági Világtalálkozó témájáról: „Eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,2)”.
A Szentatya külön üdvözölte a - Bölcsekhez hasonlóan - keletről érkezett fiatalokat, akik azokat a megszámlálhatatlanul sok embertársaikat képviselik, akik – anélkül, hogy tudnák – várják a csillag feljöttét, amely elvezeti őket Krisztushoz. A Pápa szeretettel köszöntötte továbbá a meg nem keresztelteket, akik még nem ismerik Krisztust vagy nem ismerik föl magukat az egyházban. „Benneteket II. János Pál pápa különösen is meghívott erre a találkozóra, s én most megköszönöm nektek, hogy eljöttetek” – mondta XVI. Benedek, aki ezután Edith Steinre utalva így folytatta: „Talán valaki közületek magára ismer abban a leírásban, amelyet Edith Stein hagyott hátra serdülőkoráról, s aki később a kölni kármelben élt: „Tudatosan és szándékosan leszoktam az imádkozásról.” Ezekben a napokban ismét megélhetitek az imádságnak mint az Istennel való párbeszédnek megható élményét – szólt XVI. Benedek pápa.
„Valamennyiőtökhöz szólok, mikor azt mondom: Tárjátok ki szíveteket Isten előtt, hagyjátok, hogy meglepjen benneteket Krisztus! Engedjétek, hogy „beszélhessen” hozzátok ezekben a napokban! Nyissátok ki szabadságotok kapuját az ő irgalmas szeretete előtt!” – hangzott a Szentatya erőteljes felhívása a fiatalokhoz. Az egyházban és az egyházon keresztül eljuttok Krisztushoz, aki vár titeket – tette hozzá a Pápa, aki ezután meghatottan és elismeréssel emlékezett hőn szeretett elődjeire, Isten szolgája II. János Pálra, hiszen ő volt az, aki összehívta az egész világ fiataljait, hogy Krisztussal együtt ünnepeljenek.
„Annak a mély párbeszédnek köszönhetően, amely az elmúlt több, mint húsz évben kialakult II. János Pál pápa és a fiatalok között, sokan elmélyíthették hitüket, szeretettel elfogadták a Krisztusban való megváltás Jó hírét és terjeszthették azt a föld számos részén. Ez a nagy Pápa képes volt megérteni azokat a kihívásokat, amelyek a mai fiatalok előtt állnak és arra buzdította őket, hogy legyenek bátor hirdetői az Evangéliumnak és fáradhatatlanul építsék az igazság, a szeretet és a béke civilizációját” – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta: Most rajtam a sor, hogy folytassam azt a rendkívüli lelki örökséget, amelyet II. János Pál ránk hagyott. Ő szeretett benneteket, ti pedig megértettétek ezt és ifjú korotok lendületével viszonoztátok. Most együtt az a feladatunk, hogy tanításait átültessük a gyakorlatba.”
Ezután a Szentatya a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár útját hasonlította össze a kölni zarándoklattal. „Hol van a zsidók újszülött királya?” (Mt 2,2) tették föl a kérdést a három királyok, majd követve az égi útmutatást, fáradságot nem kímélve egészen Betlehemig zarándokoltak. „Minket is a szívünkben sürgető kérdés hajtott Kölnbe – mondta a Szentatya – jóllehet más formában. Igaz, hogy már nem egy királyt keresünk, hanem a világ állapota miatti aggodalma veti föl bennünk a kérdést: Hol találom meg azokat a kritériumokat, azokat a szempontokat, amelyek az életemhez, világunk jelenjének és jövőjének felelősségteljes megteremtéséhez szükségesek? Kiben bízhatom – kire bízhatom magam? Hol van Ő, aki kielégítő választ tud adni nekem a szívemben rejlő várakozásokra? – sorolta XVI. Benedek pápa. „Ehhez hasonló kérdéseket feltenni annyit jelent, mint fölismerni, hogy az út nem ér véget egészen addig, amíg nem találkozunk Vele, akinek hatalmában áll az igazságosságon és békén alapuló egyetemes Országot fölépíteni; azt, amelyre minden ember vágyik, de nem képes egyedül megteremteni. Valaki, akiben nem csalatkozunk, aki képes olyan bizonyosságot nyújtani nekünk, amelyért élhetünk és adott esetben meghalhatunk.
