"A II. János Pál generáció" c. könyv szerzője arról a hatásról, amelyet Karol Wojtyla a pápasága alatt született fiatalokra gyakorolt

Nem titok, hogy II. János Pál pozitívan befolyásolta fiatalok millióinak életét, akiket következésképpen „II. János Pál generáció”-nak is nevezünk. A Zenit hírügynökségnek nyilatkozott Mimmo Muolo, az Avvenire c. olasz katolikus napilap munkatársa, a II. János Pál generáció c. könyv szerzője. Róluk szólva ezeket mondta a szerző: „II. János Pál 26 éves pápasága egy nemzedéknyi idő. Tehát az 1978 óta született fiatalokat az Ő tanításai formálták. Őket nevezzük II. János Pál generációnak, akik elkísérték Őt egészen a haláláig. Nekik címezte utolsó búcsúszavait is: „Kerestelek benneteket és ti eljöttetek. Köszönöm nektek.” Ennek a generációnak alapvető jellemzője a megerősítő, pozitív gondolkodás. Ők az „igen” generációja. „Igen” az életre, amely hivatás, Isten ajándéka. „Igen” az elkötelezettségre, amely ennek a hivatásnak a következménye. „Igen” Jézus Krisztusra, vagyis Arra, aki hív. „Igen” az egyházra, a híváson keresztül. Összességében tehát ez azaz „igen”, amit II. János Pál tanított egész pápasága alatt, megélve és tanúságot téve róla a legvégsőkig.
Ahogy II. János Pál és a fiatalok között volt egy kölcsönös szimpátia, úgy XVI. Benedek pápa és a fiatalok között is megvan ez a jó kapcsolat. „A II. János Pál generáció” könyv szerzője ezt egyáltalán nem találja meglepőnek. Véleménye szerint, pápasága idején Karol Wojtyla sohasem hívta fel a figyelmet saját személyére. Inkább mindig is egy fajta „őr” szerepét töltötte be, aki kijelöli a követendő irányt. II. János Pál mindig azt mondta a fiataloknak, hogy az igazi találkozás nem vele történik, hanem Krisztussal. Ezért gondolja Mimmo Muolo, a könyv szerzője, hogy XVI. Benedek pápával is ugyanilyen lesz a fiatalok kapcsolata, mint ahogy ezt láttuk is az elmúlt hónapokban. "A II. János Pál generáció” a korábbi Pápában is Krisztus földi helytartóját látta, akit ma XVI. Benedeknek hívnak. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy II. János Pál előtt miért nem léteztek Ifjúsági Világtalálkozók, a következő választ adta a szerző: „Talán korábban az egyház védekező állásponton volt a fiatalokkal kapcsolatban. Valójában az ifjúság pasztoráció – legalábbis Olaszországban – sohasem hiányzott, de csak kiegészítő tevékenységnek tekintették, melyet a plébániai csoportok láttak el. II. János Pál más módszerhez folyamodott, érzékelve a fiatalok igényét az örök életről szóló szavakra. Az Ifjúsági Világtalálkozó gondolata így született meg, mint Karol Wojtyla egy fajta „fogadása” minden és mindenki ellen. Az elején még az egyházon belül sem hittek a kezdeményezés sikerében.” Végül a Zenit kérdésére, hogy a Világtalálkozó során a nagyszámú gyónás szerinte ehhez a különleges körülményhez kapcsolódik-e vagy folytatódni fog-e a kölni esemény után is, a II. János Pál generáció c. könyv szerzője így válaszolt: „Mint mindig, a Pápa kijelöli az irányt és megmutatja, hogy követhető a kijelölt út. Ez most az ifjúság pasztorációt végző papok feladata, hogy elősegítsék a fiatalok ne érzelmi vagy alkalmi alapon, pl. az Ifjúsági Világtalálkozó különleges hangulatának hatására járuljanak a kiengesztelődés szentségéhez, hanem váljon szokásukká. Hitéletük a gyónáson keresztül is erősödjön.”