A csodatevő kranenburgi Szent Kereszt

Kranenburg, Körmend németországi testvérvárosa közvetlenül a holland határ mellett fekszik. Temploma az Oltáriszentséggel kapcsolatban 700 éve ismert zarándokhely.
A kölni érsekséghez tartozó Kranenburg 1280 után vált ismertté és híressé. A történet így tudósít erről: egy neuenhofi pásztor húsvéti szentáldozáshoz járult. Mivel a szentostyát nem tudta lenyelni, a „Királyerdőben” egy fába kiköpte. Ezt a szentségtörő tettét jelentette papjának, aki viszont a megszentségtelenített ostyát nem tudta megmenteni. 28 évvel később ezt a fatörzset a templomtéren tűzifának hasogatták fel, és ekkor esett ki belőle az ún. csodatevő Szent Kereszt..
A legenda szerint az ostyából nőtt ki, amelynek alig formált feje az emberek felé hajlik, két keze szélesre tárva; a lábak fája egészen sima az emberek évszázados érintésétől.
Otto von Cleve gróf parancsára ez a 60 cm magas korpusz a plébániatemplomba került, ahol a hívek kezdettől fogva nagy tisztelettel vették körül. Az Utrecht-i püspök már 1308-ban 40 napi búcsút engedélyezett azoknak a híveknek, akik a zarándoktemplomra adakoztak. A korpuszt ma egy 17. századból való barokk díszítésű dobozban tartják. Fogadalmi ajándékokkal körülvéve a kereszt egy kis kőtoronyban áll, amelynek formája egy középkori szentségházra emlékeztet.
A 13. és 14. század keresztényei arra a kérdésre kerestek választ, hogy Krisztus jelen van-e és jelen marad-e a szentostyában. A IV. Lateráni zsinat (1215) az egyház tanítását a maradandó jelenlétről a „transsubstantiatio” (átlényegülés) fogalmával definiálta mint hittételt.
A zsinatot követő 200 évben két párhuzamos ájtatossági forma alakult ki: Úrnapja és a „vér-zarándoklatok.” Már egészen korán tartottak úrnapi körmeneteket Kölnben és Klevében. A következő 200 évben Európa északnyugati részében számtalan zarándokhely jött létre, amelyeknek eredete valamilyen szentségtörésre vezethető vissza. Hasselt és Amsterdam zarándokhelyei betegáldoztatással kapcsolatban meggyalázott ostyákról szólnak. Ezek az ostyák hirtelen kis fényekként világítani kezdtek. A térség más városaiban a konszekrált bor a korporálén vérfoltokban jelent meg. Amsterdamban, Boxelben és Boxmeerben még ma is körmeneteket tartanak, az egykor vérző ostyákra emlékezve. Hitetlenség és gonosztett vezettek tehát Krisztus jelenlétének „láthatóságához”.
Ezek közül Kranenburg az egyedüli zarándokhely, ahol egy korpusz eredete fűződik a meggyalázott szentostyához, amelyből a csodatevő kereszt nőtt ki.