Ezt követően a Szentatya arra buzdította a fiatalokat, hogy válasszanak, melyik úton akarnak tovább menni: a szenvedélyek által sugallt úton, vagy azon, amelyet a lelkiismeretben tündöklő csillag mutat nekünk. A napkeleti bölcsek ezt az útmutatást kapták: „A júdeai Betlehemben, mert így jövendölte a próféta.” (Mt 2,5) Ezt az igét hallva mentek el Betlehemig, s ezt az igét találjuk mi is meg az Eucharisztiában valamennyi szentmise során. Az oltáron jelen van Ő, akit a Három Királyok a szalmán láttak a jászolban: Krisztus, az égből alászállott kenyér, aki életet ad a világnak; az igazi Bárány, aki saját életét adja az emberiség megváltásáért.
El tudjuk képzelni a bölcsek meglepetését, amikor meglátták a pólyába öltöztetett Kisdedet! Csak a hitük segítségével tudták felismerni a Gyermekben a Királyt, akit kerestek, az Istent, aki felé a csillag vezette őket – folytatta gondolatát XVI. Benedek pápa. Ezekben a napokban, az Eucharisztia Évében mi is ugyanezzel a meglepetéssel fordulunk a Tabernákulumban jelen lévő Krisztus felé.
Kedves fiatalok, a boldogságnak, amelyet kerestek, amelyet jogotokban áll megízlelni, van neve, van arca: ő a Názáreti Jézus, aki az Eucharisztiában rejtőzködik. Csak ő adja meg az élet teljességét az emberiségnek! Máriával együtt mondjatok igent arra az Istenre, aki nektek akarja adni magát. XVI. Benedek ezután április 24-i beiktatási szentmiséjén mondott homíliáját idézte: Aki beengedi Krisztust az életébe, az nem veszít semmit, abszolút semmit abból, ami az életet szabaddá, széppé és naggyá teszi.
A pápa ezután arra szólította föl a fiatalokat, hogy a világtalálkozó napjaiban kötelezzék el magukat Krisztus szolgálatára, „kerül amibe kerül”. A Jézus Krisztussal való találkozás révén belülről megízlelhetik élő jelenlétének örömét, hogy arról tanúskodjanak maguk körül. „Zengjünk himnuszt és köszönetet az Atyának azért a sok kegyelemért, amelyet nekünk adott, valamint a hit ajándékáért, amelyet együtt ünnepelünk – mondta XVI. Benedek – és amelyet megmutatunk a világnak erről a földről. Egy olyan Európa közepéből, amely nagyon sokat köszönhet az Evangéliumnak és tanúinak az évszázadokon át.”
A Szentatya végül a kölni székesegyházban őrzött Napkeleti Bölcsek ereklyéiről szólt, amely előtt a fiatalok ezreihez hasonlóan ő is lerója tiszteletét. „Az ereklyék magához Istenhez irányítanak bennünket. Az egyház a vértanúk és szentek földi maradványainak tiszteletére buzdít minket, de nem felejti el, hogy végső soron egyszerű emberi csontokról van szó. Olyan emberek csontjairól azonban, akik megélték Isten transzcendens hatalmát. A szentek ereklyéi tehát annak a láthatatlan, de valós jelenlétnek a nyomai, amely megvilágítja a világ sötétségét, megmutatva az égi Országot, amely bennünk lakik. Az ereklyék velünk és értünk kiáltják: „Maranatha! – Jöjj el, Jézus Urunk!” – zárta a Rajna-partján összegyűlt fiatalokhoz intézett beszédét XVI. Benedek pápa, akikkel a szombat esti virrasztáson találkozik legközelebb.