"Máriazell egy darab otthon a magyarok számára" - Török Csaba atya beszámolója
Máriazell egy darab otthon a magyarok számára – ez volt többször visszatérő gondolata
P. Karlnak, a máriazelli bencés kolostor superiorának, aki főpásztorukkal, Erdő Péter
bíborossal zarándoklatra érkezett fiatal esztergom-budapesti megyés papokat fogadta. Valóban,
Máriazell egy darab magyar föld az Alpokban, hisz a szentély egyik alapítója Nagy
Lajos magyar király. Bár a kegyszobor az Anjou-király uralkodása idején már századok
óta állt egy egykori bencés testvér cellájában – innen a név: Máriazell –, mégis csak
a XIV. században épült meg a gyönyörű gótikus kegytemplom. A magyar uralkodó így adott
hálát a Szűzanya segítségéért a bolgárok fölött aratott győzelem után. Ekkor ajándékozta
Nagy Lajos a máriazelli szentélynek híres kegyképét is, amelyhez – a szoborhoz hasonlatosan
– sok csoda, gyógyulás kötődik. A kegykép most a kincstárban látható, egy olyan oltáron,
amely török-keleties sátrat formáz, a győztes csata emlékére. Régi szokás szerint
naponta egy magyar zarándokcsoport misézhetett a kegykép előtt. A magyar zarándokok
sora töretlen volt a századokon át – ahogy a környező népek fiaié is, akik nem egyszer
meglepődnek azon, hogy a kegytemplom előtt két szobor áll, de egyik sem osztrák férfit
mintáz. Egyikük egy morva herceg, másikuk pedig a magyar király, Nagy Lajos. Az ezüst
míves kegyoltár rácsán is felfedezhetjük jobboldalt Szent István koronáját – hisz
az oltárrács készítője, Mária Terézia is viselte Szent István és Nagy Lajos utódaként
ezt a koronát. Ez a kötődés, a szentély magyar jellege az oka annak is, hogy amikor
a templom barokk átépítése folyt, meghagyták – minden építészeti és esztétikai érv
ellenére – a Nagy Lajos által építtetett gótikus központi tornyot. Így eshetett meg,
hogy a bazilikának jelenleg három tornya van: egy XIV. századi gótikus középen s két
XVIII. század két oldalt, mintegy közrefogva a középsőt. A XIX. században is jeles
esemény helyszíne volt a máriazelli bazilika: Scitovszky János hercegprímás nemzeti
zarándoklatot vezetett a Szűzanya kegyszobrához. A sokezres esemény emlékére Scitovszky
bíboros ezüst emlékszobrot készített, amelynek eredetije Máriazellben, kicsinyített
mása Esztergomban található mind a mai napig. Végignézve a fogadalmi képeket és
a csodákat elbeszélő képeket, megdöbbenünk, hány és hány magyar feliratú, magyar témájú
található közöttük. Az oldalkápolnák sora pedig magyar szentekről: Istvánról, Imréről
és Lászlóról. Egyikükben nyugszik mind a mai napig Szelepcsényi György esztergomi
érsek, magyar prímás, aki még Nagyszombatból irányította egyházmegyéjét. Latin nyelvű
sírfelirata napjainkban is látható, olvasható a kápolna falán. 1975-ben ide temették
el ideiglenesen Mindszenty József bíboros, hercegprímást is – akinek infulája, püspöksüvege
a mai napig megtalálható a bazilika kincstárában, amelynek igen becses, drága költségen
nemrég restaurált darabjai a Hollós Mátyás király illetve Szelepcsényi György prímás
által adományozott miseruhák is. Máriazell egy darab otthon a magyarok számára
– így volt ez századokon át, s így van ez ma is. A vasfüggöny lehullása után újra
indultak a zarándoklatok, de egyelőre sajnos messze nem oly intenzitással és oly sok
résztvevővel, mint a környező országokból: Szlovákiából, Szlovéniából, de mindenekelőtt
Ausztriából és Horvátországból; pedig a magyarokat még magyar zarándokház, a Korda-heim
is várja. Ne feledjük el, hogy van egy darabka otthonunk az osztrák Alpok között,
ahol a máriazelli Szűzanya mindig hazavár bennünket, magyarokat!