Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház domonkos teológusa a teljes búcsúról
Egy héttel a XX. Világifjúsági Napokat megelőzően, XVI. Bendek pápa a teljes illetve
részleges búcsúkra vonatkozó engedményével újabb nyomatékot adott a fontos egyházi
esemény jelentőségének. A hétfőn közzétett dekrétum szerint, mint már arról hírt
adtunk, teljes búcsút nyerhetnek a kölni találkozó egyes szertartásain, valamint az
ünnepélyes záró szentmisén résztvevők, amennyiben szentgyónáshoz és szentáldozáshoz
járulnak, illetve imádkoznak a Szentatya szándékaira. Részleges búcsúban részesülhetnek
a világ bármely részén élő hívek, ha bűnbánó szívvel imádkoznak Istenhez, hogy a keresztény
fiatalok erősödjenek meg hitükben, szeretetükben, a szüleik iránti tiszteletben, továbbá
kötelezzék el magukat az evangélium szerinti életre, hivatásuknak, életállapotuknak
megfelelően. Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház teológusa a Vatikáni Rádió mikrofonja
előtt a következő szavakat fűzte XVI. Benedek pápa döntéséhez: „A Pápák csak jellegzetes
eseményekhez kapcsolódóan engedélyeznek búcsúkat, mint például a Szentév alkalmából.
Ez tehát azt jelenti, hogy a Szentatya nemcsak hogy elfogadta az elődjétől örökölt
Ifjúsági Világtalálkozó intézményét, hanem azt is, hogy ő maga is az egyház életében
rendkívül fontos eseménynek tekinti ez, ami nemcsak a fiatalok kizárólagos tulajdona,
hanem mindenkié. A búcsúk tehát még inkább aláhúzzák a találkozó jelentőségét” – fejtette
ki Cottier svájci bíboros. A vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében
XVI. Benedek pápa a Kölnbe induló fiataloknak az adoráció, Isten imádása témájáról
szólt. Cottier bíboros a következő szavakkal világította meg a Pápa tanítását: „Ha
elismerjük Isten természetfelettiségét, szent mivoltát, azt, hogy Ő minden jó forrása,
Teremtőnk és Üdvözítőnk, ez már az Úr előtti hódolás jele. Szekularizált világunkban
azonban ez nehézségekbe ütközik, sőt egyes irányzatok ateizmushoz vezetnek. Ezért
nagyon fontos, hogy ismét felfedezzük az Isten iránti érzéket. Ezt szolgálják azok
az imacsoportok is, amelyek az adorációnak szentelik imáikat. Az adoráció ugyanis
a keresztény misztérium része: hogyan értenénk meg, hogy Isten mennyire szeret bennünket,
ha nem fogjuk fel azt a végtelen távolságot, azt a mély szakadékot, amely Isten és
közöttünk, a Teremtő és a teremtmény között van? Isten szeretetből szinte teljesen
felszámolta ezt a távolságot. Érthető tehát, hogy nem beszélhetünk mély lelki életről,
Isten iránti szeretetről, ha nincs meg bennünk az adoráció, az Isten előtt való hódolat
érzéke. XVI. Benedek pápa a harmadik évezred fiataljai elé állítva az életszentség
célkitűzését, folytatja II. János Pál pápa katekézisét. Magatartásában és szavaiban
mély benső kapcsolat fűzi elődjéhez, és minden valószínűség szerint egész pápaságának
vezérfonala lesz majd a „mindennapi életszentség magas rendű mértékének” témája –
mondta még rádiónknak adott interjújában Georges Cottier bíboros, a Pápai Ház domonkos
teológusa.