Gyönyörködjünk a teremtés csodálatos könyvében – buzdított XVI. Benedek pápa első,
Val d’Aostában mondott Úrangyala imádsága alkalmával
Július 17-én, vasárnap délben több mint hatezer hívő gyűlt össze a Les Combes közelében
lévő nyitott térségen, hogy a Szentatyával együtt elimádkozza a hagyományos Mária-imát.
Közöttük számos család, egyházi mozgalmak tagjai, betegek és mozgássérültek, szerzetesek
és szerzetesnők egyaránt jelen voltak. Az Úrangyala elimádkozása előtt XVI. Benedek
pápa elsőként fölidézte szeretett elődje, II. János Pál pápa alakját, aki több éven
át töltötte nyári szabadságát a csodaszép Észak-olasz Alpokban. „Ez a nyári pihenő
valóban Isten gondviselésszerű ajándéka az elmúlt hónapok után, amelyeket az isteni
gondviselés által rám bízott küldetés értékes szolgálatában töltöttem”– mondta XVI.
Benedek, aki ezután köszönetét fejezte ki Giuseppe Anfossi aostai püspöknek, valamint
mindenkinek, aki lehetővé tette azt, hogy ez az időszak zökkenőmentesen teljék. Nem
feledkezett el a Pápa a helyi lakosokról, valamint a turistákról sem, akik oly szívélyesen
fogadták őt. Beszédét a Szentatya a továbbiakban a teremtés természeti szépségei
fontosságának szentelte, amelyet a vakáció idején fedezhetünk föl. A világban, amelyben
élünk szinte szükségként jelentkezik az, hogy testben és lélekben megedződjünk – különösen
igaz ez a városiakra, ahol a gyakran zaklatott életkörülmények kevés teret hagynak
a csöndnek, az elmélkedésnek és a természettel való megnyugtató kapcsolatnak. A nyaralás
napjai alatt ugyanakkor – tette hozzá a Pápa – átadhatjuk magunkat hosszabb időre
az imádságnak, az olvasásnak és elmélkedhetünk az élet mély értelmén, mindezt hozzátartozóink
és szeretteink békés társaságában. A vakáció egyedülálló lehetőséget nyújt továbbá
arra, hogy elidőzzünk a természet megragadó látványa előtt, mely mint egy csodálatos
„könyv” nyitva áll mindenki, nagyok és kicsinyek előtt. A természettel való közelség
révén az ember visszatalál igazi énjéhez, újra fölfedezi teremtett mivoltát, mely
bár kicsiny, ugyanakkor egyedüli is, „képes Istenre” (capax Dei), mert lélekben nyitott
a Végtelen előtt. Az ember - szívében a lét értelmének sürgető kérdésétől ösztökélve
- érzékeli az őt körülvevő világban az isteni jóság és gondviselés nyomát és mintegy
természetes módon megnyílik Isten dicséretének és az imádságnak – folytatta elmélkedését
XVI. Benedek pápa. E szép alpesi helyiségben az Úrangyala elimádkozásával fohászkodjuk
Szűz Máriához, hogy tanítson meg a csend titkára, mely dicséretté válik, az összeszedettségre,
amely képessé tesz az elmélkedésre. Tanítson meg továbbá a szeretet titkára a természet
iránt, amely az Istennek való köszönetben bontakozik ki. Így könnyen szívünkbe fogadhatjuk
az Igazság világosságát és azt szabadságban és szeretetben gyakorolhatjuk – mondta
még a Szentatya. Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa köszöntötte az
aostai egyházmegye vezetőit és híveit, különös tekintettel a betegekre és a szenvedőkre,
biztosítva őket, hogy imádkozik értük Istenhez. Elismerését fejezte ki továbbá a szalézi
atyáknak, akik vendégül látják őt nyaralójukban, valamint a helyi polgári hatóságoknak.
A Szentatya kitért a környék számos lakójának megélhetését biztosító Tecdis-gyár válságára,
amelynek következtében többeket elbocsátottak. Szolidaritásáról biztosítva őket a
Pápa annak a reményének adott hangot, hogy az illetékes felelősök mindent elkövetnek
a fennálló problémák orvoslására. Francia, angol, német, spanyol és olasz nyelvű
köszöntése után a Szentatya helyi dialektusban üdvözölte az aostaiakat. A nagyszámú
fiatalhoz fordulva hozzátette: Már úton vagyunk Köln felé, ott találkozunk! Olasz
gyerekek, fiatalok Jézust dicsőító éneke és gitárzenéje mellett ért véget az első
Úrangyala-imádság, amelyet XVI. Benedek pápa Les Combes-i nyaralóhelyén tartott meg.
Sok beteg, tolókocsis mozgássérült volt jelen a füves térségen, őket kézfogással köszöntötte
a Szentatya, illetve kedvesen így szólt hozzájuk: Ha mindenkivel nem is tudok kezet
fogni, jelen vagytok szívemben.